...de a barnákat is szeretjük

Pár héttel ezelőtt emlékeztek meg Marilyn Monroe halálának 50. évfordulójáról. Bár személy szerint sohasem rajongtam érte annyira, mint Audrey Hepburnért vagy Grace Kellyért, de úgy érzem, egy híres filmjének bemutatásával mindenesetre én is tiszteleghetek a huszadik század egyik felejthetetlen dívája előtt.

Lorelei és Dorothy két showgirl, akik épp Franciaország felé indulnak egy luxus-óceánjáró fedélzetén. Lorelei Európában tervez hozzámenni milliomos kedveséhez, akinek édesapja remélhetőleg nem tesz majd keresztbe nekik odaát. Ettől függetlenül persze szemérmetlenül flörtöl a hajó jómódú férfiutasaival és az ékszerekkel kapcsolatos vonzalma bajba is keveri őt, a baj pedig Európa földjén is a nyomában jár…

Nagyon érdekes dolog egy filmben látni a korszak szőke és barna szexbombáját, Marilynt és Jane Russellt. Az igazat megvallva Russell (aki 1941-ben, A törvényenkívüli című, klasszikus, de ma már elég ódivatúnak ható westernben villogtatta meg először bájait) akkoriban még nagyobb sztárnak számított, mint Marilyn: ezért a filmért fix 200 ezer dollár ütötte a markát, míg szőke partnere a szokásos heti ötszázat húzta. Monroe azonban nem vette ezt rossz néven („Ha nem is én vagyok a film sztárja, akkor is én vagyok A szőke” – mondta) – és manapság már amúgy is ő számít ismertebbnek, de tény, hogy ebben a filmben Russell viszi el a pálmát. A két díva egyébként nagyon jól kijött egymással: Russell „szöszinek” nevezte Marilynt, és sokszor egyedül ő volt képes rá, hogy kicsalogassa a lakókocsijából, hogy az aznapi jeleneteket felvételét végre megkezdhessék. A Fox is elégedett volt a két hölgy közös munkájával, ezért el is határozták, hogy mindenképp szerepeltetni fogják őket együtt a későbbiekben. A terv azonban kútba esett, mivel Monroe-nak nem tetszett a felajánlott forgatókönyv. Nagy kár…

Ahogy a fentiekből kiderül, Marilyn most is kihúzta a gyufát a soros rendezőnél. Amellett, hogy ő döntötte el, mikor jelenik meg a forgatási helyszínen, sokszor kierőszakolta egy-egy jelenet újbóli felvételét, a rendező véleménye ellenére is. Szegény Howard Hawks alig bírta cérnával a végére… Monroe hangjával kapcsolatban is folytak viták: végül két mondatot leszámítva nem szinkronizáltatták át, mivel Marni Nixon szerint egyszerűen kiválóan illett Marilyn személyiségéhez.

Az összhatást mindezek ellenére elég vegyesnek éreztem. Ez a film inkább musical, mint vígjáték, legalábbis a forgatókönyv egészét tekintve korántsem olyan átütő, mint mondjuk a Van, aki forrón szereti esetében. Talán nem szerencsés ennyire direktben összehasonlítani a kettőt, de a többség valószínűleg ugyanezt fogja tenni, és kénytelen lesz ugyanezt megállapítani. Tulajdonképpen úgy éreztem, hogy a zenei betétek viszik el a hátukon a filmet, megtámogatva a két hölgy bájaival, de maga a történet elég lapos.

A szőkék előnyben tudtommal sohasem került Magyarországon forgalmazásra, bár a televízióban már sugározták. Külföldről DVD-n beszerezhető, és az angol változaton többek között magyar felirat is megtalálható, az angol, francia, német, olasz és spanyol hangsáv fölé. Extraként előzetest, egy korabeli híradórészletet, egy összehasonlító kisfilmet és kemény két posztert felvonultató galériát kapunk.

Könnyed kis zenés film, semmi több.
Értékelés: 7/10

Szőkék előnyben (Gentlemen Prefer Blondes)
20. Century Fox 1953
Romantikus, zenés vígjáték (87 perc)
Rendező: Howard Hawks
Főszereplők: Marilyn Monroe, Jane Russell
Zene: Leigh Harline, Lionel Newman, Hal Schaefer, Herbert W. Spencer