Egyetlen golyó is átírhatja a történelmet?

Jó tíz év is eltelt már azóta, hogy a mozikba került Jean-Jacques Annaud fenti filmje, mely nemcsak a bemutató idején tett rám nagy hatást, hanem azóta is, valahányszor csak elővettem. Az Ellenség a kapuknál az ezredforduló egyik legemlékezetesebb háborús mozija volt.

1942 szeptembere. Javában tart már Sztálingrád ostroma. A 6. német hadsereg ellen Sztálin hatalmas embertömegeket mozgósít. Vaszilij Zajcev, az egyszerű uráli pásztorfiú is ott szorong a város felé tartó marhavagonokon, s hamarosan azon szerencsétlen bakák közé kerül, akiket az NKVD-sek hátulról kényszerítenek bele egy öngyilkos tömegrohamba. Vászka azonban életben marad és szerencséjére összeakad egy eltévedt komisszárral, akinek életét – kiváló lövészként – sikerül is megmentenie. Danyilov politikai tiszt pedig propagandacélokra igyekszik felhasználni az újdonsült hős tetteit, akinek nevét nemsokára a front mindkét oldalán emlegetik. A németek legjobb emberüket, König őrnagyot küldik, hogy leszámoljon a katonaként és legendaként is egyre jelentősebb erőt képviselő Zajcevvel. Míg körülöttük a földig rombolják a várost, zajlik a két mesterlövész intim háborúja…

Ami a történetet illeti, sokan sokfélét mondtak már ennek valóságalapjáról. Tény hogy Vaszilij Zajcev valós személy, aki mesterlövészként harcolta végig a háborút. Viszont ami az állítólagos arisztokrata német tisztet illeti – akit általában Thorwald őrnagyként emlegetnek, itt pedig Könignek hívnak –, a német levéltárak nem támasztották alá a létezését. Ennek következtében a legtöbben a szovjet propaganda termékének tartották az egész sztorit. Pár éve a Sniper Country weboldalon találtam egy hozzászólást: az amerikai fickó levelet írt Zajcevnek, aki válaszában kifejtette, hogy ő igenis lelőtt egy német mesterlövészt, akinek a dögcéduláján a fenti név állt. A srác ehhez csak annyit fűzött hozzá: „Én hiszek neki.” Tulajdonképpen teljesen mindegy, megtörtént-e így vagy sem, a történet – vagy a legenda – ereje a lényeg, mely Zajcevet és az itt harcoló orosz mesterlövészeket olyan magasságba emelte, mint minálunk a várvédő egri hősöket.

Az alapötletet elsősorban a sztálingrádi csatát bemutató Ellenség a kapuknál című hadtörténelmi munka (William Craig tollából) néhány oldala adta a rendezőnek, ahol a propaganda által híressé tett állítólagos mesterlövészpárbajról volt szó. A teljes történet mellesleg regény formájában is elérhető – még magyarul is, az Európa Kiadónál – Patkányháború címen, David Robbins tollából. Ezt nemcsak azért érdemes elolvasni, mert a történet enyhén szólva másképp alakul benne, hanem mert történelmi regényként igen hiteles. (Nagy kár, hogy a magyar kiadás nem kapott kellő reklámot, a címoldala pedig enyhén szólva ocsmány: ahelyett, hogy a magyar forgalmazótól elkérték volna a film plakátját, valaki összedobott egy meglehetősen pórias borítóképet. Kár érte, mert a könyv tényleg jó.)

A film méretei összességében lenyűgözők. A több száz statiszta, harckocsik, repülők (ez utóbbiak többsége persze digitális), plusz az általuk elhasznált lőszermennyiség, füst és pirotechnika, mind-mind tekintélyt parancsoló. Mivel a készítők nem találtak megfelelő romos várost a forgatáshoz, ezért a német-lengyel határhoz közel húzták fel a szükséges díszleteket. (A filmen látható Volga például egy hatalmas bányató.) A rendező, a gyártásvezető és a trükkmesterek szakértelmét dicséri, hogy még a robbanással dúsított tömegjelenetek is kiválóan működnek. Ez azonban nem sokat jelentene a szereplők játéka nélkül. A monumentális csatajeleneteket kiegészítik az intimebb párbeszédek és a katonák mindennapjait bemutató snittek. Emberi szempontból is nyújt tehát valamit a film.

A szereposztás parádés. Annaud A tehetséges Mr. Ripley után döntött úgy, hogy Jude Law (Hideghegy) lesz a megfelelő a főszerepre. Őt, akárcsak Ed Harrist, (Apollo 13, Buhersereg) többek között átható zöld szemük miatt választotta, mivel több olyan képet látunk, ahol a mozdulatlan mesterlövészek átható tekintete vizuális szempontból fontos elem. Joseph Fiennes (Szerelmes Shakespeare) és Rachel Weisz (A múmia, Egy fiúról) is remek választás volt – összességében hihetők, sőt, szerethetők ezek a karakterek. A színészek szerencsére egymással is jól kijöttek, és ez érezhető is a három szovjet főhőst szerepeltető felvételek során. A főszereplők természetesen kiképzést is kaptak, a fegyverkezeléstől a rejtőzködésig, melyet egy egykori SAS-katona vezetett.

A forgatókönyv talán egyetlen komoly baklövése a német főhős lehúzása a film legvégén. A történet folyamán végig olyan figuraként látjuk, aki a dolgát teszi és nem hasonlítható azokhoz a gonosz mozinémetekhez (mozinácikhoz), akikkel a régi háborús filmek dobálóztak. Arisztokratikus, tiszteletreméltó, kemény és kitartó. A forgatókönyv fent említett apró mozzanata azonban ezt az átmeneti imázst könyörtelenül múltidőbe teszi.

A női oldal bemutatása is érdekes. A szovjet oldalon nagy létszámban szolgáltak női katonák – a fotókon leginkább pilótákat, ápolónőket, segédszolgálatosokat és mesterlövészeket találunk –, talán nagyobb számban, mint bármely másik haderőnél. A film végre aláhúzza az ő szerepüket is. Rachel Weisz, aki a film hősnőjét, Tányát alakítja, kollégáihoz hasonlóan elmerült a vonatkozó szakirodalomban, és leginkább a fényképek révén kapott inspirációt: különösen nagy hatással volt rá az a fotó, melyen egy katonanő puskáját dajkálva alszik. Ez a kép a film egyik snittjében vissza is köszön…

A filmzene James Horner munkája – tőle ez volt számomra az utolsó igazán emlékezetes soundtrack, azóta mintha alábbhagyott volna a lelkesedése. Bár egy-két dallam már felhasználásra került az Apollo 13-ban, mégis egy nagyon szép és emlékezetes albumról van szó, melyben természetesen dominál az orosz jelleget idéző hangszerek használata, vagy a heroikusabb részeknél szinte kötelező vokál. A filmzene sokszínűségét legegyszerűbben a hosszas végefőcím meghallgatásával tudnám érzékeltetni.

A magyar DVD-kiadás angol hangsávval és számos felirattal került kiadásra (bár mostanában már magyar szinkronnal is elérhető). Extraként kapunk két lényegretörő werkfilmet, egy előzetest és a kihagyott jeleneteket. Ez utóbbiak némelyike nagyon jól működik és sajnálom, hogy kimaradtak a filmből (néhányat az előzeteshez használtak csak fel).

Tisztelgés az egyszerű orosz hősök előtt.
Értékelés: 9/10

Ellenség a kapuknál (Enemy At The Gates)
Paramount 2001
Háborús, romantikus (120 perc)
Rendező: Jean-Jacques Annaud
Szereplők: Jude Law, Joseph Fiennes, Ed Harris, Rachel Weisz
Zene: James Horner