FILM: Ellenség a kapuknál
2011. december 09. írta: Monty H.

FILM: Ellenség a kapuknál

Egyetlen golyó is átírhatja a történelmet?

Jó tíz év is eltelt már azóta, hogy a mozikba került Jean-Jacques Annaud fenti filmje, mely nemcsak a bemutató idején tett rám nagy hatást, hanem azóta is, valahányszor csak elővettem. Az Ellenség a kapuknál az ezredforduló egyik legemlékezetesebb háborús mozija volt.

1942 szeptembere. Javában tart már Sztálingrád ostroma. A 6. német hadsereg ellen Sztálin hatalmas embertömegeket mozgósít. Vaszilij Zajcev, az egyszerű uráli pásztorfiú is ott szorong a város felé tartó marhavagonokon, s hamarosan azon szerencsétlen bakák közé kerül, akiket az NKVD-sek hátulról kényszerítenek bele egy öngyilkos tömegrohamba. Vászka azonban életben marad és szerencséjére összeakad egy eltévedt komisszárral, akinek életét – kiváló lövészként – sikerül is megmentenie. Danyilov politikai tiszt pedig propagandacélokra igyekszik felhasználni az újdonsült hős tetteit, akinek nevét nemsokára a front mindkét oldalán emlegetik. A németek legjobb emberüket, König őrnagyot küldik, hogy leszámoljon a katonaként és legendaként is egyre jelentősebb erőt képviselő Zajcevvel. Míg körülöttük a földig rombolják a várost, zajlik a két mesterlövész intim háborúja…

Ami a történetet illeti, sokan sokfélét mondtak már ennek valóságalapjáról. Tény hogy Vaszilij Zajcev valós személy, aki mesterlövészként harcolta végig a háborút. Viszont ami az állítólagos arisztokrata német tisztet illeti – akit általában Thorwald őrnagyként emlegetnek, itt pedig Könignek hívnak –, a német levéltárak nem támasztották alá a létezését. Ennek következtében a legtöbben a szovjet propaganda termékének tartották az egész sztorit. Pár éve a Sniper Country weboldalon találtam egy hozzászólást: az amerikai fickó levelet írt Zajcevnek, aki válaszában kifejtette, hogy ő igenis lelőtt egy német mesterlövészt, akinek a dögcéduláján a fenti név állt. A srác ehhez csak annyit fűzött hozzá: „Én hiszek neki.” Tulajdonképpen teljesen mindegy, megtörtént-e így vagy sem, a történet – vagy a legenda – ereje a lényeg, mely Zajcevet és az itt harcoló orosz mesterlövészeket olyan magasságba emelte, mint minálunk a várvédő egri hősöket.

Az alapötletet elsősorban a sztálingrádi csatát bemutató Ellenség a kapuknál című hadtörténelmi munka (William Craig tollából) néhány oldala adta a rendezőnek, ahol a propaganda által híressé tett állítólagos mesterlövészpárbajról volt szó. A teljes történet mellesleg regény formájában is elérhető – még magyarul is, az Európa Kiadónál – Patkányháború címen, David Robbins tollából. Ezt nemcsak azért érdemes elolvasni, mert a történet enyhén szólva másképp alakul benne, hanem mert történelmi regényként igen hiteles. (Nagy kár, hogy a magyar kiadás nem kapott kellő reklámot, a címoldala pedig enyhén szólva ocsmány: ahelyett, hogy a magyar forgalmazótól elkérték volna a film plakátját, valaki összedobott egy meglehetősen pórias borítóképet. Kár érte, mert a könyv tényleg jó.)

A film méretei összességében lenyűgözők. A több száz statiszta, harckocsik, repülők (ez utóbbiak többsége persze digitális), plusz az általuk elhasznált lőszermennyiség, füst és pirotechnika, mind-mind tekintélyt parancsoló. Mivel a készítők nem találtak megfelelő romos várost a forgatáshoz, ezért a német-lengyel határhoz közel húzták fel a szükséges díszleteket. (A filmen látható Volga például egy hatalmas bányató.) A rendező, a gyártásvezető és a trükkmesterek szakértelmét dicséri, hogy még a robbanással dúsított tömegjelenetek is kiválóan működnek. Ez azonban nem sokat jelentene a szereplők játéka nélkül. A monumentális csatajeleneteket kiegészítik az intimebb párbeszédek és a katonák mindennapjait bemutató snittek. Emberi szempontból is nyújt tehát valamit a film.

A szereposztás parádés. Annaud A tehetséges Mr. Ripley után döntött úgy, hogy Jude Law (Hideghegy) lesz a megfelelő a főszerepre. Őt, akárcsak Ed Harrist, (Apollo 13, Buhersereg) többek között átható zöld szemük miatt választotta, mivel több olyan képet látunk, ahol a mozdulatlan mesterlövészek átható tekintete vizuális szempontból fontos elem. Joseph Fiennes (Szerelmes Shakespeare) és Rachel Weisz (A múmia, Egy fiúról) is remek választás volt – összességében hihetők, sőt, szerethetők ezek a karakterek. A színészek szerencsére egymással is jól kijöttek, és ez érezhető is a három szovjet főhőst szerepeltető felvételek során. A főszereplők természetesen kiképzést is kaptak, a fegyverkezeléstől a rejtőzködésig, melyet egy egykori SAS-katona vezetett.

A forgatókönyv talán egyetlen komoly baklövése a német főhős lehúzása a film legvégén. A történet folyamán végig olyan figuraként látjuk, aki a dolgát teszi és nem hasonlítható azokhoz a gonosz mozinémetekhez (mozinácikhoz), akikkel a régi háborús filmek dobálóztak. Arisztokratikus, tiszteletreméltó, kemény és kitartó. A forgatókönyv fent említett apró mozzanata azonban ezt az átmeneti imázst könyörtelenül múltidőbe teszi.

A női oldal bemutatása is érdekes. A szovjet oldalon nagy létszámban szolgáltak női katonák – a fotókon leginkább pilótákat, ápolónőket, segédszolgálatosokat és mesterlövészeket találunk –, talán nagyobb számban, mint bármely másik haderőnél. A film végre aláhúzza az ő szerepüket is. Rachel Weisz, aki a film hősnőjét, Tányát alakítja, kollégáihoz hasonlóan elmerült a vonatkozó szakirodalomban, és leginkább a fényképek révén kapott inspirációt: különösen nagy hatással volt rá az a fotó, melyen egy katonanő puskáját dajkálva alszik. Ez a kép a film egyik snittjében vissza is köszön…

A filmzene James Horner munkája – tőle ez volt számomra az utolsó igazán emlékezetes soundtrack, azóta mintha alábbhagyott volna a lelkesedése. Bár egy-két dallam már felhasználásra került az Apollo 13-ban, mégis egy nagyon szép és emlékezetes albumról van szó, melyben természetesen dominál az orosz jelleget idéző hangszerek használata, vagy a heroikusabb részeknél szinte kötelező vokál. A filmzene sokszínűségét legegyszerűbben a hosszas végefőcím meghallgatásával tudnám érzékeltetni.

A magyar DVD-kiadás angol hangsávval és számos felirattal került kiadásra (bár mostanában már magyar szinkronnal is elérhető). Extraként kapunk két lényegretörő werkfilmet, egy előzetest és a kihagyott jeleneteket. Ez utóbbiak némelyike nagyon jól működik és sajnálom, hogy kimaradtak a filmből (néhányat az előzeteshez használtak csak fel).

Tisztelgés az egyszerű orosz hősök előtt.
Értékelés: 9/10

Ellenség a kapuknál (Enemy At The Gates)
Paramount 2001
Háborús, romantikus (120 perc)
Rendező: Jean-Jacques Annaud
Szereplők: Jude Law, Joseph Fiennes, Ed Harris, Rachel Weisz
Zene: James Horner

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr703128718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

symor 2011.12.09. 22:32:20

Nem tartozik a kedvenceim közé a film, ezt el kell mondanom.

Nagyon ambiciózus kezdetei ellenére (például a katonák harcba dobása, átszállítása a kompon az egy nagyon érzékletes háborús pillanat) a film egésze rengeteg hibától hemzseg.

Úgy értem, ha már kipécéznek egy ilyen izgalmas harcmodort, mint a mesterlövészeké, akik tényleg méltán híresültek el Sztálingrádnál legalább hitelesen ábrázolják őket.

A díszlet persze szép, a romok jól vannak odakészítve, azt leszámítva, hogy Sztálingrád mikro- és makrokörnyezete (melyre digitálisan rásegítenek) néha egészen eltérő színvonalat mutat.

A mesterlövészek fegyverzete, álcaruházata, "higiéniája" nagyon jól ábrázolt a film alatt. Ellenben a becserkészés, a párbaj taktikai elemei fiktívek, mi több olyannyira hiteltelen, filmes beállítással bírnak, sokszor feleslegesen "a dráma kedvéért", hogy ez erről olvasott ember zsebében szép lassan kinyílik a bicska.

A Monty által említett SAS-tanácsadó nem tudom mennyire volt foglalkoztatva, lehet, hogy csak felöltöztette a színészeket és megmutatta melyik végét kell a puskának előre tartani. Orosz hadtörténészeket minden esetre fix, hogy nem vontak be, legfeljebb olvastak tőlük néhány könyvet.

Meg is látszik kiket, David Robbins-t meg társait, aki bár izgalmasan, ugyanakkor ponyván bánik a tényekkel.

A másik dolog ezzel kapcsolatban, ha a nagy egészet nézzük, hogy feltétlenül egy európai megaprodukciót akartak kiizzadni a filmből, mintegy válaszul a Ryan közlegényre. Több jelenetben is benne van ez az ambíció. Mindezt pedig olyan nagyvonalúan tették az orosz front ezen véres szegletéről mesélve, hogy egyedül az oroszokat hagyták ki belőle.Szerintem merően pofátlanul!

2001-ben persze még az orosz filmipar nem élte olyan másodvirágzását, mint mostanában teszi (2006-'07-től számítva folyamatosan). A szakemberek, rendezők, díszletesek, színészek viszont akkor is megvoltak, mi több nagy hagyománnyal a háborús filmek tekintetében.

Erre fel jött Annaud, a nagy európai nemzetköziség pedig megállt valahol a francia-angolszász partvonalon.

Tehát jöttek az "olvasottak" elmesélni az oroszok háborús megpróbáltatásait, csak épp oroszok nélkül. A főszereplők esetében persze megértem a dolgot, hisz a film mégiscsak piacra készül, így eladhatóvá kell tenni. De, hogy a gyártás és legalábbis a fontosabb mellékszereplők tekintetében ennyire mellőznek mindenkit, aki orosz, az kicsit szemet szúró.

Meg is lett az eredménye. Tulajdonképpen a film úgy steril, ahogy van. Minden a helyén van benne, vagy legalábbis a nyugati elvárások szerint a helyén igyekszik lenni, mégis összecsapott, üres háborús produkció.

Hiányzik belőle az az elementalitás, amit A szibériai borbély című filmben olyan nagyon jól megragadtak az oroszokkal kapcsolatban, hiányzik az a kétségbeejtő brutalitás, ami megvan a Jöjj és lásd!-ban és hiányzik A breszti erőd végzetes bátorsága.

Az Ellenség a kapuknál azt a frontot kívánta megmutatni, amelyet ezek (legalábbis részbeni) felidézése nélkül lehetetlen hitelesen.

A filmnek ennek ellenére persze vannak nagy pillanatai, de az összképet nézve elég elfuserált terméke a láttatni akarásnak. Afféle "színvak" mozi, mintha a készítői valami olyat próbálnának előadni, amelyet nem látnak át rendesen.

Egy más fórumon már kifejtettem részletesebben, hogy milyen szívesen megnéznék egy keleti frontról szóló HBO sorozatot 10 részben, amelynek éppen az ilyen mesterlövészek a főszereplői. Hisz nem csak Sztálingrádnál, hanem az összes többi fronszakaszon jelen voltak, hol harcban, hol felderítésben alkalmazva az egységeiket. Tagjaik 14-től, akár 60 éves korú férfiakból és nőkből is álltak, puskával a kezükben a Nagy Oroszország minden térségéből.

A keleti-front összecsapásaihoz képest a II. világháború egyéb kihívásai szinte mind eltörpülnek. A nyugatiak számára csaknem elképzelhetetlen mit éltek át akkor az oroszok.

Ez a fantáziaszegénység pedig sajnos meg is látszik a mozin.

Monty H. 2011.12.09. 23:50:31

@symor: Igazad van, a mesterlövész-harcmodor jól fel van vezetve, de vannak benne túlzottan is akciódúsra frissített részek.
Az európai válaszban is valószínűleg igazad van, és persze az oroszok kihagyása is érdekes. Az biztos, hogy az a fajta realizmus, ami egy valódi orosz filmnél meglenne, hiányzik, bár szerintem nem végeztek rossz munkát így sem. Értem ezalatt az elsőre talán furának ható "sterilitást", ami tényleg csak akkor jön ki, ha rögtön e film után megnézzük mondjuk A breszti erődöt. Ennek ellenére nem mondanám, hogy üres, max azt, hogy ezt nyugati emberek csinálták nyugatiaknak... Ennek ellenére szerintem meg tudta ragadni az egyszerű orosz kisember elszántságát...

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.12.16. 13:00:30

Nekem nagy kedvencem a film ( qltura.blog.hu/2009/03/31/film_ellenseg_a_kapuknal ) Én két ponton kacagtam fel. Az egyik, amikor a poltiszt örömmel újságolja: Az első oldalra kerültél! A másik Rachel Weisz fehér selyem bugyija. :)

ambtari 2012.05.25. 21:12:14

Személy szerint ez az alkotás nekem nem tetszett. Már már a a kommunista propaganda filmek demagóg hangulatát idézi, miközben a Spielbergi sablonokat is remekül veszi át, melyeket a Ryan közlegényben már megismerhettünk.
A készítők a szokásos történelmi hibába estek, miszerint az egyik oldalon a jók, a másik oldalon pedig a gonoszok állnak. A feddhetetlen orosz katonák (a megszállt országokban 8-tól 80 éves korig erőszakolták meg a nőket) bátran harcolnak élükön a nemzeti hős Hruscsov-val (akinek köszönhetően később kis híján kitört az atomháború), a gyermekgyilkosságoktól sem mentes gonosz és gyáva németek ellen. A 2 mesterlövész rivalizálásának történelmi valóságalapja legalább annyira áll stabil lábakon, mint Ridley Scott Robin Hood-ja. Végezetül, hogy a forgatókönyv megfeleljen a tengerentúli elvárásoknak, mindenképpen bele kellett erőltetni a történetbe az üldözött zsidó szálat is. Arról persze már egy szó sem esik, hogy az oroszországi zsidóság túlnyomó része a sztálini gulágtáborokban halt meg, és nem a német alakulatok tömeges kivégzései miatt. A film egyetlen pozitívuma a szereposztás és a hithű környezet megteremtése. Összegzésül, aki reális történelmi filmet szeretne látni a keleti front borzalmairól, a mindkét félnél felfedezhető hősiességről és kegyetlenségről, annak jó szívvel ajánlom Sztálingrád a című eposzt.

Monty H. 2012.05.29. 17:25:04

Azért Hruscsov ábrázolása távol áll a hősiestől... Lényegében egy miniatűr diktátor. Az oroszok között ott van ugyebár a féltékeny Danyilov is, szóval nem egyértelműen pozitív ott mindenki. A Vörös Hadsereg kegyetlenkedéseiről meg itt még nemigen illik beszélni, hiszen épp az ő területükön védekeznek - amúgy egyetértek veled és abban is, hogy a szovjet zsidóság számára Sztálin sokkal veszélyesebbnek bizonyult, mint Hitler...

A Sztálingrád valóban mesteri, még idén be fogom mutatni a 70. évforduló kapcsán.

ambtari 2012.05.29. 19:51:34

Dehát Danyilov-ban csak jogos féltékenység zajlik, amiután fel is áldozza az életét, ergo ő is hős lesz. Mondjuk azzal nem volt bajom, hogy a szovjet sorkatonákat hősnek ábrázolták, azzal már inkább, hogy a németek szokás szerint egytől egyig gonosznak voltak titulálva. Ezenfelül úgy volt beállítva a történet, mintha egy darab mesterlövész fordította volna meg Sztálingrád ostromát, holott számos tényező zajlott közre a németek bukásában. És én igenes hősként láttam beállítva Hruscsovot, aki megvédi a támadó németektől a hazáját, és még szimpátiát is kelt a nézőben a kis poénjaival. Színre lépése után említés sincs a szovjet terrorról. Amiben egyet értek veled, hogy az oroszokat nem lett volna szabad kihagyni, vagy pedig az egész filmet nekik kellett volna levezényelni. Autentikus nyelv, objektív megközelítés. Láttunk már ilyen a Admirális esetében, és milyen remek végeredmény is született. Sajnos ez a film számomra az európai koppintása egy tipikus mainstream hollywoodi produkciónak.

Monty H. 2012.05.29. 23:00:59

@ambtari: A végén persze hős lesz, de amúgy egy komisszár, aki hol ilyen, hol olyan. Nem az az egyértelműen pozitív karakter. Hruscsov pedig szerintem továbbra sem hősies szereplő, nem tudom, ki látta annak a nézők közül.

A szlogen, mely szerint "egyetlen golyó is átírhatja a történelmet" valóban arra utal, hogy kicsit túlhangsúlyozták a mesterlövészek szerepét - de mégsem éreztem azt, hogy Zajcev fordította volna meg a csata menetét. A morálnak viszont jót tett a küzdelme...

És igen, az oroszok is besegíthettek volna a készítésbe. Olvasd még el A breszti erődről szóló írásomat, érdekes lehet.

Cintia Csillik 2016.03.05. 22:59:38

A kihagyott jeleneteket az eredeti dvd-en kivul ellehet erni valahol?

Monty H. 2016.03.06. 11:14:14

Egy-kettő a YouTube-on van.

Beszélgetés a parton
www.youtube.com/watch?v=mb16RB0aygM

Hruscsov Sztálinról beszél, majd felhívja őt valaki...
www.youtube.com/watch?v=AH4Y2d-SyzM
süti beállítások módosítása