A Gárdonyi-kód

Ahogy a zenében vagy a filmek világában, úgy a könyvek között is felbukkannak olyan irányzatok, melyek egy-egy népszerű mű eredeti ötletét, s annak sikerét lovagolják meg. Az utóbbi évtizedben a misztikus ifjúsági regények, illetve a vámpíros történetek, nomeg a történelmi vonatkozású (sokszor szintén misztikus) krimik voltak műsoron. Ez utóbbiak egyik első – és máig sokat emlegetett – darabja volt Dan Brown világsikere, A Da Vinci-kód, mely szegről-végről rokona lehetne a fenti kötetnek.

A két szálon futó cselekményben összefonódik az éppen az Egri csillagok megírásán dolgozó Gárdonyi Géza alakja egy Ábray Pál nevű professzoréval, aki viszont egy időgép megalkotásán fáradozik a 19. század utolsó éveiben – nyomukban bő évszázaddal később, 2005-ben egy félig magyar származású amerikai újságíró jár, aki családi hagyatékából jutott hozzá néhány furcsa levélhez, melyek révén privát nyomozásba kezd. A Magyarországra utazó férfi végül Egerben köt ki, hogy a kevés rendelkezésre álló információt felhasználva kiderítse, mi is történt ott 1898-ban, és mi ez az egész felhajtás ezzel az időgéppel…

Most már elárulhatom, hogy a Jumurdzsák gyűrűje eredetileg egy interaktív számítógépes játékként, más néven interaktív filmként látta meg a napvilágot 2005-ben, méghozzá Eger önkormányzatának egy pályázata jóvoltából. A durván 20 órás kalandjáték célja, hogy a várost bejárva és logikai feladványokat megoldva jussunk el a titok megfejtéséhez. Jonathan Huntot Görög László, Jámbor Zsigmondot Bárdy György (a mi örökös Jumurdzsákunk), az ügynököt pedig Gangxsta Zolee keltette életre. A később angolul is kiadott program idehaza vegyes, külföldön viszont határozottan pozitív fogadtatást kapott.

A történet magyar vonatkozású sztorija véleményem szerint telitalálat, hiszen az Egri csillagokat a hazai lakosság legalább 90 százaléka jól ismeri (vesd ezt össze A Da Vinci-kód történelmi és vallásos utalásaival, melyek a modern ember számára – sajnos – már egyáltalán nem olyan evidensek), sőt, szereti. Mindenképpen jó alap tehát, ha egy olyan történelmi krimi megírása a cél, melyben az olvasót nem elvont vagy alig ismert tényekkel akarják traktálni, hanem igenis építenek az ő előzetes ismereteire, de legalábbis egy meghatározó olvasásélményére.

A címlapon olvasható nevek kapcsán megjegyezném, hogy Pierrot a játék forgatókönyvét jegyzi, magát a regényt Szélesi Sándor írta. Stílusa viszonylag egyszerű, könnyen követhető, akárcsak a történetvezetés. Ilyen szempontból a mű tehát nem kiemelkedő, de a cél nyilván egy populáris történelmi krimi megalkotása volt. Ami viszont személy szerint engem bánt, hogy épp a történet végét mintha kissé összecsapták volna: legalább két jelentős eseményen (nem akarom lelőni a poént, ezért nem pontosítom, melyik kettőn) az író mintha átrohant volna, így a csúcspont szerintem kidolgozatlan, még akkor is, ha a lényegi információkat meg is tudtuk belőlük. De az is lehet, hogy ez csak engem zavar… Ettől függetlenül ajánlom a könyvet mindenkinek, aki egy könnyed és magyar vonatkozású nyári krimire vágyik.

Az Alexandra szép kivitelben adta ki a kötetet. Különösen tetszenek a fejezetnyitó montázsok (Pierrot és Csákovics Lajos munkái), melyek a mai regényekben már egyáltalán nem gyakoriak, de komolyan fokozzák a regény hangulatát. Viszont egyes példányokból (talán az újranyomott darabokból?) már sajnos hiányzik Eger vázlatos térképe az első duplaoldaról.


Jumurdzsák gyűrűje
Írta: Pierrot és Szélesi Sándor
Alexandra 2011
400 oldal