A magányos hősök ideje
Éppen tíz éve került a magyar mozikba ez a kevert műfajú dráma, mely a legtöbb néző számára valószínűleg szereplőgárdájával hívta fel magára a figyelmet, de alaptörténete is érdekes volt, mivel a háborús övezetekben élő ártatlan civilek szándékos vagy véletlen megölése az ezredfordulóra sajnos egyre aktuálisabb téma lett…
Terry Childers ezredes (Samuel L. Jackson) a tengerészgyalogság veterán ezredese, aki Vietnam óta szolgál már. Mikor Jemenből ki kell vonnia az ottani amerikai konzulátus személyzetét a helyi zavargások miatt, szorult helyzetbe kerül. Tűzparancsot ad embereinek, akinek sorozatai nyomán több civil is megsebesül vagy meghal… Az ezredes bíróság elé kerül. Segítségért Hays Hodges-hez (Tommy Lee Jones) fordul, aki katonai ügyészként dolgozott nyugdíjazásáig, és aki mellesleg még Vietnamban harcolt mellette. Hodges lelkiismeretesen próbálja megvédeni barátját, de őt magát is kétségek gyötrik… Vajon Childers tényleg ártatlan?
A forgatókönyvírót nyilvánvalóan az a szándék vezette, hogy megmutassa, az, akinek hibájából ártatlanok is meghalnak egy összecsapásban, nem feltétlenül gonosz, sokszor inkább a körülmények áldozata, hiszen egy harctéri parancsnoknak általában komoly nyomás alatt kell(ene) villámgyors és helyes döntéseket hozni, miközben embereit az ellenséges tűz ritkítja. Tipikus példa lehetne erre a filmben látott helyzet is, mikor a követség tetején posztoló tengerészgyalogosokat a tüntető tömeg kővel dobálja, s a sokadalomban megbúvó, illetve a szemben álló épületeken álló orvlövészek tüze zavarja. Sajnos azonban a készítők éppen ezen a téren kudarcot vallottak: a néző ugyanis, végignézve az eseményeket, valószínűleg úgy fogja megítélni, az ezredes hibás döntést okozott, de profihoz méltatlan módon, és ezért távolról sem nevezhető ártatlannak. Ugyanis annak ellenére, hogy az ellenséges fegyveresek nyilván nehezen azonosíthatók egy ilyen helyzetben, az össztűz helyett még mindig több értelme lett volna célzott lövéseknek, ahogy az ezredest erre egyik beosztottja külön figyelmeztette is. (De egy barátom megjegyzése is nagyon gondolatébresztő: tudván, hogy hova tartanak, a felmentő tengerészgyalogosoknak miért nem jutott eszükbe a tömegoszlatáshoz szükséges eszközök – például füstgránát, könnygázgránát, vagy hasonlók – bepakolása? Vagy éppenséggel a tömeg feje fölé lőni durva lett volna?) Természetesen nem akarom távolról megítélni azokat a katonákat, akik hasonló helyzetben szintén rosszul döntöttek vagy döntenek, de a film eredeti üzenete, mellyel egyetértek, a forgatókönyv részletei miatt egyszerűen nem ér célba.
És ez csak az egyik gond. A másik, hogy a film második felében domináló bírósági tárgyalás nélkülözi az ilyenkor szükséges feszültséget. Ott van Guy Pearce, aki elszánt, beképzelt és hihetetlenül utálatos jogászként igyekszik ráhúzni a vizes lepedőt az ezredesre – na, ez a figura még képes valamit hozzátenni ehhez a jelenetsorhoz, de a vizsgálat és a tárgyalás összességében hihetetlenül lapos. Mielőtt eljönne a kihirdetés perce, az ember valami fokozódó izgalmat várna, hogy végül a bíróság ítélete valamilyen csúcspontot képezzen – de erre hiába is várunk. Az igazi dráma elmarad, akármit is írt erről a vonatkozó kritika annak idején (például „feszültségteljes, remekül rendezett, kiváló dráma”). Kár érte, mert ezek a színészek képesek lettek volna ennél többre is.
A film magyarul csak VHS-en jelent meg sok évvel ezelőtt. DVD-n viszont beszerezhető külföldről is. Az angol változat angol és francia hangsávot, továbbá ugyanilyen feliratokat tartalmaz. Extraként egy audiokommentár szolgál, feliratokat ehhez is kapunk.
Ellentmondásos hatású bírósági dráma.
Értékelés: 6/10
A bevetés szabályai (Rules of Engagement)
Paramount 2000
Háborús dráma (122 perc)
Rendező: William Friedkin
Szereplők: Tommy Lee Jones, Samuel L. Jackson, Guy Pearce, Ben Kingsley
Zene: Mark Isham
