Aki mer - az nem ezzel játszik.

Az egyre-másra megjelenő FPS-ek között számos ismeretlen név is felbukkan. A City Interactive legújabb játékát sem kísérte különösebb felhajtás, bár a cég amúgy sem jelentős. A fenti program szándékaik szerint a brit Különleges Légiszolgálat, az SAS kommandósainak modernkori mindennapjait mutatná be.

Kissé aggódtam, mivel a City Interactive egyik akciójátékával (Battle Strike - nehogy valaki megvegye!) már megjártam anno. A programok minősége nemcsak a híresebb szoftverfejlesztők esetében hullámzó, ugyebár… A játék intrója a balsejtelmeimet erősítette: rendkívül rövid, és befejezetlennek ható, inkább csak jelzésszerű a bevezető jelenet, meglehetősen otromba grafikával. Ami ezután jön, már biztatóbb. Egy kötetlen eligazítás során megismerhetjük az alaphelyzetet: egy orosz és egy belga származású rosszfiút üldözünk, akiket éveken át senki nem volt képes lefülelni. Nekünk jut a megtisztelő feladat. Kollégáink között érdekes módon ott van egy bajszos koma is, aki igencsak hasonlít a skót Sean McAleese-hez. Róla annyit illik tudni, hogy egykori SAS-katona, ott volt az iráni nagykövetség ostrománál, és a Regiment című PC-s játék tanácsadójaként is közreműködött. Valószínűleg nem véletlen az ő szerepeltetése…

Első bevetésünk egy börtönbe vezet, ahol jól felfegyverzett rabokon átverekedve magunkat kell megtalálnunk az orosz muksót. Milyen tehát a játék? Egy háromfős osztag tagjaként haladunk, négyféle fegyverrel az oldalunkon. Nem vagyunk teljesen magunk, más háromfős rajok időnként besegítenek. Bajtársaink meglehetősen gyorsan – nálunk általában gyorsabban – reagálnak a helyzetekre, ezért néha igencsak nyakunkba kell szednünk a lábunkat, ha utol akarjuk érni őket. Az viszont kifejezetten bosszantó, hogy ebben a programban is tendencia, hogy barátaink beállnak a lővonalunkba… Az ellenfelek intelligenciája nem annyira lenyűgöző, de nagyon speckó védőmellényük lehet, mert egész sok találatot kibírnak.

A grafika nem a legszebb, de végül is megfelelő. Ezt úgy értem, hogy a helyszínek – főleg a grönlandi havas pálya – kellően hangulatosak, de a terep részletezettsége viszonylag szerény... A fegyverek modellezése jól sikerült. A jól ismert vasak (M-4, G-36, stb.) mellett találunk még FN-FAL és az L-96-os puskát is. Hangjuk, kezelésük nagyon hiteles, és becsülöm, hogy az M-4-esnél például lehetőség van közelharcfegyverből rövidtávú mesterlövészpuskát csinálni, oly módon, hogy a reflexirányzékot rendes optikára cseréljük, és felcsavarunk egy speckó csőszájféket.

Sebesülésünket – csakúgy mint a hasonló játékokban – vörös vakság jelzi, amely után lassan visszanyerjük életerőnket. Jó ötlet a villanógránát hatásának megjelenítése: ha mi használjuk ezt a fegyvert, akkor a játék mintha lelassulna, vagyis az ellenfelek bénultságát úgy szimulálják, hogy mi képesek legyünk lerohanni a csigalassúsággal eszmélő rosszfiúkat. A figurák hangja, a rádióüzenetek remekül működnek, a hangulathoz többet tesznek hozzá, mint mondjuk a grafika. Zene csak néhol szól: ez nem különösebben extra, de egyáltalán nem rossz.

A program meglehetősen rövid. Tizenegy szint összesen három helyszínen. Ezek végigjátszásához körülbelül két óra is bőven elég, főleg, hogy a játékmenet lineáris és nem túl nehéz. Maga a sztori pedig nincs túlbonyolítva, de kicsit sem. Az is fura, hogy a történet utolsó epizódját nem játszhatjuk végig, hanem egyszerű átvezetőképsorként látjuk. Szóval meglehetősen felemás benyomásokat szerezhetünk ezzel a játékkal. Az FPS-ekkel még csak ismerkedő játékostársaknak talán még ajánlható, de a Call of Duty-n nevelkedett virtuális harcosoknak ez egyszerűen kevés lesz…

Negatívumok
*Nagyon rövid játékidő
*Lineáris játékmenet
*Idejétmúlt, bár hangulatos grafika
*Egyszerű történet
*Gyenge MI

Pozitívumok
*Hiteles fegyverhasználat
*Hangulatos hangok és szövegelés
*Fénygránát-effektus