KÖNYV: Generation Kill (Evan Wright)
2008. november 17. írta: Monty H.

KÖNYV: Generation Kill (Evan Wright)

Isten hozott Irakban

Nemrég kezdte meg a magyar HBO a Gyilkos megszállás című sorozat sugárzását A 2003-as iraki invázióról szóló szériáról már írtam, azonban szeretném bemutatni az eredeti beszámolót is, amely magyarul egyelőre sajnos nem elérhető, angolul viszont már két éve kapható, minálunk is.

Evan Wrightnak, a Rolling Stone magazin tudósítójának megadatott, hogy az offenzíva első pillanatától ott lehessen a katonák között. Az 1. tengerészgyalogos felderítő zászlóalj – vagy ahogy ők nevezik magukat, az 1. öngyilkos zászlóalj – tagjaival együtt szelte át Irakot Bagdad felé menet.

„A tengerészgyalogos felderítők különleges feladatkört töltenek be, s az egész fegyvernemen belül mindössze durván ezer van belőlük. Úgy tekintenek magukra, mint a tengerészgyalogság különc cowboyaira, már amennyire ez lehetséges a katonaság szigorú hierarchiáján belül. […] Ők az elit elitje.
Ezek a felderítők nagyjából ugyanolyan kiképzésen esnek át, mint a flotta SEAL-kommandósai, vagy a szárazföldi hadsereg Különleges Erőinek tagjai. Kiváló fizikumú fenegyerekek, akik képesek húsz kilométert futni hetvenkilós cuccal, aztán a tengerbe ugrani és további kilométereken át úszni, bakancsban és egyenruhában, fegyverükkel és zsákjukkal együtt. Képzett ejtőernyősök, búvárok és hegymászók; képesek hótalpon is mozogni, vagy helikopterből kötélen leereszkedni. Az összes tengerészgyalogos mindössze két százaléka tehet próbát a felderítő kiképzéssel, és ezeknek is kimosódik több mint a fele.”
(23. oldal)

A kötet valóban figyelemreméltó, és az egyik legelső volt a témában. Wright együtt élt ezekkel a bakákkal. Ugyanabban a terepjáróban zötykölődött, mint ők, éjszakára ugyanúgy lövészgödröt kellett ásnia, és ugyanazt a fejadagot ette, csaknem három héten át. Ugyanúgy vegyvédelmi öltözéket kellett viselnie, és akkor sem maradt hátra, amikor ellenséges tűzön át vezetett tovább az út… Volt alkalma közelről tanulmányozni és alaposan megismerni ezeket a harcosokat:

„Második világháborús elődeik meglehetősen csodálkoznának ezeken a tengerészgyalogosokon. Egyszerű kölykök, akik hip-hopon, Marilyn Manson zenéjén és Jerry Springer talkshow-ján nőttek fel. […] Néhányuk számára a rap-énekes Tupac amerikai hazafi, akinek írásai ismertebbek, mint Abraham Lincoln beszédei. Vannak köztük kemény fickók, akik Buddhához imádkoznak, és keleti filozófiákat idézgetnek… Egykori bandatagok, néhány kikeresztelkedett ifjonc, és jó pár olyan srác, akik annak idején napi rendszerességgel szívták a drogot. Közülük sokan már várják azt a napot, amikor leszerelnek és megint az utcákon balhézhatnak.
Ezek a fiatalemberek testesítik meg az eldobható gyerekek első amerikai nemzedékét. A szakasznak több mint a fele csonka családból származik. Kimaradozó, egyedülálló, munkás szülők gyermekei. A legtöbben jobban ismerik a videójátékok, a tévés valóságshow-k és az internetpornó világát, mint saját szüleiket. A „terrorizmus elleni háború” előtt ettől a generációtól maximum annyit vártak el, hogy valahogy csusszanjon át az érettségin még mielőtt túl sok iskolai vérengzést rendezne, a Columbine-i gimnáziumban történtek stílusában.
Ám szeptember 11-e óta Amerika háborújának terhe az ő vállukra nehezedik. Néhányuk számára a háború már néhány órával az ikertornyok összeomlása után megkezdődött, mikor behajózták és afganisztáni bevetésekre kezdték őket felkészíteni. Irak invázióját is csak a bizonytalan kimenetelű konfliktus egy újabb hadműveletének tekintik, s parancsnokaik, valamint elnökük is nagyjából ezt állítja. (A haderőn belül többen is úgy látják, hogy a „terrorizmus elleni háború” mindössze felpörgetett változata az 1990-es években Szomáliával, Haitival és Koszovóval kezdődött folyamatnak: Amerika megszilárdítja a világ csendőreként, vagyis Piszkos Harryként játszott szerepét.) Az Irakban állomásozó tengerészgyalogosok között az a mondás járja, hogy: „Mikor itt végeztünk, megtámadjuk Észak-Koreát, oda pedig Iránon, Oroszországon és Kínán át vezet az út.”
Vietnam óta ez az első olyan nemzedék, amelyet egy bizonytalan kimenetelű konfliktusban vetettek be. Mégha az is az uralkodó nézet, hogy a háború vezet egy-egy generáció ártatlanságának elvesztéséhez – a Davy Crockett történetein nevelkedett srácok a délkelet-ázsiai őserdőben ébredtek rá kormányuk szemfényvesztéseire –, ezek a kölykök már hajlamosak azt hinni, a Nagy Hazugság legalább annyira elengedhetetlen az amerikai kormányzat számára, mint az adórendszer. Végül is, ez már az a nemzedék, amelyik az elnöki szerep jelentőségét nem a berlini falnál előadott lelkesítő beszéd, hanem a Fehér Házban elkövetett orális szexet övező közbotrány révén ismerte meg. Noha még a főparancsnokuk is azt szajkózza, hogy Irakban az amerikai szabadságért harcolnak, csak igen kevesen döbbennének meg, ha kiderülne, hogy valójában az olajért jöttek. Tulajdonképpen majdhogynem számítanak arra, hogy a szemükbe hazudnak.”
(19. oldal)


A szerző beszámolóját először folytatásokban jelentette meg, s később rendezte önálló kötetté. Kiváló megfigyelő, bár ez a tulajdonsága kissé visszaüt, amikor talán szükségtelenül részletes leírásokat tár elénk. (Egy szerkesztő meghúzhatta volna a szöveget – mondjuk olyan 300 oldalra.) Ennek ellenére érdekes olvasmányról van szó, s odaát a puskaport még nem szagolt tengerészgyalogosok számára ajánlott olvasmány, mivel kiválóan megragadja a háború valóságát, az unalom hosszú óráitól az adrenalintól terhes tűzharcokig.

„A harc során a változás eleinte csak fizikai jellegűnek tűnik. Amint az első lövés eldördül, elönti a szervezetedet az adrenalin. De a civil világtól eltérően – ahol egy autóbalesetnél az adrenalinfröccs legfeljebb pár percig tart – a hatás órákig megmarad. Egy idő után persze a tested mintha kifogyna belőle, viszont akkor már egyszerűen nem jut erőd a félelemre sem. Robbanások – te pedig már meg sem rezdülsz. Ebben a pillanatban is mindenki mozdulatlanul ül, egykedvűen figyelik az aknagránátok közeli becsapódását. Mindössze a szemük mozog.
Ez nem jelenti azt, hogy a rémület eltűnt belőlük. A félelem egyszerűen átköltözik az izmokból és idegekből és az elmédben ver tanyát. Ha olyan morbid gondolatokkal táplálod, mint például hányféle szörnyű módon nyomorodhatsz vagy halhatsz meg, csak rosszabb lesz. Akkor is csak rosszabbodik, ha kellemes dolgokra gondolsz. A szép emlékek, a jövővel kapcsolatos tervek csak arra emlékeztetnek, hogy mennyire nem akarsz meghalni vagy megsebesülni. A legjobb bezárkózni, minden mást kizárni. Azonban ennek az állapotnak az eléréséhez, csaknem teljesen fel kell adnod magad. Azt hiszem, a srácok ezért is vettek búcsút egymástól tegnap, indulás előtt. Együtt lesznek ugyan, de egy ideig nem is fogják látni egymást. A maga módján most mindenki kikapcsol.”
(380. oldal)

A könyv erőssége a szókimondó stílus, mely nemcsak nyelvezetében, hanem mondanivalójában is jelen van. Wright nem szépíti azt, amit amúgy is mindenki tud az iraki háborúval kapcsolatban – vagyis nem akar mítoszokat gyártani. Ha ártatlan civilek véletlen vagy szándékos lelövéséről, a hiányos ellátás problémáiról, esetleg az inkompetens tiszt urak viselkedéséről van szó, ő akkor is ragaszkodik a tényekhez.

„Fawcett különösen zavarban van egy bajtársa miatt. A fickó mesterlövész, és nemrég azzal hencegett, hogy mikor legutóbb tűzparancsot kapott egy gyerek mögé rejtőző iraki fegyveres likvidálására, egyszerűen átlőtte mindkettőjüket, és úgy interpretálta az esetet, hogy: „Csak megöltem egy jövendőbeli terroristát.” (286. oldal)

Persze Wright is a civil világból odapottyant külsős szemével látja és láttatja a szakmai részleteket:

„Mindenkinek viselnie kell a vegyvédelmi öltözéket. Ránézésre egyszerű gyakorló egyenruhának tűnik, bár a kelleténél egy-két számmal nagyobbnak. A tengerészgyalogosok valami adminisztratív balf*szság következtében zöld-barna-fekete mintás vegyvédelmit kaptak, amiben még a szokásosnál is feltűnőbb célpontok lehetnek a sivatagban. Az öltözék két részből áll: a nadrágtartóval ellátott alsó részből és a csuklyával ellátott zubbonyból. A külső rétege szövet. Belső oldalát műanyag fedi, ami érzésre a mosogatószivacsot idézi; a két réteg között aktív szén lapul, ami a legtöbb vegyi anyagot képes megállítani. Meleg, merev és kellemetlen viselet – olyan, mintha átázott síruhát viselnél.
Belül állandóan nedves az izzadságtól. És nemcsak az öltözék miatt – mindenki további 25 kilogramm súlyt cipel: a repeszvédőmellényét, a belehelyezett golyóálló lapokat és a szerelékét. A vegyvédelmi ruha egyik legszerencsétlenebb jellemzője, hogy nincs rajta slicc, vagyis ha valakire rájön a szükség, kénytelen lehányni magáról a szerelékét, a védőmellényét és a zubbonyát, hogy lehúzhassa a hózentrógerét, majd a nadrágját. Szennyezett terepen persze nyilván mindenki vizeljen és szarjon inkább a nadrágjába. A tengerészgyalogosaink megpróbáltak felnőtt pelenkákat szerezni, amit a vegyvédelmi alatt hordhatnának, de a legtöbbjüknek nem sikerült.
Hogy legalább kicsit segítsenek ezen, sok bakánk egyáltalán semmit nem visel a vegyvédelmi ruha alatt. Ez viszont – a belső felület durva mivoltának köszönhetően – igencsak kényelmetlen.
Mindezek tetejébe még a vegyvédelmi lábbelit is hordani kell, ami igazi kínszenvedéssé teszi a dolgot. Ezt a gumicsizmát a surranó felett kell viselni, méghozzá állandóan, még alvásnál is. Annyira nyirkos és ragacsos, hogy minden lépésnél olyan érzésed van, mintha a bakancsod döglött halakkal ment volna tele.
Gáztámadás esetén speciális módon kell lezárni a vegyvédelmi öltözéket. Az első teendő, hogy csukd be a szemed és tartsd vissza a levegőt. Így, csukott szemmel, kilenc másodperen belül halászd elő a gázálarcodat a combodra szíjazott tokból, húzd a fejedre, ügyelve, hogy rendesen rátapadjon az arcodra. Ekkor nyithatod csak ki a szemed és vehetsz újra levegőt.
A gázálarctokban számtalan egyéb fontos cucc lapul: Cipro-zacskók (az Anthrax ellen), faszén (hólyaghúzó vegyi anyagok ellen) és hét injekciós tű. Három ezek közül ideggáz-ellenanyagot tartalmaz, másik három pedig az ellenanyag ellenanyagát (mivel önmagában mérgező), a hetedik pedig valiumot. A tengerészgyalogosok tudják, hogyan kell ezeket saját maguknak beadni. A valiumot bajtársuk ellátására használják, amennyiben az már menthetetlen – a valium hatására abbahagyja majd a vonaglást, míg kiszenved. Megmenteni nem fogja, de a többiek harci szellemét legalább megóvja.”
(59. oldal)

Ahogy írtam, Wright kiváló megfigyelő, ezért is képes megragadni és papírra vetni egy-egy jelenet hangulatát. Ennek hála igen valóságszagú képet kaphatunk a frontkatonák mindennapjairól.

„Nem sokkal napnyugta előtt Colbert és csapata lerángatja a járművekről az álcahálókat és felkészül az indulásra. A szél lecsendesedett, úgy tűnik, szép, tiszta éjszakánk lesz az invázió megkezdéséhez. A közelben Christopher Bodley, tengerész zászlóaljkáplán a szakaszokat járja, a csata előtti utolsó imát mondja el velük. […] Bár a második szakaszban többen is hívők, udvarias érdektelenséggel kezelik őt, nagyjából úgy, ahogy egy porszívóügynökkel tennék.
- Ajjaj, már itt is van – morogja Colbert, ahogy kiszúrja a felénk tartó káplánt, akinek arcán mosoly, kezében Biblia, sarkában egy testőr. – Még ez is… Pont erre van most időm. […]
Ötven méterrel arrébb hívők csoportja gyűl a káplán köré. Egy nagydarab kopasz őrmester leveszi a sisakját, letérdel és felolvassa a 91. zsoltárt. A káplán ezután megkezdi a szertartást. A tengerészgyalogosok magukat „sátánfajzatnak” nevezik – úgy tartják, a németek még az első világháborúban aggatták rájuk a „Teuffel Hunden” nevet, kelletlen elismerésül a harcban tanúsított kitartásukért. A káplán most ezt is szóvá teszi:
- Sátánfajzatnak neveznek titeket – mondja nyájának. – De Jézus volt a legelső sátánfajzat. Szembeszállt a Gonosszal és legyőzte. Mikor csatába mentek, ezt a sátánfajzatot akarjátok majd magatok mellett tudni.
Colbert terepjárója mellett egy húszéves, vörös hajú tizedes ugrálni kezd örömében, mikor helikopterek húznak el felettünk észak felé. – Adjatok nekik! – üvölti. Aztán még hozzáteszi: - Több százat fognak elintézni azok a pilótát. Milyen f*sza lett volna ott lenni azon a gépen, ami ledobta Japánra az atomot. Néhány srác több százezer embert ölt meg. Az volt ám a valami!”
(69. oldal)

Több veterán katona kritikájából is kitűnik, hogy mind a könyv, mind a filmsorozat igen hiteles a tengerészgyalogság belső világának bemutatása terén. A tengerészgyalogos kifejezetten harcra és ölésre képzett katona, s a kiképzés során beléjük táplált vérszomj nem hatásvadász fikció.

„Az öléssel kapcsolatos erkölcsi aggályok ellenére – vagy azok hiányában – a legtöbb tengerészgyalogos imádja az akciót. – Ezt nem lehet semmivel felülmúlni – állítja Redman. – A harc az abszolút adrenalinfröccs. Lőnek rád, te visszalősz, minden a levegőbe röpül. Szenzoros túlterheltség az egész. Ez az egyetlen dolog, amit nem értékelnek túl a katonaságnál.
- A legrohadtabb dolog az egészben – mondja Bryan doki –, hogy akikkel harcolunk, valószínűleg azért vannak itt, amiért mi: ki akarták magukat próbálni, érezni akarták, milyen a háború. Szerintem tökmindegy, ellenzed vagy támogatod-e a háborút. A gépezet akkor is megy tovább.”
(440. oldal)

Mit mondhatnék még? Kevés öböl-háborús beszámoló éri meg a magyar kiadást, de erre a kötetre talán nem kell örökké várnunk. Remélem, valamelyik magyar könyvkiadó él a lehetőséggel, és kiadja ezt a könyvet. A fordítást szívesen elvállalnám…


Generation Kill
Írta: Evan Wright
Corgi Books 2006
432 oldal
A kötet magyarul még nem jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr23774132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2002 2008.12.02. 22:18:13

ezt hol lehetne megvenni nálunk, esetleg valami tippet nem tudsz? Bookline-on néztem de semmi :(

Monty H. 2008.12.03. 10:21:24

Én itt vettem. Mintha még lenne is náluk, de kérdezz rá telefonon. Meg is tudnak rendelni bármit.

Bestsellers
Cím: 1051 Budapest, Október 6. utca 11.
Telefon: 312-1295
Honlap: www.bestsellers.hu/
E-mail: bestsellers@bestsellers.hu
Nyitva: h-p: 9-18:30h, sz: 10-17h, v: 10-16h

2002 2008.12.03. 16:41:03

köszi, ezer hála :)

sztrelnyikov 2011.03.28. 09:48:43

Nekem az a kiadás van meg, amelyik már az HBO sorozat után készült és abban van még egy plusz fejezet arról, hogy a valódi szereplők mit gondolnak a TV sorozatról és a színészekről. :) Minden, amit a DVD extrában nyalnak, nagy kamu, valójában szarba se nézik az egész HBO-t és ezt a maguk - már ismert - stílusában ki is fejtik... :D

Monty H. 2011.03.29. 19:20:44

@sztrelnyikov: Pedig a DVD-extrában csak Rudy nyilatkozott, nem? Én más eredeti arcra onnan nemigen emlékszem. Mondjuk, rég láttam az extrákat már. Mindenesetre majd beleolvasok valamelyik könyvesboltban.

sztrelnyikov 2011.03.30. 15:46:16

Akkor lehet, hogy nem a DVD extrában volt, hanem a hivatalos HBO weboldalon, de láttam olyan minifilmet, ahol Colberték is ott voltak, vagy 5-6-an és nyaltak ezerrel, hogy így autentikus, meg úgy.

Az én könyvem végén pedig Ray (a sofőr srác) sugárban hány a filmtől. Elmeséli, hogy odajött hozzá a színész Ray a forgatás után és elkezdte neki kifejteni, hogy ő régen nem értette ezt a post-war betegséget, de hát most forgattak két hetet afrikában és hazajött és tiszta veteran betegsége lett. Ezen az igazi Ray kibukott, hogy mi a tetves szarról beszél ez a buzi? Ő lenyomott pár év Afganisztánt, aztán pár év Irakot, utána hazajött USA-ba és elment a barátnőjével Disneylandbe és semmiféle traumája nem volt. Bezzeg a buzi színész két hét afrikától besokallt. :D

Monty H. 2011.03.30. 21:15:15

@sztrelnyikov: Hát ez komoly... Tényleg el fogom olvasni. Ez mondjuk olyan Ray-es dolog, legalábbis, ahogy a színész adta, hát az alapján simán elképzelem, hogy az igazi ilyesmit mond. :-) Köszi.

Egyébként Fick hadnagy is megírta azóta a saját memoárját, sőt, azt hiszem, kettőt is.

sztrelnyikov 2011.03.31. 07:41:06

@Monty H.: Fick talán a legszimpatikusabb az egész könyvben (bár a szerző sem titkolja, hogy neki is, ezért lehet, hogy eleve szépített a karakterén). Ebben az utó részben írja le Wright, hogy már az USA-ban elment Fick-el valami Republikánus dzsemborira és Fick, (aki republikánus) várta, hogy elhaladjon Bush és integethessen neki és jött az elnöki limo, felhúzott golyóálló ablakkal és ettől eldurrant Fick agya és kifakadt Wrightnak, hogy minket beküldtek egy háborúba ablak nélküli tragacsokkal, ő [Bush] meg az USA közepén nem meri letekerni a golyóállót!

Monty H. 2011.03.31. 08:43:06

@sztrelnyikov: Hát, Bush-ról amúgy is megvan a véleményem...
Nekem mindenesetre Colbert és Rudy volt a kedvencem.

sztrelnyikov 2011.03.31. 09:44:33

Nekem azért Bushról nincs annyira rossz véleményem, mint az átlag magyarnak, akik azért a magyar sajtó szemüvegén keresztül látják őt. Én sokkal inkább ezeken az olvasmányaimon keresztül (ezek főleg amerikai cikkek) látom és bár nyilván sok minden miatt elítélhető, nagyon sok minden - onnan nézve - teljesen logikus.

Vissza a könyvhöz: te bizonyára sokkal jobban tudsz angolul, mint én (nekem ez volt az első komplett regény, amit olvastam), de nekem az tűnt fel, hogy ellentétben más amerikai cikkekkel, sokkal színesebb a szókincse. Persze leginkább obszcén szavakban ;), de nem csak abban, hisz a szereplők annyi féle helyről jöttek és ezért mind más kifejezéseket, szavakat használnak. (Colbert nyilván kifinomultabban fejezi ki magát, mint Ray). és hát az a kérdésem, hogy szerinte ezeket a finomságokat (meg egy csomó olyan dolgot, amire egyszerűen nincs szó a magyarban) jól le lehetne fordítani? (nagyon bátornak tartalak, hogy még a fordítás is felmerült benned)

Monty H. 2011.03.31. 16:38:15

@sztrelnyikov: Én az idősebbik Bush-t sokkal rokonszenvesebbnek találtam. Az ifjabb szerintem tipikusan az, akinek a szeme se áll jól, és volt pár húzása, ami nekem nagyon nem jött be... Na mindegy.

Az obszcén dolgokat is lehet sokféleképpen fordítani, ha megnézel egy igényesen szinkronizált filmet például, már ott látható, hogy van ilyen téren lehetőség, pláne, hogy a magyar ilyen téren kifejezetten gazdag. A sorozatnál én a "Screwby"-n tűnődtem el, mert a szinkronosok ezt átugrották... Én szerintem a "baszcsi" lenne ide jó. Az angol DVD kis füzetében van egy értelmező szótár, ott azt írják, hogy a "screwby" egyszerre lehet negatív vagy pozitív reagálás... (A szinkron egyébként nem jött be, bár csak pár jelenetet mertem így megnézni.) Viszont a "Hitman" és az "Assassin" hívójelekkel kitoltak a fordítókkal, hiszen ezek magyarul ugyanazt jelentik ("bérgyilkos") - a szinkronban ezért az egyikből "Vadász" lett.

És még mindig szívesen lefordítanám, bár ahogy írtam, néhány helyen szerintem picit bő lére van eresztve. De akkor is hiánypótló lenne.

sztrelnyikov 2011.04.01. 07:50:06

@Monty H.: Na és a Combat Jack? Meg igazából a get some-t is elég nehéz lehet lefordítani, úgy hogy ne hangozzék nagyon hülyén.

Meg amin én sokat gondolkodtam az Trombly beceneve: Whoper, ami ugye Burger King=B.K.=Baby Killer-re utal.

Én amúgy diszlexiás vagy és angolul se nagyon tudok, így minden sorért megszenvedtem, de egyetlen egyet se találtam feleslegesnek. Az egész könyv minden percét élveztem. :) Hasonló méretű, magyar nyelvű könyvet se végeztem volna ki gyorsabban.
És hát meghozta a kedvem az angolul olvasáshoz. Mert vannak olyan könyvek, amiket eddig magyarul olvastam, de mindig sejtettem, hogy valami nem stimmel a fordítással, úgyhogy azokat is beszereztem és elolvastam.

Amúgy engem az motivált arra, hogy megvegyem a könyvet, hogy sok dolog furcsa volt nekem a filmben, amiket tisztázott azért a könyv. Pl a filmben áttolták a higéniai protokolon való lovaglást Sixta őrmesterre, holott a könyvben az végig Godfather negatív tevékenysége volt. Sixtaval egészen más volt a baj, amit meg sem említenek a filmben.

Monty H. 2011.04.01. 13:07:38

@sztrelnyikov: Igen, a Combat Jackre volt egy elméletem, de aztán megnéztem a szótárt, és tévedtem. A "Get Some"-ra a "Zúzzunk" a modern szlengben egész jó, bár én mindig úgy fordítottam, hogy "Adj(atok) nekik" vagy "Nesztek". Mert az eredeti is kétértelmű: szó szerint intézd el őket, de az ellenségre vetítve "nesztek".

Én előbb olvastam a könyvet és nem emlékeztem minden részletre, de az feltűnt, ahogy minden ilyen filmben, hogy pár dolgot áttolnak más időpontra vagy más emberre. Az elit alakulatnál is volt több.

Colbert 2013.01.03. 23:29:43

Már kétszer láttam mind a hét részt, de ezzel most nagyon meghoztad a kedvem a könyvhöz is. Bár nem vagyok valami ász angolból, szerintem megrendelem a könyvet.

Monty H. 2013.01.04. 09:42:47

@Colbert: Na, örülök neki. Szerintem érdekes lesz neked, és a sorozat után mindenképp könnyebb lesz megérteni.
süti beállítások módosítása