Filmbe illő életrajz

Mikor megláttam Michael Caine önéletrajzi könyvét, fura késztetést éreztem, hogy azonnal megvegyem. Pedig Caine nem tartozik a kedvenc színészeim közé – aztán rájöttem, hogy kedvenc (vagy legalábbis számomra nagyon kedves) filmjeim közül egész sokban felbukkan (Batman: Kezdődik, A tökéletes trükk, és így tovább), még ha nem is főszerepben, és talán innét ez a fura érzés. Mindenesetre nem bántam meg, hogy végül beszereztem...

Hát bizony, a kétszeres Oscar-díjas, lovagi címmel is kitüntetett sztár is lent kezdte. Nagyon is lent, hiszen a Maurice Micklewhite néven született kisfiú lényegében apa nélkül nőtt fel London nem éppen legelőkelőbb negyedében. A nélkülözések, illetve a második világháború mind rányomta bélyegét gyermekkorára. Megvolt azonban benne az elszántság és a kitartás értékes elegye, amely lassan, de bizonytalanul egyre magasabbra emelte. Ennek az életútnak is voltak tehát keserű és diadalmas pillanatai, amiket Caine keresetlen őszinteséggel elénk is tár: első házasságának kudarcát, katonaéletének legveszélyesebb pillanatait a koreai háborúban, édesanyjához és fivéréhez kötődő viszonyát, a lakáskereséssel és –berendezéssel járó gondokat, vagy épp az egyes filmek forgatásával kapcsolatos kulisszatitkokat.

"Az egyik forgatási szünetben egy bárban ücsörögtünk. Egyszer csak bejött egy csapat kemény osztrák legény. Egy kicsit túl sokat ittak és megláttak minket, két színészt, ahogy ott ültünk, és tökéletes angolsággal humoros megjegyzéseket tettek ránk és szexuális hovatartozásunkra. Mi csak ültünk tovább és beszélgettünk, tudomást sem véve róluk. A fiúk fokozták a hangerőt, de mi nem zavartattuk magunkat, ami, úgy tűnik, még jobban dühítette őket. Persze azt nem tudhatták, hogy a többi asztalnál a film teljes kaszkadőrstábja foglalt helyet, és csak a bólintásunkra vártak. Úgy tíz perc elteltével az osztrákok nem bírták tovább, hátrarúgták a széküket és meglehetősen harciasan közeledtek hozzánk. Omar és én felálltunk - a fiúk tán azt gondolták, hogy ennek a két színésznek van vér a pucájában -, csakhogy a kaszkadőrcsapat is felállt. Attól tartok, volt némi kavarodás, és néhány osztrák a gondosan becsukott ablakon keresztül, kidobás útján távozott."

Mondanivalóját nem nehéz követni, hiszen az anekdotázó, ide-oda ugráló, csak nagyjából kronologikus sorrendben haladó elbeszélő stílusát követi, sok humorral és emberséggel. A felmerülő témákat mindig eltérő részletességgel tárgyalja, így egy-két helyen hiányérzetünk lesz, míg másutt talán túl sok információt is kapunk. A kötet végén megtaláljuk még néhány kedvenc receptjét, kedvenc filmjeinek tízes listáját, illetve legkedvesebb saját szerepeinek felsorolását is. Összességében a könyvet nehéz letenni, és azt hiszem, nemcsak a filmrajongók fogják érdekesnek találni.

Egy angol úr Hollywoodban (The Elephant to Hollywood)
Írta: Michael Caine
Fordította: Bozai Ágota
Libri Kiadó 2011
384 oldal