„Az én háborúm csak a maga életével együtt érhet véget.” – Price százados

Fotelhuszári pályafutásom talán legjobban várt játéka érkezett meg a napokban – ami nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy milyen lelkesedéssel vártam már az előzményt, a Modern Warfare 2-t is, épp két évvel ezelőtt. Idén viszont a nagy vetélytárs, a Battlefield 3 is ekkor jelent meg, vagyis a játékos-társadalom harciasabb része számára a karácsony bő egy hónappal korábban eljött, legalábbis a rekordeladások erre utalnak, hiszen az első napon 9,3 millió példányt adtak el belőle, ami kenterbe verte az összes eddigi COD-epizódot. Lássuk most bővebben, mire volt képes az Infinity Ward csapata.
 

Az előző rész végén közkedvelt hőseink, Price százados, Soap és Nikolaj nagy gondban voltak. Bár az egyik rosszfiút sikerült nagy nehezen likvidálniuk, az orosz terroristavezér, Makarov továbbra is szabadlábon volt, ami még annak ismeretében sem elhanyagolható tény, hogy épp kitört a harmadik világháború... A harmadik részben lesz alkalmunk kivenni a részünket ebből a – szerencsére csak fiktív – konfliktusból, melyet élesben - vagesz grafika ide vagy oda - senki ne akarjon élőben is kipróbálni. 

Köztudott, hogy az Infinity Ward nem akart gyökeres változásokat hozni a játékmenetben, inkább csak csiszolni rajta. Így tehát sok minden marad a régiben: a többféle karakter szerepeltetése (ideértve az ex-Szpecnaz-kommandós Jurijt vagy a deltás Frostot), a kidolgozott (és ezért sajnos lineáris) játékmenet, a számos helyszín és fegyvertípus, továbbá a pörgős akció. Aki végigjátszotta az előző két részt, tehát nagyjából ugyanazt kapja, a történet lezárásával, igazi újdonság kevés van benne (a személyszállító repülőgépen folyó, meglehetősen mátrixos tűzharc ilyen). Mindezt nem tartom jó ötletnek, mert ahogy már én is emlegettem, nagyon ráférne már az FPS-műfajra némi frissítés, akár csak olyan egyszerű dolgok kapcsán, hogy például ne csak a nehézvasak hevüljenek túl kitartó használat során, hanem a kézifegyverek is, vagy, hogy ha már gázálarc van rajtunk, néha párásodjon be, legyen lehetőségünk a holttesteket elmozdítani és elrejteni (ha már lopakodni is kell) vagy ilyesmi. Újítások híján a szűk ötórás játékidő egyébként éppen elégnek bizonyult, legalábbis számomra.

A helyszínek kapcsán a készítők most sem tagadták meg önmagukat. Rendkívül sokféle környezetben harcolunk majd, New York felhőkarcolói között, Sierra Leone szegényes falvaiban, egy szibériai bányában, de még Prágába is eljuthatunk, bár ezúttal nem a kiváló sör vagy Alfonse Mucha képeinek kedvéért. Olykor gyalog, olykor úszva, máskor terepjáróban, esetleg páncéloson utazunk. Mindezek következtében a változatosság garantált, a hangulat pedig most is sokszínű.

Több helyen is éreztem némi visszautalást az előző részekre – ez az, amit néhányan inkább utánérzésnek fognak nevezni. És most nem az AC-130-as küldetésre gondolok Párizs felett, hanem arról van szó, hogy egy-két jelenetnél – jellege miatt – újra eszembe jutott egy-egy klasszikus COD-küldetés. Mellesleg a történet - egy újabb szereplő jóvoltából – ismét visszakanyarodik a múltba, ami persze egy három részre nyúló eposz ismeretében egyáltalán nem baj, sőt.

A sebzési modell nem sokat változott. Az ellenfelek összeesése talán picit változatosabb, de saját sebeinket most is eperdzsem jelzi. Az ellenséges érzelmű blökik esetében pici könnyítés, hogy a dög már rajtunk van, akkor nemcsak egy másodpercünk van hatástalanítani. A fegyverarzenálban persze feltűnik néhány új darab, például a PP90, a G-36-ra csatlakoztatott gránátvető, vagy a PKP golyószóró. Egyes fegyvereken lehetőség van kétféle irányzék használatára, melyek nyilván nem egyformán alkalmasak kis vagy nagyobb távolságra. Tűzvezetésre újra lesz lehetőségünk, s az egyik legérdekesebb eszköz ebben az esetben egy távirányítással működő kis lánctalpas dög...

A grafika most is szép, és a változatos környezet, illetve fényviszonyok jóvoltából lesz is alkalmunk kiélvezni. A zenét ezúttal nem Hans Zimmer, hanem Bryan Tyler (Csata: Los Angeles) szerezte. Annyira nem markáns, mint az előző részeké, de a témának mindenképp megfelelő.

Nyilván nemcsak én örülök annak, hogy a Spec Ops-mód ezúttal sem maradt ki a játékból.  Itt egyrészt elszórakozhatunk a már ismert helyszíneken, adott feladatokkal (például pokolgépek hatástalanításával vagy túszok kiszabadításával), ám van egy új, úgynevezett túlélő-mód is, ahol hatalmas pályákon kell minél több ellenséges rohamot visszaverni, s teljesítményünk alapján pénzösszegeket kapunk, melyből a kihelyezett laptopokon bevásárolhatunk magunknak pisztolylőszertől légicsapásig bármit. Személy szerint talán még az egyszemélyes hadjáratnál is több időt töltöttem ezzel anno, de most valami hiányzik belőle.

Összességében tehát annyi mondanék, hogy a Modern Warfare-sorozat méltó, de kissé csalódáskeltő lezárása ez az epizód, legalábbis az egyjátékos hadjárat szempontjából. Örültem volna, ha technikai értelemben is továbbléptek volna a készítők. Mindenesetre érdemes volt végigjátszani (részben, mert Price százados oldalán küzdeni mindig nagy élmény – az öreg még mindig tud újat mutatni), bár a korábbi részekre jellemző katarzis elmaradt. Az Infinity Ward pedig azt ígéri, hogy egy év múlva újabb Call of Duty-rész érkezik majd. A címe lehetne Ultramodern Warfare...

Értékelés: 8/10
Méltó befejezés, de sok újdonságot nem hoz, inkább amolyan kötelező lezárás.

Negatívumok:
*Lineáris játékmenet
*Kevés igazi újdonság és kevesebb izgalom
*Viszonylag rövid egyjátékos hadjárat
*Kevésbé izgi SpecOps-mód
*Az idézetek közt egyetlen új sincs

Pozitívumok:
*Kidolgozott történet
*Tisztességesen kidolgozott párbeszédek
*Nagyon hangulatos és változatos ez is
*Sokféle környezet és fegyvertípus
*Szép grafika
*SpecOps-mód megint van
*Price százados most is velünk küzd

MULTIPLAYER

Most először kitérnék a multis játékmódra is, méghozzá a kezdők szemszögéből, nagyjából átfogó leírást adva, hogy hogyan is működik az ilyesmi.

Többféle játékmódból választhatunk, ezek közül most csak néhányat mutatnék be.

A Free-for-All egy "hulljon a férgese" jellegű össznépi dulakodás, mindenki mindenki ellen. Kezdőknek azért nem javaslom, mert sokkal egyszerűbb az életük, ha a résztvevőknek legalább egy része az ő oldalukon áll - váltsunk tehát inkább Team Deathmatch-re.

A Team Deathmatch talán a legnépszerűbb mód, ahol is két csapat küzd, a cél minél több skalp szerzése, vagyis a rendszer az ölésekből pontokat számít.

A Kill Confirmed mód ehhez nagyon hasonló, itt azonban a lelőtt ellenfél dögcédulájának megszerzésével további pontokat szerezhetünk - hacsak valamelyik kollégánk meg nem előz.

A Domination már valamivel komolyabb csapatmunkára ösztönöz. A feladat a pályán található három zászló birtokba vétele, oly módon, hogy megközelítjük és megvárjuk, míg saját lobogónk felhúzásra kerül - ezért pontokat kapunk. Minél többen és minél közelebb vagyunk a póznához, annál gyorsabban megy a dolog. Persze az ellenség sem tétlen, úgyhogy egyetlen meccs alatt számtalanszor eljátszhatjuk a fentieket.

A Demolition keretében robbanótölteteket kell elhelyeznünk az adott pontokon, amit robbanás előtt az ellenség persze még hatástalaníthat, úgyhogy érdemes résen lenni. Két menetből áll a játék, az egyikben mi telepítjük a szeretetcsomagokat, a másikban mi próbáljuk elhárítani azokat.

A Sabotage a fentihez hasonló, itt azonban csak egy bomba van, ezt kell elmarni és az ellenfél térfelén robbantani.


Teljesítményünk alapján kapunk előléptetést, s közben apró figyelmességek is felbukkannak, így saját emblémánkat is mi választhatjuk meg. Választható fegyvereink arzenálja is folyamatosan bővül. Először is létezik a gép által felkínált ötféle fegyverzet, mely kezdő szinten tökéletesen kielégítő. Később aztán elérhetővé válnak mindenféle vasak, mindenféle műfajban, így lassan kialakíthatjuk személyes preferenciánk alapján a legtutibb összeállításokat. Ahogy egyre profibbak leszünk egy-egy fegyver kezelésében, úgy kapjuk meg az elérhető extrákat, lassanként egyre többet. Ilyenek a különböző optikai irányzékok, hangtompító, gránátvető, elülső markolat, és így tovább.

Fontos, hogy elsődleges (gépkarabély, géppisztoly, géppuska, sörétes vagy tömegoszlató pajzs) és másodlagos (pisztoly, kisméretű géppisztoly, rakétavető) fegyverünk mellett létezik egy kategória a gránátok és dobókések számára is, illetve a perkek is sokat segíthetnek. Ezek tulajdonképpen minket felturbózó tulajdonságok: gyorsabb célra tartás, gyorsabb utántöltés, az ellenfelek észrevétele nagyobb távolságról, láthatatlanság az ellenség kémrepülőivel szemben, és így tovább. A Death Streak eseti könnyítés, például elesés után van még erőnk egy gránátot elhajítani, esetleg újjáéledés után gyorsabban mozoghatunk egy pár percig. A Strike Package opcióban a kérhető légi támogatások közül válogathatunk.

Többféle pálya érhető el, viszont ezeket nem teljesen szabadon választjuk meg. Egy-egy meccs betöltésénél két helyszínt ajánl a gép, melyek egyikére szavazhatunk – akár a többi játékos. Végül a rendszer dönt, ami nem mindig üdvös, de ez van. Tapasztaljuk ki, hogy melyik pálya milyen taktikát és fegyverzetet kíván. A nagyobb, nyílt részek például ideálisak a mesterlövészpuskák számára, viszont, mivel az ellenség – hozzánk hasonlóan – légi támogatást is kérhet (csatahelikopter, szállítóhelikopter, AC-130-as, légicsapás), ilyenkor egy légvédelmi rakéta is nagyon jól jöhet... Szűk, városi környezetben a géppisztolyok és gépkarabélyok az igazán nyerők, de a golyószórókat se becsüljük le.

Dióhéjban ennyit az alapokról. A multi elsősorban azoknak szerez örömet, akik a pörgő, nyomulós-darálós akciót kedvelik. A megfontoltabb, realisztikus játékmenet kedvelőinek valószínűleg a Battlefield 3 multija jön inkább be...

SPEC OPS-MÓD

Az előző részből már ismerős "örjöngési lehetőség" újra itt van, bár kevesebb meglepetéssel. A Túlélő-mód magától értetődő, ott ugyebár különböző, multihoz készített pályákon kell megvédenünk magunkat a támadóhullámoktól, viszont a egy vagy két játékos által játszható küldetések megérdemelnek néhány szót.

Stay Sharp
Éjszaka a szituációs lőtéren. Szokás szerint végig kell süvíteni rajta és az összes célalakot leszedni. Sima ügy.

Milehigh Jack
Segítenünk kell Makarovnak foglyul ejteni Vorsevszkij elnököt. Ehhez végig kell bumliznunk az utasszállítón, likvidálni a testőreit és elkapni őt magát. A szűk térben nincs könnyű dolgunk. Ne felejtsük a villanógránátokat.

Over Reactor
Be kell hatolnunk a Manhattan partjainál veszteglő orosz atomtengeralattjáróba és megakadályoznunk, hogy a reaktor leolvadjon. A szűk folyósokon csak óvatosan!

Hit and Run
Egy afrikai kikötővároska délutáni csendjét fogjuk szétszaggatni, hogy kimentsük a túszul ejtett követségi személyzetet. A helyi banda elszántsága, illetve létszáma nem lebecsülendő tényező, mi több, még légi támogatásuk is van... Jó lesz vigyázni.

Toxic Paradise
Egy tűzszerész-ruhában sétálunk a festői Párizs utcáin, és mintákat gyűjtünk az ellenség által hátrahagyott gázpalackokból. Nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik. A gránátvetőt tartsuk magunknál, mert hasonló ruházatú ellenfelekkel is találkozhatunk.

Firewall
Ez a feladat csak két fő által játszható. A sötét utcákon végigküzdve kell beférkőznünk az ellenség biztonsági rendszerébe, majd elhúzni a csíkot. Barátunk egy Vulcannal segít minket a távolból.

Fatal Extraction
Egy poros afrikai faluba hatolunk be, ahol infókat kell összegyűjtenünk. Vigyázzunk, mert a világnak ezen a részén nemcsak hiénákkal turbózzák fel a védelmet, hanem lézerérzékelős Vulcan-gépágyúk is akadnak, nem is egy. 

Hostage Taker
Miután Makarov földre kényszerítette gépünket, el kell surrannunk zsoldosai között és meg kell mentenünk az elnök lányát. Mindezt éjszaka és hóesésben.

Charges Set
Megint a lőtéren találjuk magunkat, némileg több lehetőséggel. Ettől függetlenül el tudtam volna képzelni ide valami érdekesebbet.

Resistance Movement
Az esőverte prágai éjszakában kell végiglopakodnunk az utcákon és minél több ellenállót eljuttatni a teherautónkhoz. Sok a kutyás járőr, legyünk résen.

Little Bros
Egy omlófélben levő irodaépületet fogunk meglepni, hogy az ott maradt fontos adatokat megsemmisítsük, majd elhúzzunk...

Invisible Threat
Tűzszerész-gúnyában járjuk az utcát, hogy hatástalanítsuk a pokolgépeket. Közben persze megy a móka...

Server Crash
Miután terepjárónkkal eljutunk Volk rejtekhelyére, töltsük le számítógépének adatait, majd meneküljünk. Ez se piskóta...

Smack Town
Ismét egy afrikai kikötőváros, ahol - miután felpuhítottuk az ellenállást egy helikopterből - vissza kell szereznünk némi csempészárut.

Flood The Market
A tőzsde épületét bejárva kell megtalálnunk bizonyos kódokat, majd feltölteni a parancsnokság számára. Városi hadviselés a legbrutálisabb formában.

Fire Mission
Ez a bevetés is csak két személlyel játszható. Egy ellenséges bázis légvédelmét kell kiiktatni, majd behatolni oda. A szép benne, hogy társunk egy AC-130-as fedélzetéről biztosít minket a (tűz)támogatásáról...

Na, még néhány képet a végére...