KÖNYV: A mesterlövész (Charles Henderson)
2010. október 30. írta: Monty H.

KÖNYV: A mesterlövész (Charles Henderson)

Ha híres mesterlövészt kellene mondani, a többség – filmélményeire támaszkodva  - valószínűleg az orosz Vasszilij Zajcevet említené elsőként. A témában jártasabbak azonban nagyobb eséllyel említenék az amerikai Carlos Hathcockot. A vietnami dzsungelek fehértollas réme a világtörténelem egyik legsikeresebb katonai mesterlövésze volt, akinek nevéhez 93 elismert találat fűződik.

„Országszerte elismert lövészbajnok csak különleges emberből lehet. Ahhoz, hogy valaki mesterlövészként a harcmezőn is hatékonyan tevékenykedhessen, még kiemelkedőbb képességekre van szükség.
Carlos Hathcock törzsőrmester egyike azon ritka embereknek, akik mindkét követelménynek megfeleltek, és ezzel beírta magát a tengerészgyalogság történetébe.
Különleges bátorság kell ahhoz, hogy valaki egyedül legyen: egyedül a gondolatokkal, a félelmekkel, a kételyekkel. Ez a fajta bátorság nem az a felszínen izzó parázs, amit az adrenalin táplál, és nem is a félelemből eredő merészség.
Ezt a bátorságot a becsület szüli.
A harctéri becsület a mesterlövész etikai kódexe. Megmutatkozik fegyelmében és a normákban, melyekhez életét igazítja a csatamezőn. A bajtársai felé mutatott tisztességében. És a szabályokban, melyekhez következetes en tartja magát, amikor találkozik az ellenséggel.
A mesterlövész nem gyűlöli az ellenséget; inkább tiszteli, akár egy nemes vadat.
Pszichológiai szempontból csak az a tudat motiválja a mesterlövészt, hogy fontos munkát végez, és amit tesz, arra ő a legmegfelelőbb személy. A harcmezőn a gyűlölet bárkit képes elpusztítani - és egy mesterlövészt sokkal gyorsabban, mint bárki mást.
A mesterlövész a harcmező vadásza, rendelkeznie kell egy erdőjáró, egy céllövő és egy vadorzó minden szakértelmével. Otthonosan kell mozognia a terepen, hogy a megfelelő pozícióba kerülhessen a gyilkos lövéshez, és képesnek kell lennie rá, hogy pontos találatot érjen el célpontján.
Hathcock törzsőrmester birtokában volt mindezen tulajdonságoknak, továbbá rendelkezett egy valódi bajnok bátorságával és csendes optimizmusával.”
(11. o.)

  
A Gold Book kiadó szerencsére tartja jó szokását, és idén is előrukkoltak egy vietnami háborús könyvvel, Charles Henderson (a Hűen mindhalálig szerzője) tollából, a téma talán legismertebb darabjával. A mesterlövész - eredeti címén Marine Sniper - Carlos Hathcock élettörténete, regényes formában. A szerző számtalan órát töltött a legendás lövész, illetve legközelebbi kollégái társaságában a kötet megírására fordított másfél évben, hogy élményeit a lehető leghitelesebb formába öntse. A részletekkel és nagy általánosságban a hitelességgel tehát nincs is gond. Henderson stílusa azonban – így, a második tőle származó könyv elolvasása után – hagy némi kívánnivalót maga után. Azt hiszem, az alapvető gond nála az, hogy bár regényes stílusban ír, talán túlzottan is próbál objektív maradni, távolságot tartani, emiatt viszont hiányzik az egészből az érzelmi töltet. Ennek köszönhetően, bár a mesterlövészek feszültségterhes tevékenységéről szól a történet, az izgalom valahogy kimaradt belőle.  

Carlos Norman Hathcock
Az 1942-es születésű Hathcock kisgyermekkora óta tengerészgyalogos akart lenni. Mivel fiatalságától kezdve szeretett vadászni a sűrűben, nem csoda, hogy a céllövészettel is hamar megbarátkozott. Számos lövészversenyt nyert (ideértve a Wimbledon-kupát), s elsődleges szakterületévé hamarosan a mesterlövészet vált. 1966-tól Vietnamban szolgált, és amellett, hogy gyakran járt bevetésekre, iskolát is alapított egyik bajtársával a leendő mesterlövészek számára. A kommunisták 30.000 dolláros vérdíjat tűztek ki a Fehér Tollra keresztelt tengerészgyalogosra, aki a kalapjába tűzött madártoll után kapta ezt a nevet. Legnevezetesebb hőstettét egyedül hajtotta végre: egy észak-vietnami tábornokot likvidált, akihez kétnapos kúszás-mászás után került elég közel ahhoz, hogy célba vehesse. Sokáig hozzá fűződött a mesterlövészek távolsági rekordja is, miután egy optikai irányzékkal ellátott 50-es kaliberű M-2 géppuskával 2286 méterről ölt meg egy vietkongot. 1969-ben visszatért Délkelet-Ázsiába, hogy újra kivegye a részét a harcokból. 93 elismert találatával nem ő volt a konfliktus legeredményesebb amerikai mesterlövésze, de minden bizonnyal a legismertebb. Egy ízben súlyos égési sérüléseket szenvedett, mikor az őt szállító páncélozott jármű aknára futott – harctéri szolgálatának ez vetett véget. Gyógyulása után még sokáig dolgozott lövész-kiképzőként. 1999-ben hunyt el.


A Novák Gábor-féle fordítás sajnos nem tökéletes. Metrikus helyett újfent angolszász mértékegységeket kapunk, melyek európai ember számára sokszor idegenül csengenek (láb, yard, stb.). Az észak-vietnami hadsereg NVA-ként való említését sem tartom igazán megfelelőnek, helyette megint csak az ÉVH vagy a VNH rövidítéseket javasolnám, hogy az ARVN betűszóról ne is beszéljünk. A B-52-es bombázást jelentő „arc light” pedig helyesen „sarki fény” és nem „ívfény”. A második világháborús „raider-zászlóaljaknak” pedig illett volna egy magyar megfelelőt találni. Magával a magyar címmel pedig mindössze annyi a gond, hogy az általam is bemutatott Donald Davis-féle kötetnek ugyanez a címe… Talán lehetett volna utalni – minimum egy alcímmel – vagy Hathcock nevére, vagy a vietnami jellegre.

A mesterlövész (Marine Sniper)
Írta: Charles Henderson
Fordította: Novák Gábor
Gold Book Könyvkiadó 2010
320 oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr342410230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

symor 2010.10.31. 17:15:00

Az benne talán a jó, hogy végre megjelenhetett, az ilyen beszámolóirodalom, pláne ebben a harcmodorban nagyon ritka. Kifejezetten az érdeklődési körömbe esik, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet!

Habár úgy látom megtalálod a legjobb olvasni valókat a kikapcsolódásodra engem a közelmúltban három dokumentumirodalom fogott meg igazán háborús témában, amit ajánlhatok, ha még nem ismernéd őket.

Colin Beavan: Jedbrugh-művelet
(Gold Book, a francia hátországba átdobott amerikai partizántisztekről, eleven leírással)

Norman Davies: A varsói felkelés
(Európa, részletgazdagabb és az eredeti elbeszéléshez hűbb feldolgozása már aligha születhet az ottani eseményeknek)

Jonathan Lithell: Jóakaratúak
(Magvető, egy fiktív SS-tiszt elbeszélése a keleti megszállt területeken zajló pusztításról, melyben bűntárs volt, letehetetlen és nagyon megrázó mű a valós események személyes hangnemű bemutatásával, a legnehezebb olvasmány eddigi életemben, mert egyszerűen érzelmileg megterhelő volt fejezetről-fejezetre)

Mindről szívesen olvasnám a véleményedet, ha megtetszenének, és még egyszer köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem erre a mesterlövész kötetre :)

Monty H. 2010.11.01. 09:13:56

@symor: A könyvesboltokat járva láttam ezek közül többet is. Én régebben elég komolyan foglalkoztam a második világháborúval, de aztán más, kevésbé ismerte konfliktusok felé fordultam, így nem valószínű, hogy el fogom őket olvasni, bár az egyikkel szemeztem...
süti beállítások módosítása