Ha híres mesterlövészt kellene mondani, a többség – filmélményeire támaszkodva  - valószínűleg az orosz Vasszilij Zajcevet említené elsőként. A témában jártasabbak azonban nagyobb eséllyel említenék az amerikai Carlos Hathcockot. A vietnami dzsungelek fehértollas réme a világtörténelem egyik legsikeresebb katonai mesterlövésze volt, akinek nevéhez 93 elismert találat fűződik.

„Országszerte elismert lövészbajnok csak különleges emberből lehet. Ahhoz, hogy valaki mesterlövészként a harcmezőn is hatékonyan tevékenykedhessen, még kiemelkedőbb képességekre van szükség.
Carlos Hathcock törzsőrmester egyike azon ritka embereknek, akik mindkét követelménynek megfeleltek, és ezzel beírta magát a tengerészgyalogság történetébe.
Különleges bátorság kell ahhoz, hogy valaki egyedül legyen: egyedül a gondolatokkal, a félelmekkel, a kételyekkel. Ez a fajta bátorság nem az a felszínen izzó parázs, amit az adrenalin táplál, és nem is a félelemből eredő merészség.
Ezt a bátorságot a becsület szüli.
A harctéri becsület a mesterlövész etikai kódexe. Megmutatkozik fegyelmében és a normákban, melyekhez életét igazítja a csatamezőn. A bajtársai felé mutatott tisztességében. És a szabályokban, melyekhez következetes en tartja magát, amikor találkozik az ellenséggel.
A mesterlövész nem gyűlöli az ellenséget; inkább tiszteli, akár egy nemes vadat.
Pszichológiai szempontból csak az a tudat motiválja a mesterlövészt, hogy fontos munkát végez, és amit tesz, arra ő a legmegfelelőbb személy. A harcmezőn a gyűlölet bárkit képes elpusztítani - és egy mesterlövészt sokkal gyorsabban, mint bárki mást.
A mesterlövész a harcmező vadásza, rendelkeznie kell egy erdőjáró, egy céllövő és egy vadorzó minden szakértelmével. Otthonosan kell mozognia a terepen, hogy a megfelelő pozícióba kerülhessen a gyilkos lövéshez, és képesnek kell lennie rá, hogy pontos találatot érjen el célpontján.
Hathcock törzsőrmester birtokában volt mindezen tulajdonságoknak, továbbá rendelkezett egy valódi bajnok bátorságával és csendes optimizmusával.”
(11. o.)

  
A Gold Book kiadó szerencsére tartja jó szokását, és idén is előrukkoltak egy vietnami háborús könyvvel, Charles Henderson (a Hűen mindhalálig szerzője) tollából, a téma talán legismertebb darabjával. A mesterlövész - eredeti címén Marine Sniper - Carlos Hathcock élettörténete, regényes formában. A szerző számtalan órát töltött a legendás lövész, illetve legközelebbi kollégái társaságában a kötet megírására fordított másfél évben, hogy élményeit a lehető leghitelesebb formába öntse. A részletekkel és nagy általánosságban a hitelességgel tehát nincs is gond. Henderson stílusa azonban – így, a második tőle származó könyv elolvasása után – hagy némi kívánnivalót maga után. Azt hiszem, az alapvető gond nála az, hogy bár regényes stílusban ír, talán túlzottan is próbál objektív maradni, távolságot tartani, emiatt viszont hiányzik az egészből az érzelmi töltet. Ennek köszönhetően, bár a mesterlövészek feszültségterhes tevékenységéről szól a történet, az izgalom valahogy kimaradt belőle.  

Carlos Norman Hathcock
Az 1942-es születésű Hathcock kisgyermekkora óta tengerészgyalogos akart lenni. Mivel fiatalságától kezdve szeretett vadászni a sűrűben, nem csoda, hogy a céllövészettel is hamar megbarátkozott. Számos lövészversenyt nyert (ideértve a Wimbledon-kupát), s elsődleges szakterületévé hamarosan a mesterlövészet vált. 1966-tól Vietnamban szolgált, és amellett, hogy gyakran járt bevetésekre, iskolát is alapított egyik bajtársával a leendő mesterlövészek számára. A kommunisták 30.000 dolláros vérdíjat tűztek ki a Fehér Tollra keresztelt tengerészgyalogosra, aki a kalapjába tűzött madártoll után kapta ezt a nevet. Legnevezetesebb hőstettét egyedül hajtotta végre: egy észak-vietnami tábornokot likvidált, akihez kétnapos kúszás-mászás után került elég közel ahhoz, hogy célba vehesse. Sokáig hozzá fűződött a mesterlövészek távolsági rekordja is, miután egy optikai irányzékkal ellátott 50-es kaliberű M-2 géppuskával 2286 méterről ölt meg egy vietkongot. 1969-ben visszatért Délkelet-Ázsiába, hogy újra kivegye a részét a harcokból. 93 elismert találatával nem ő volt a konfliktus legeredményesebb amerikai mesterlövésze, de minden bizonnyal a legismertebb. Egy ízben súlyos égési sérüléseket szenvedett, mikor az őt szállító páncélozott jármű aknára futott – harctéri szolgálatának ez vetett véget. Gyógyulása után még sokáig dolgozott lövész-kiképzőként. 1999-ben hunyt el.

A Novák Gábor-féle fordítás sajnos nem tökéletes. Metrikus helyett újfent angolszász mértékegységeket kapunk, melyek európai ember számára sokszor idegenül csengenek (láb, yard, stb.). Az észak-vietnami hadsereg NVA-ként való említését sem tartom igazán megfelelőnek, helyette megint csak az ÉVH vagy a VNH rövidítéseket javasolnám, hogy az ARVN betűszóról ne is beszéljünk. A B-52-es bombázást jelentő „arc light” pedig helyesen „sarki fény” és nem „ívfény”. A második világháborús „raider-zászlóaljaknak” pedig illett volna egy magyar megfelelőt találni. Magával a magyar címmel pedig mindössze annyi a gond, hogy az általam is bemutatott Donald Davis-féle kötetnek ugyanez a címe… Talán lehetett volna utalni – minimum egy alcímmel – vagy Hathcock nevére, vagy a vietnami jellegre.

A mesterlövész (Marine Sniper)
Írta: Charles Henderson
Fordította: Novák Gábor
Gold Book Könyvkiadó 2010
320 oldal