Amerikai filmek a hidegháborús Magyarországon
Gyerekkoromban nem törődtem azzal, hogy mikori filmeket vetítenek a moziban és a tévében, azzal pedig nem lehettem még tisztában, miféle ideológiai vagy gyakorlati megfontolásból érkeztek ezek a filmek sokéves vagy sok évtizedes késéssel hazánkba. Amikor például 1989 elején megnéztük A leghosszabb napot mint premierfilmet, csak annyit érzékeltem, hogy régebbi, fekete-fehér alkotás, az nemigen izgatott, hogy majdnem harminc évvel korábban készült…
Takács Róbert könyvében azt kutatja, hogy az 1940-es évektől a rendszerváltásig hogyan is viszonyult a regnáló hatalom – először rövid ideig a koalíciós pártok, majd a keményvonalas kommunisták, később, az enyhülés időszakában a szocialista kulturfelelősök – a külföldi, azon belül a nyugati, elsősorban az amerikai filmek hazai bemutatásához, illetve milyen utat jártak be a forgalmazók és maguk a művek, míg végre nálunk is a vászonra kerülhettek. Ez a téma igen érdekes szelete “az átkos” történelmének, és véleményem szerint azért is érdemes volt erről önálló kötetet írni, mert bár az általános politikatörténet ismeretében ez elsőre egy magától értetődő folyamatnak tűnhet (értsd: “a komcsik mindig is visszafogták a nyugati filmek beáramlását, de aztán itt is jött az enyhülés”), valójában az eseményeket számos ilyen-olyan, elsőre nem mindig logikusnak tűnő megfontolás, döntés és fejlemény befolyásolta. (Értem ezalatt például azt, hogy pont az ‘56-os forradalom leverése után a nyugati filmek az addiginál jóval nagyobb számban kerültek a magyar mozikba, ugyanis a hatalom úgy látta, ez hozzájárulhat a lakosság figyelmének lekötéséhez, a forradalmi érzések elcsitításához, de az is érdekes, hogy míg a vietnámi háborús amerikai szerepvállalás komoly kritikákat kapott nálunk – kultúrpolitikai síkon is –, az amerikai filmek importja ekkortájt nemhogy csökkent volna, hanem erősen növekedett.) Egy átfogó, a történéseket a nagy egész ismeretében összegző mű persze ettől függetlenül is hasznos lehet a korszak iránt érdeklődők számára.
Az áttekintés pedig nem csak a hazai forgalmazást érinti, hiszen magyar filmeket is mutattak be Nyugaton, ideértve az Egyesült Államokban (és a Ház a sziklák alatt 1958-ban például fődíjat szerzett a San Franciscó-i Nemzetközi Filmfesztiválon), illetve az emigráció révén a külföldön élő magyarok számára is szerveztek vetítéseket. Szót érdemelnek még a koprodukcióban készült alkotások is, bár ebből a kérdéses időszakban mindössze négy készült (például A Pál utcai fiúk). Ezzel párhuzamosan pedig a televízió előretörésével változó moziba járási szokásokat, a korosztályok szerinti megoszlást, a vidéki-városi bevételek közötti különbségeket és sok egyéb altémát is megismerhetünk.
A Kádár-korszakot már több művében is érintő szerző személyes elkötelezettsége és a részletekre való odafigyelése nyomán a szöveg meggyőző alapossággal, de a terjedelem okán viszonylag tömören tekinti át ezt a történetet. A számadatokat felvonultató táblázatok és a statisztikák fontos szerepet kapnak, kiválóan reprezentálják azokat az arányokat, amik segítségével képet alkothatunk az akkori mozis viszonyokról, emiatt egyes részek talán picit szárazabbnak hatnak. Kicsivel több anekdotát mindenképp szívesen vettem volna, de elfogadom, hogy a források jellege miatt ezek nagy része inkább a “legenda” kategóriába tartozna, és nem feltétlenül illettek volna a hiteles adatok mellé. Mindenesetre hosszú távon ez utóbbiakat sem kellene parlagon hagyni, pláne, mert még élnek egy páran abból a korszakból, és hogy ötleteket adjak, érdemes lenne erről is könyvet írni, hogy az akkori jellegzetességeket – a kimondottan magyar használatra szánt poszterek készítését, a filmszínházak elé kitett “plakátfestményeket” vagy az egytermes kialakítással járó műsorbeosztást – is meg lehessen örökíteni az utókornak.
A kötet kiállítása (különösen a jellegzetes színvilágú és John Wayne-t szerepeltető borító) egyszerű, de nagyon atmoszférikus. A képanyag meglehetősen visszafogott, viszont a névmutató, illetve az 1956-tól 1989-ig hazánkban bemutatott amerikai és amerikai–magyar filmek éves bontású listája sokat segíthet az érdeklődőknek (már csak azért is, hogy szörnyülködhessünk egy jót azon, egyes kedvenc klasszikusaink milyen tetemes késéssel érkeztek a hazai mozikba).
Hollywood a vasfüggönyön túl
Írta: Takács Róbert
Napvilág Kiadó 2022
288 oldal
