Haza, hűség, becsület

Húsz évvel ezelőtt, amikor jó pár külföldi albumot beszereztem a különleges alakulatok témájában, többször is felvetődött bennem, miért nincs hasonló a Magyar Honvédség elitjéről, esetleg úgy általában a magyar katonákról. Jelen kötet megjelenése ezért is örömteli, ráadásul sem a belsős látásmódot, sem a technikai felkészültséget nem nélkülözi.

A fotók készítője, P.J. vagyis Pápai Joci csaknem harminc évet töltött már el a honvédségnél, és a különleges műveleti csoport tagjaként külföldi missziókban is részt vett. Eközben szorgalmasan fényképezett, méghozzá igen magas színvonalon, és ez azonnal látszik, amint belelapozunk a könyvbe. Képei nemcsak magyar viszonylatban kiemelkedők, így nyugodtan állíthatom, hogy a kötet a külföldi piacon is megállná a helyét. Tematikáját tekintve nem ragad le a katonák világánál; a missziók során készült felvételekkel kitekint a háborús övezetekben élő civilek mindennapjaira is, és e tekintetben máris túlszárnyal sok hasonló kiadványt. A képanyag más tekintetben is sokszínű, hiszen látszik, hogy hányféleképpen lehet közelíteni a katonaság témájához: találunk itt dokumentarista fotókat a kiképzésről, a felszerelést hangsúlyozó vagy éppen csoport- és hangulatképeket, de portrékat is. Ezek közül nem is egy kívánkozik plakátra, esetleg képkeretbe, és ahogy megtudtam, van is olyan, amely már számos nyugati országban ismert lett. 

A keménytáblás kötet emellett példás tördelést és borítót kapott, így aztán emiatt is jó érzés kézbe venni. Az egyetlen dolog, ami egész picit rontja az összképet, a kísérőszöveg. Borsa Brown sorai támaszkodnak az igazi katonák élményeire, mégis hiányérzetet keltenek. Egy bennfentes és igen hatásos fotósorozat mellé szerintem elengedhetetlen lett volna, hogy maga a fényképész, esetleg az ő bajtársai szólaljanak meg, itt-ott esetleg reflektálva is az adott felvételre. Lehet, persze, hogy mindez biztonsági okokból nem megengedett, mégis úgy érzem, a “másodkézből” érkező, de a katonáskodáshoz kapcsolódó gondolatok közel sem elég erősek ilyen fotók mellé. Némelyik kimondottan üresen cseng. Úgy vélem, egy néhányoldalas bevezető tökéletesen elegendő lett volna ehhez a kötethez, utána pedig a képek beszéltek volna.

Minden érdeklődőnek ajánlom ezt az albumot, és javaslom, akit tényleg érdekel, siessen a beszerzésével, mert ahogy hallom, szépen fogy… 

A fotók P.J. Facebook-oldaláról származnak, ahol még több képe elérhető. 

Frontvonal 
Fotók: P.J. 
Szöveg: Borsa Brown
Álomgyár 2020
150 oldal