Alpine 1:16

Ahogy egy korábbi cikkben is utaltam rá, az Alpine cég 1:16-os műgyanta figurái között nagyon sok szép darabot látni, így az amerikai gyalogostiszt után most egy hasonló katona következik, szintén a Hürtgeni-erdő poklából.

A bontás logikus, az illeszkedés példás, a kidolgozás nagyon szép, és a póz kapcsán is talán csak a szerintem enyhén túlzott terpeszbe lehetne belekötni. A faragás minőségére a legjobb példa talán a két sor tártok, amelyek nem egyformák, ráadásul gyűrődéseik és varrásaik is kidolgozottak, és jól kivehető, hogy melyik zseb üres, és melyik nem az. A Browning inkább csak átlagos, viszont a teljes hosszában egybeöntött fegyver csöve az én példányomon elferdült, valószínűleg csomagolási hanyagság miatt. Ezt forró vízbe mártogatással, majd kiegyenesítéssel orvosoltam, ami szerencsére jóval könnyebben ment, mint reméltem.  

A felszerelés kapcsán rövid kitérőt tennék. Az eredeti készlet a 29-esek katonáját ábrázolta, a télies dobozfotó és a kesztyű-sál kombó folytán nyilván az ardenneki csatából. Én a hürtgeni vonatkozás miatt lekapartam a bal vállról az egyébként szépen odaöntött kör alakú jelvényt, és steril matricalapra kinyomtattam a 28. hadosztály arányosan kicsinyített “véres vödör”-jelzését. Egyet a vállra, egyet a sisakra tettem fel a festés végeztével. Az egyenruhát látva persze a szakértők felhördülhetnek, hogy ez inkább nyári-tavaszi egyenruha. Nos, valóban, de mind a német határnál, mind az Ardennekben folyó harcokban több olyan fotó is készült, amelyen a katonák a zord időjárás ellenére nem téli uniformist viseltek. Hürtgenben ráadásul a sűrű, belegabalyodós növényzet miatt sem preferálták a nagykabátot, inkább két inget vagy pulóvert viseltek a zubbony alatt, ha tehették, illetve persze kesztyűt, sálat. Ez a figura M-41-es dzsekit visel, nyakában pedig jól látható a sál. Bakancsa is magyarázatra szorul. Az amerikai gyalogság ‘44 végén általában egészcipőt viselt kamáslival (lásd a már említett figurán), és az ejtőernyősökre volt jellemző a magas szárú bőrbakancs. Azonban ekkortájt már kezdett elterjedni az utóbbi is a gyalogosok körében. E téren tehát nincs tévedés, bár az Alpine lehetett volna annyira jó fej, hogy esetleg egy pár kalucsnis lábat is mellékeljen, ha már télies beállítás. A minimális harcfelszerelés (tártok, kulacs, EÜ-tok) sem tévedés vagy hanyagság, a sűrűben, kis távolságokban végzett harctevékenységhez vagy járőrözéshez a katonák nem vittek magukkal sok mindent. Mivel megint kétféle fejet kapunk, hálós és háló nélküli sisakkal, azt is érdemes megemlíteni, hogy téli időszakban az amerikaiak általában háló nélkül, esetleg nagyszemű hálóval viselték, bár a fotók szerint kivételek is voltak. Én az előbbit választottam, már csak azért is, hogy jobban érvényesüljön a sisakra felfestett hadosztály-jelvény

A múltkori cikkben említett AK-gyártmányú amerikai színsoron túladtam (egyszerűen az agyamra ment a nehéz kezelhetőség), ezért ez a figurát a Gunze akriljaival festettem. A zubbonyhoz és a szerelvényhez a 321-es és a 403-as homokszíneket kevertem össze, majd szórópisztollyal vittem fel. Száradás után erősen hígított barnával átkentem a hám és a málhaöv felületeit, hogy egy picit azért elváljon a felső színétől. Az árnyékoláshoz főleg az 52-es  zöldesbarnát használtam, akárcsak a sálhoz. A nadrágot is ezzel kezeltem, de itt az árnyékoláshoz is felfújtam pár foltot, sötétítve az árnyékos részekhez, világosítva pedig a kiálló felületekhez. A bakancs 406-os sötétbarnával készült, a talp 77-es abroncsfeketével, de később ezeket is szárazecseteltem a kiemelés végett. Az elfűzők, karabinerek, patentek fémszínt kaptak. Mindezek felviteléhez most is jó szolgálatot tett a MiG Productions figurafestő ecsetkészlete, melyről már írtam. Az arc festése kapcsán nem tudok újat mondani, a megszokott módon csináltam, a végén híg szürkével átmosva a borostás részeket. A munka végén mattlakkozást kapott a figura.

A talpzaton először is kifúrtam a csapoláshoz szükséges lyukakat (ezt persze a bakancsok talpán is megtettem). A talajt a késő őszi időjárásnak megfelelően készítettem el. Először is tehát lekentem a felületet az AK Terrains földpasztájával. Száradás előtt a keresztben fekvő fatörzset a helyére nyomtam, hogy egy kis benyomódást idézzek elő, de egyelőre nem ragasztottam fel. Utána sötétbarnával átfújtam a talajt, majd a már ismert Victory gyártmányú levelek felragasztása következett, jó sűrűn. Ezeket utóbb híg sötét- és rozsdabarnával festettem át. Amikor kész volt, félfényes lakkal átfújtam az egészet.

A talpzat kialakítása kapcsán fontos döntés volt, hogy a terepet az első hó lehullása (esetleg az első talajmenti fagyok) idején akarom megmutatni, amikor a fehér réteg még csak vékonyan és bizonytalanul fedi a sötétbarna avart. Ehhez kipróbáltam az AK 8010-es porhavát. Egy mokkáskanálból apró adagokban szórtam fel a port, később pedig óvatosan, viszonylag nagy távolságból lakkot fújtam rá, hogy ezzel rögzítsem. Mivel egy részét óhatatlanul leviszi ilyenkor a légáram, ezt a műveletet ismételnem kellett. A figurán is meg akartam jeleníteni a havat – ehhez megnéztem Az elit alakulat 6. részének vonatkozó jeleneteit, de saját tapasztalataimra is támaszkodtam. A munkával szakaszosan haladtam: először felvittem ecsettel a Gunze mattlakkját, majd egy közepes ecsetet mártottam a “hóba”, és az adott felület fölé helyezve a sörtét, óvatosan kiütögettem rá a tartalmát. Itt-ott besűrűsödött, másutt viszont nagyon szépen megmaradt a porjelleg, szépen megjelenítve azt a hatást, amikor a szélfútta vagy az ágakról leverődő porhó fennakad a ruházaton. A legvégén még egy réteg mattlakk került az alakra, és a csapolás segítségével felragasztottam a talpzatra. 

A kész figura már csak a havas környezet miatt is kiválik a többi munkám közül. Az érdeklődőket csak táborítani tudom, hogy egy-egy ilyen alaknál gondolkozzanak el a hó alkalmazásán. Így, a porhós jelleggel kimondottan érdekes az összhatás.