Ismeretlen gyártó 1:15
Néha engem is meglep, hogy milyen hosszú idő telik el néha egy makett beszerzése és elkészülte között. Lassan tizenhat éve, hogy ez a készlet a birtokomba került, de ilyen-olyan (leginkább technikai) okokból csak nemrég tudtam befejezni. Pedig a napóleoni téma igenis izgat, ezen belül is a francia szolgálatban álló lengyel dzsidások. Szívem szerint azt mondanám, ennél a színpompás egyenruhánál csak a magyar huszároké lehet szebb, de persze elfogult vagyok. Mindenesetre érdemes röviden áttekinteni, kik is voltak ők.
A francia császári lovasgárda elit alakulat volt, mely a napóleoni háborúk során többször is bevetésre került. Több, nem francia nemzetiségű katona is szolgált itt: egyiptomi mamelukok, hollandok, németek, litvánok, illetve lengyelek is. 1807-ben utóbbiakból alakult az első teljes létszámában külföldi ezred, mely lengyel nemesekből állt. Két évvel később lett belőlük ulánus alakulat 1. dzsidásezred néven. A lengyelek komoly hírnevet harcoltak ki maguknak, többek között a somosierrai csatában, de ott voltak Waterloonál is, sőt, egy századuk elkísérte a száműzött Napóleont Elba szigetére.
A készletet még a megboldogult Sas Militariából szereztem be, de csomagolás híján sajnos nem tudom, melyik gyártó készítette, ráadásul az interneten sem találtam meg. A kidolgozása alapvetően szép, a testtartás jól eltalált, a ruhagyűrődések hitelesek, az arc kimondottan karakteres. Sajnos a műgyanta darabokon több egyenetlenséget is ki kellett javítani az összeállítás előtt, de ez visszatérő probléma ennél az anyagnál.
A figura már az építés során okozott gondokat, mivel illeszkedése enyhén szóval is problémás. Az apró hobbifűrész, egy marógép, egy éles szike és némi dörzspapír kellett ahhoz, hogy a figura összeálljon, de bizony így is kellett néhol tömítgetni. A részleges összeragasztás után aztán jött a Tamiya szürke alapozója, majd a színpompás egyenruha részletei. A színek kapcsán az Osprey kiadó egyik kötete volt segítségemre, illetve egy régi 54 mm-es Airfix-gyártmányú dzsidás összeállítási rajza. Ezek nagyon is jól jöttek, hiszen a korai 19. század uniformisain található apró részleteknek nem is olyan könnyű utánajárni. Egy 2006-os detlingi látogatásomon készült fotóimat is elővettem, ahol katonai hagyományőrzők viselték ezt az öltözéket, s bár ezek nyilván utángyártott ruhadarabokat mutattak, azért nagyon örültem nekik. Tamiya enamel, Humbrol és Gunze akril festékeket használtam. A festéshez a MiG már említett kiváló figurafestő ecsetkészletét is felhasználtam, és megint tudom ajánlani.
A maketthez nem mellékelték a lándzsa rúdját, csak a hegyét, a zászlót, illetve a nagyon is vaskosra sikerült, szerintem nem igazán méretarányos markolatot és a végére illesztendő talpat. Utóbbi kettőt el is hagytam: a markolatot keskeny maszkolószalagból alakítottam ki, a talpat pedig egy hengeres fogpiszkáló hegyéből. Maga a lándzsa egy két milliméter átmérőjű rézcső, melyet az Albion Alloys cég gyárt (sok más íves és szögletes profil mellett). Ezt a rajzok alapján méreteztem be, majd szürkével ugyanúgy alapoztam, aztán a MiG-féle Tool Colors készlet festékeiből válogattam hozzá. Old Wood színnel festettem le az egészet, majd sötét vörösbarnával és egy háromnullás ecsettel az erezetet is felvittem. A szablya hüvelyének két kis pántját kartonból vágtam ki.
Hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, a bal kesztyű menet közben kereket oldott. Mivel az egy készlethez tartozó darabokat külön dobozkában tárolom az építés idejére, pont az ilyen esetek elkerülése végett, igencsak felpaprikázott, amikor rájöttem, hogy hiányzik. Hiába is kerestem, így egy régi figura bal kézfejét vettem elő, a kesztyű szárát pedig kétkomponensű tömítőpasztából alakítottam ki. Utána többszörös csiszolgatás következett, a szünetekben pillanatragasztóval, amellyel az apró egyenetlenségeket tüntettem el.
A megszokott fatalpzatot használtam, melyen először bejelöltem a figura helyét, majd a csapoláshoz megfúrtam, és ezekbe a lyukakba addig is két drótdarabot biggyesztettem. Utána az AK Terrains földpasztáját kentem fel vékonyan. Később barnával átfuttattam, hogy valamivel sötétebb legyen. Némi füvet ragasztottam fel csomókban, ami kiszárított hosszúszárú mohából készült. Ezután a kezelt felületet mattlakkal fújtam le. A talpzatra idővel kerül majd valamilyen fémtábla is, rajta a figura nevével.
Ez a makett sem volt egyszerű menet, de a végeredmény valamelyest kárpótol. S mivel a korabeli katonák egyenruhái között még sok hasonlóan szép uniformis szerepel, remélem, nem most foglalkozhattam a témával utoljára. Már csak azért sem, mert egy kisebb léptékű Masterbox-készlet is itt figyel, nem is beszélve az Airfix régi, de szép brit dragonyosáról.
