Egy harckocsiszakasz-parancsnok háborúja 1944–1945
Érdekes érzés, amikor a könyvpiac mintha reagálna ki nem mondott kéréseinkre. Tavaly többször is elgondolkoztam, hogy szívesen olvasnék beszámolót brit vagy amerikai harckocsizóktól, mire az év végén megjelent egy könyv a témában.
David Render frissen avatott tisztként érkezett meg Normandiába, pár nappal a partraszállás után. Akkortájt két hétre becsülték a tapasztalatlan harckocsiszakasz-parancsnokok élettartamát, ami az ottani harcok hevessége ismeretében egyáltalán nem volt túlzás, ráadásul olyan alakulathoz került, amely tele volt az észak-afrikai harcok veteránjaival. Az új hadnagy azonban kitartó volt, idővel emberei és felettesei bizalmát is kivívta. Részt vett a sövényháborúkban, a normandiai kitörésben, Belgium felszabadításában és a Market Garden-hadműveletben, küzdött elárasztott holland síkságokon, majd a Siegfried-vonalnál. Azon szerencsések közé tartozott, akik Németországban fejezték be a háborút 1945 májusában, élve és egy darabban. Több mint hetven évvel később, 2017-ben, 92 évesen hunyt el.
“Több mint hét évtized távlatából visszatekintve az olvasó joggal kérdezheti tőlem, mi mondanivalóm van, és miért éppen most írom meg ezt a könyvet. Egyszerű hadnagy voltam csupán a szövetségesek hatalmas seregében, és az 5. szakasz is csak parányi fogaskerék volt az óriási gépezetben. Egy voltam csupán a százezrekből akik a 21. hadseregcsoport kötelékében küzdötték végig magukat Északnyugat-Európán. Nem állíthatom, hogy akárcsak egyetlen nagyszerű hőstettet véghez vittem volna, hiszen a többiek elsöprően nagy hányadához hasonlóan én is csak tettem a dolgomat.”
Nagyon örülök, hogy ez a kötet megérte a magyar kiadást, mert amellett, hogy egy mifelénk kevésbé gyakori témára fókuszál, stílusában is eltér sok hasonló visszaemlékezéstől, amelyek az események sorolása közepette elfelejtik vagy legalábbis csak felületesen érintik a személyes tapasztalatokat. Render viszont nem elégedett meg a szimpla krónikási feladattal, és mindvégig szem előtt tartotta, hogy itt és most egy tiszt, egy vezető beszámolójáról van szó, akinek nemcsak taktikai döntéseket kell hoznia, hanem embereivel is törődnie kell, illetve feletteseivel is szót kell értenie, mindeközben pedig a küzdelem feszültségével és rettenetével is le kell számolnia. Kitér olyan részletekre is, hogy például miért nem szerették a benzinüzemű Shermaneket, vagy hogy milyen volt a gyakorlatban együtt dolgozni a gyalogsággal, nyugodtan nyilatkozik egyes tiszttársairól, sőt egy alkalommal Montgomery tábornagyról is, méghozzá alapvetően negatív hangnemben. Mindemellett a csataleírásai is aprólékosak, nem túlzok, ha azt állítom, hogy hadtörténészi szempontból kimondottan értékesek, ahogy emberi oldalról is jól átérezhetők az élmények. Összességében minden igényt kielégít a narratívája, így az egyszerű érdeklődőknek vagy akár katonáknak is bátran ajánlhatom ezt a könyvet.
“A Caumont környékén töltött idő alatt semmilyen aktív harctevékenységet nem hajtottunk végre, és a tüzérségi tűztől eltekintve az arcvonal egy viszonylag csendes szakaszán teljesített szolgálat alkalmat nyújtott a katonai mesterség kevésbé harcias résztevékenységeinek művelésére. A fejadagunkban kapott marhahúskonzerveket elcseréltük a francia civilekkel friss tojásra, sajtra, almaborra és tüzes calvadosukra. Élő csirkét is vásároltunk egy doboz cigarettáért. Ha mozognunk kellett, a harckocsiban tartottuk őket, és kiderült, hogy boldogan elülnek egy lőszeres ládában, ha teszünk bele egy kis szalmát. Kidüllesztett mellel, elégedetten lépkedtek ide-oda a Sherman szűk belső terében, és úgy tűnt, különös élvezetet okoz nekik az orrban a géppuskájánál előredűlve ülő Gartside tarkójának a csipkedése. Még tojtak is, bár ha túl sokat lőttünk a harckocsi fegyvereivel, általában kiborította őket a zaj, és nem voltak hajlandóak tojásokat potyogtatni. Amikor ilyen állapotba kerültek, mentek a fazékba, Gartside nem csekély örömére.”
A fordítást régi ismerősünk, Molnár György készítette. Nagy általánosságban kimondottan jó, ám most is találkozhatunk néhány bántóan félremagyarított megoldással (például Hollandia igen régiesen “Németalföld” lett). Ez szerencsére nem von le a mű értékéből. Viszont ha már érték, meg kell említenem, hogy a könyv eredeti ára az ilyen visszaemlékezésekhez képest magasabb, hatezer forint, vagyis javaslom, hogy valamelyik online könyvesboltban keressünk kedvezményes vagy antikvár példányt magunknak.
Tankcsaták a nyugati fronton
(Tank Action: An Armoured Troop Commander’s War 1944–45)
Írta: David Render
Fordította: Molnár György
Jaffa Kiadó 2019
