Kirin 1:15

A Kirin cég a Dragon leányvállalataként főleg műgyanta-készletekkel jelentkezett a kilencvenes évek első felében. Főleg 1:35-ös léptékben dolgoztak, de a nagyobb figurák terén is alkottak. Az 1995 körül érkezett Witmann-figura egyértelműen a karakteresebb makettjeik közé tartozott.

Michael Wittmann volt a hadtörténelem egyik legeredményesebb páncélos-parancsnoka. A keleti és a nyugati frontokon egyaránt bevetett harckocsizó az 1. SS-páncéloshadosztály kötelékében komoly hírnévre tett szert. A normandiai harcokban is részt vett; Villers-Bocage-nál valóságos vérfürdőt rendezett alakulatával a körzetben pihenő brit járművek között. Végzete 1944. augusztus 8-án érte utol, mikor kanadai Shermanek tüzében Tigrise egész legénységével együtt odalett. Földi maradványait csak sok évvel később azonosították és temették el a La Cambe melletti katonatemetőben.

A figura összeállítása egyszerű és egyértelmű: a tömítőpasztának csak a derékszíj vonala alatt jutott szerep. A kidolgozás a kilencvenes évek színvonalán nagyon szép, az arc karakteres és kétféle fejfedő közül választhatunk. Én végül a puha tábori sapkát választottam. A jobb kar és kézfej, illetve a lábfejek beállításánál ügyeljünk a helyes szögre, hogy az alak rendesen illeszkedjen majd a neki szánt felületre.

A festésnél ügyelni kell a páncélosok által használt bőrdzsekire: a bőr mint anyag felületét félfényes lakkal imitáltam, ami összességében be is vált, bár itt-ott a kelleténél egy picit fényesebb lett. A nadrág okozott még apró gondot: mind az eredeti készlet, mind a Dragon 1:35-ös páncélos figuráinak dobozfestménye azt sugallja, hogy Wittmann sötétkék nadrágot viselt. Erről utóbb késhegyre menő viták folytak az interneten. Szerencsére ráakadtam egy olyan fórumra, ahol maga Ron Volstad, az Osprey kiadó és a Dragon által favorizált festő is megszólalt: az ő kommentjéből kiderült, hogy egy személyes visszaemlékezés részlete vezette arra, hogy Wittmannt kék nadrággal ábrázolja több helyen is. A szakértők azonban egybehangzóan állítják, hogy a német páncélosok nem viseltek ilyen ruhadarabot, ha valaki egy bizonyos alkalommal kéknek vagy kékesnek látta, az valószínűleg az uralkodó fényviszonyoknak volt köszönhető. Volstad azzal zárta hozzászólását, hogy ma már ő maga is maradna a feketénél…

Mindez persze csak évekkel később derült ki számomra, hiszen a figurát még 1996-ban vásároltam és építettem meg. Így hát, sok évvel az eredeti festés és lakkozás után újra nekimentem és kopott feketére változtattam a pantalló színét. Kissé fájt ez nekem, mivel a kék nemcsak egyedibb színösszeállítást tett lehetővé egy német figura esetében, hanem a domináns feketés-szürkés színvilágot is feldobta egy kissé. Na, mindegy.

Az eredeti készlet egy kilőtt Cromwell páncélos tornyát is tartalmazta, ezen ücsörögve cigarettázik Wittmann. Én azonban másféle alapot használtam. A már megszokott fatalpzatot vettem elő, erre pedig kavicsokból emeltem kőfalat. Az ilyesmi nem is olyan egyszerű, ezért javaslom a következő eljárást. Gyűjtsünk kellő mennyiségű és megfelelő színű kavicsot (én ezt a sötétszürke változatot választottam, szerencsére a ház előtt van elég), majd mintha a valóságban ki kéne raknunk belőle egy kerítést, próbáljuk rétegenként felépíteni úgy, hogy ragasztás nélkül is nagyjából megálljon, vagyis minél jobb illeszkedést érjünk el (el kell vele legózni, de megéri a fáradságot). Ha elértük a szükséges magasságot, pillanatragasztóval kezdjük el az egészet egy kartonlapra felragasztani, rétegenként. A résekbe és mélyedésekbe ragasszunk mohát, ettől csak élethűbb lesz. A legvégén az egészet mattlakkal fújtam le és felragasztottam a füves alapra.  

A darab szépen illeszkedik a normandiai vonatkozású makettjeim közé. Beszerzése ma már problematikus, bár ahogy látom, a külföldi aukciós oldalakon még előfordul a készlet.