A Balassi Intézet időszaki kiállítása
Már az általam legutóbb tárgyalt tárlat, mely a magyar írók első világháborús élményeit helyezte a középpontba, is unikumnak számított, de a most bemutatásra kerülő kiállítás is egy ritkábban emlegetett témát dolgoz fel, méghozzá a világméretű konfliktust megszenvedő nők sorsát. Ehhez pedig a Gellérthegyen álló Balassi Intézet tágas aulája szolgál helyszínül.
Az első világháború sok szempontból más volt, mint a korábbi konfliktusok, és az egyik legmegrázóbb újdonsága éppen az volt, hogy össztársadalmi élménnyé tette a konfliktust: a katonák mellett a hátországban maradottak is együtt éltek a háborús nehézségekkel, még ha a közvetlen életveszély legtöbbjüket el is kerülte. A nők és asszonyok szerepe és a velük kapcsolatos elvárások komoly változáson mentek át ezekben az esztendőkben: lényegesen nagyobb arányban kaptak munkát a gyárakban, a földeken, de ápolónőként (a fronton és odahaza), adománygyűjtőként és nagy általánosságban a front és a hátország közhangulatának fenntartásában is hatalmas igény volt rájuk. Ez hosszú távon a női munkaerő presztízsét is javította és több országban elvezetett a női szavazójog megadásához is.
A nő szerepe a világháborúban
(Részlet Andrássy Gyula gróf cikkéből)
A háborút sikerrel csak akkor lehet vívni, ha az egész társadalom összeműködik, ha nemcsak az összes osztályok, felekezetek, pártok, nemzetiségek támogatják egymást s vesznek részt az állam küzdelmeiben, hanem szükséges az is, hogy a nők is teljesítsék kötelességüket. A nőknek igen sokoldalú, nagyfontosságú szerep jut a világháborúban.
Először is a nő hivatása serkentően hatni a közszellemre, fenntartani azt a hazafias áldozatkészséget, kitartást, amely nélkül hősi küzdelem nincs. A hazafias érzést és áldozatkészséget, kötelességteljesítést a nőnek kell ébren tartania azon óriási befolyással, amit férfira gyakorolhat. Csak ott, ahol a nő másik nemnél megbecsüli és elvárja a férfias magaviseletet, bátorságot, ahol a család és a társadalom bíztat, hevít és lelkesít, csak ott várható az az erély és erény kifejtése, amely a siker előföltétele.
Ahol a nő vissza törekszik tartani a férfit a veszélyektől, ahol a nő elcsügged, ahol nehézzé teszi a távolmaradást és elválást: ott nem képzelhető el jó közszellem…
A kiállítás túlnyomórészt egykori fotókra és visszaemlékezésekre, levélrészletekre, illetve újságcikkekre, kisebb részben pedig tárgyi emlékekre támaszkodva mutatja be a nők szemszögéből a négy háborús év mindennapjait. Hangsúlyoznám, hogy a tárlat kurátora ifj. Bertényi Iván történész és Kincses Károly fotóművész nagyon jó arányérzékkel választotta meg a kiállítandó anyagokat. Stációkra bontva idézik meg a konfliktus asszonysorsait, benne többek között a szorongásos mindennapokkal, a nehézkes kapcsolattartással, a munka változó világával, a közerkölcsök romlásával és az elkerülhetetlen személyes tragédiákkal. Olyan kevésbé ismert eseményekre is kitérnek, mint például a Magyarországra hozott külföldi hadifoglyok itteni házasságkötése és letelepedése, melyről többek között egy újságcikk is beszámol:
Orosz legény és magyar leány szerelme — Idill egyik közeli faluban
Szinte előre sejtettük, hogy a romantikus következményei sem maradnak el annak, hogy most orosz foglyok aratnak magyar földön. Elvégre nyár van, a nap süt, az esték holdasak s az orosz foglyok közt is van egy-két helyre legény, meg a magyar menyecskék és leányok között is akad szemrevaló. Most pedig faluhelyen oly kevés a férfi… Szóval egy csöppet sem lesz csodálnivaló, ha néhány faluban vasárnaponként orosz férfi és magyar leány eljegyzését hirdeti ki a pap.
Egyik közeli faluban az egyik ottani gazdánál arató orosz fogoly, Iván Dimitrovics Pável, vasárnap reggel megjelent annál a gazdánál, akinél arat, és tolmács segítségével a közbenjárást kérte ahhoz, hogy magyar maradhasson, mert — amint elmondotta, — ő itt akar letelepedni s családot alapítani. Némi habozás után azt is bevallotta, hogy választott is már magának élettársat. Egy magyar leány a boldog hajadon, aki olyan hamar rabul ejtette az orosz katona szívét.
Jellemző, hogy a két fiatal egy szót sem tud beszélni egymással, mert Pável csak oroszul beszél, a leány pedig a magyaron kívül egy szót sem tud semmiféle nyelven. Az orosz katona azt is megértette, hogy ő nem valami kivetni való legény. Otthon háza és földje van. De ezt a háború után el fogja adni, mert Magyarországon akar letelepedni.
Minthogy sem a gazda, sem a foglyok őrzésére kiküldött népfelkelő nem tudja, hogy mi a teendője azon esetekben, amikor egy orosz fogoly magyar leányt akar feleségül venni, a készülő frigyet egyelőre bejelentették a katonai parancsnokságnak.
A lakodalmat persze a háború befejezése előtt nem lehet megülni. Aratás után Pávelt egyelőre visszaviszik a fogolytáborba.
Megrázó és szívhez szóló benyomások... Egyben örömteli hogy az első világháborús tárlatok témái közül nem hagyták ki ezt sem. Minden érdeklődőnek csak ajánlani tudom. A kiállítás március 8-ig még megtekinthető a Balassi Intézetben naponta 10 és 18 óra között. A belépés ingyenes.