Gyalogság, előre!

Ha már a D-nap évfordulójánál tartunk, megragadom az alkalmat és írok erről a 2006-os megjelenésű stratégiai programról, mely több fórumon is elnyerte „Az év játéka” díjat. A Company of Heroes ugyanis szintén a normandiai partoknál kezdődik…

A valósidejű stratégiai programok eddig valahogy nem tudtak megfogni. Az egyedüli kivétel a Sudden Strike volt. Ez a több részt is megért második világháborús játék – viszonylagos egyszerűsége ellenére – kellemes nyomokat hagyott bennem, de mivel igen időigényes egy-egy ilyen program, azóta se szántam rá magam valami hasonlóra. A Company of Heroes első küldetésének bevezető képsorát azonban teljesen véletlenül találtam meg a YouTube-on, és ettől rögtön szagot fogtam…

A Company of Heroes a háborús filmek világát egyesíti a modern stratégiai lehetőségekkel, meglehetősen meggyőző kivitelben. A bevezető, illetve átvezető képsorok ugyanis egyedi hangulatot teremtenek – de még milyet. Aki látta a Ryan közlegény megmentését (és ki nem?), valószínűleg még az is lehidal majd az Omaha Beach-i intrónál. De tévedés lenne azt hinni, hogy ez csak amolyan beetető elem: a későbbi küldetések is tartalmaznak ilyen rövidke „filmeket”, amelyek egy stratégiai programnál kissé szokatlanok, de nagyon jól működnek, főleg, hogy sokszor ezekből a jelenetekből „kiemelkedve” kezdődik egy-egy csata.

A stratégia – mint tudjuk – többek közt abban tér el a taktikai szinttől, hogy nemcsak egy-egy alakulatról kell gondoskodnunk, hanem a mellettünk harcoló, illetve utánunk érkező egységekről is, illetve saját utánpótlásunk útját is érdemes egyengetnünk, nem beszélve arról, hogy nem összevissza kell a kijelölt szektorokat elfoglalni, hanem szép sorjában, hogy összefüggő terület legyen a miénk. Ezen pedig utánpótlási bázist, főhadiszállást, tábort, megfigyelőpontokat és géppuskafészkeket is illik felhúzni. A program tehát kellő erélyességgel veri a fejünkbe, hogy a magányos hősök stílusa helyett a csapatmunkát és a tábornokhoz méltó gondolkodást tegyük magunkévá.

Mielőtt belevágnánk a lecsóba, négy rövid tanuló-küldetést is teljesíthetünk: alapkiképzés, gyalogsági harcászat, támaszpont-építés és páncélos harcászat. A program természetesen nem különbözik sokban a hasonló játékoktól, de a kezelőfelületnek van egy-két sajátos jellemzője. A kijelölt egységeknek többféle parancsot is adhatunk, illetve tapasztalati pontjaik növekedésével fegyverzetüket is fejleszthetjük, és így tovább. Rendelkezésre áll még kinagyítható taktikai térkép, feladatlista, ésatöbbi.

Parancsnokunk előre közlik velünk a feladatokat a térképen mutogatva. Játék közben a nézőpont 360 fokban forgatható és emelhető vagy süllyeszthető. Nagyítani is tudunk, ami a részletes grafikát (jobb gépeken persze) ismerve nagy előny, bár a csata hevében erre nem mindig lesz időnk. A környezet kidolgozása csodaszép, és korántsem statikus. Szemtanúi lehetünk, ahogy a hosszas csatározást megszenvedő kisvároska hogyan válik lassacskán romhalmazzá. Apró bakáink nagyon is élnek, mozgásuk aprólékosan kidolgozott, és beszólásaik is sokat dobnak a hangulaton (kedvencem Az elit alakulatból is ismerős „Ejtőernyősök vagyunk – mindig körül vagyunk zárva.”) Hogy mekkora területet látunk be a harctéren, természetesen attól függ, hogy katonáink épp merre téblábolnak: a többi szektort „a háború köde” fedi.

A terepen több helyen is találunk lőszerraktárt jelző zászlócskákat, amelyeket mindenképp foglaljunk el, és lehetőleg megfigyelőállást is építsünk ki itt. Laktanya létrehozása is ajánlott, ugyanis az elesettek helyére érkező utánpótlást sokszor ez a létesítmény termeli ki. Ha már itt tartunk: többféle katona is rendelkezésünkre áll. Az aprócska rajok típus szerint lehetnek lövészek, géppuskások, utászok aknavetősök, felderítők illetve a magányos mesterlövész sem marad el. Mindenképp igyekezzünk őket funkciójuk szerint kihasználni: az aknavetősök például nélkülözhetetlen tűztámogatást nyújthatnak, mikor lövészeinkkel rohamozzuk a nyílt térségen túl álló épületeket, de az utászok akadály- és fedezékállító képességeit is gyakran ki fogjuk használni. Az ellenségtől elmart nehézgéppuskák, páncélöklök és páncéltörő ágyúk is felhasználhatók.

A játék, ahogy említettem, a partraszállással kezdődik, és taktikai érzékünket fejlesztendő, fokozatosan jutunk el a gyalogság egyoldalú használatától a kombinált, gyalogsággal és járművekkel folytatott harcászatig: a parton és a part mögött még csak lövészeinket és ejtőernyőseinket irányíthatjuk, a harckocsi-támogatás később érkezik.

Összességében egy nagyon hangulatos és élvezetes játékról van szó, amelyet nemcsak a stratégiai műfaj, hanem akár az FPS-stílus rajongóinak is bátran ajánlok.

Tényleg jó!
Értékelés: 9/10

Negatívumok:
*A kezelést szokni kell…
*Csak amerikai oldalon lehet hadjáratot folytatni

Pozitívumok:
*Szép grafika
*Kiváló hangok
*Történelmileg hiteles
*Változatos feladatok
*Nincs eltúlozva a stratégiai vonal
*Hangulatos átvezető képsorok