Rambo III – de igazából… De tényleg igazából?
Afganisztán 1979-es szovjet invázióját követően nyugati körökben felvetődött a kérdés, milyen módon lehetne az orosz medvének minél komolyabb kárt okozni közvetett eszközökkel. Mint az köztudott, a mudzsahed felkelők komolyabb fegyverszállítmányokat is kaptak kéz alatt, de a nekik nyújtott kiképzés jelentősége sem elhanyagolható (Oszama Bin Laden is ekkor tanulta ki amerikai pénzen a terrorizmus minden csínját-bínját). Ahhoz azonban, hogy mindezt végre lehessen hajtani, először is fel kellett deríteni a lehetőségeket. Mivel hivatalosan azonban egyetlen nyugati ország sem avatkozhatott be a konfliktusba, letagadható, de profi ügynökökre volt szükség.
A brit Különleges Légiszolgálat (SAS) egykori tagjainak könyvei között kakukktojásnak számít ez a kötet, mivel a szerző, Tom Carew, tulajdonképpen nem az Ezredben töltött éveinek eseményeit mutatja be, hanem azt az időszakot, amikor szabadúszó zsoldosként különleges feladattal bízták meg a hidegháború egyik legjelentősebb összecsapásában. Ő volt az első nyugati ügynök, aki közelebbi ismeretségbe került a mudzsahedekkel. A velük töltött közel egy év alatt számos táborukat bejárta, több vezetőjüket is megismerte és kikérdezte, hogy aztán hazatérve továbbadja az információkat. Legalábbis ezt állította…
A kötet bemutatásának nemcsak az afganisztáni háború kezdetének harmincadik évfordulója szolgáltatja az apropót, hanem a szerző haláláról szóló hírek. Néhány héttel ezelőtt történt, hogy Tom Carew-t – eredeti nevén Philip Sessaregót – holtan találták antwerpeni lakásának garázsában. Halálhíre nem lepett meg senkit, mivel állítólag több ellensége volt, mint Oszama Bin Ladennek. Hogy miért? Nos, a könyvben elhintett információk nagy része – még ha hitelesnek is tűnik – fikció. Carew sohasem szolgált az SAS-nél: mind a reguláris, mind a tartalékos Ezred válogatásán megbukott, ízületi problémái miatt. Ennek ellenére, vagy pont ezért, szerette magát az SAS egykori katonájaként villogtatni, és tény, hogy zsoldosként a világ számos válságövezetét megjárta. Ez a kötet viszont akkor is kitalált történet. Talán ezért is olyan zavaró, hogy olyan életszerű. Mert tényleg az. A szakértők egybehangzó véleménye, hogy az akkori afganisztáni helyzetet meglehetősen pontosan írja le.
„A legfontosabb dolog, amire rájöttem az Afganisztánban töltött időszak alatt, hogy a mudzsahedek harcászati módszereit kell megreformálni. Kultúrájuk és hagyományaik bizonyos értelemben ideális harcosokká tette őket: a végsőkig hűségesek voltak törzsükhöz és vallásukhoz; még a föld legkíméletlenebb vidékén is képesek voltak gyalog közlekedni; és hozzá voltak szokva a háború jelentette erőszakhoz, a vérbosszúhoz és a viszálykodáshoz. Ám országuk istenhátamögötti elhelyezkedése – amely még előny volt a brit és az orosz birodalmak korában –, ezúttal hátrányt jelentett. Az afgánok hagyományos gerillaharcászata, amely biztonságos, rejtett támaszpontokról indított, utánpótlási vonalak és őrhelyek elleni rajtaütésekből állt, kevésnek bizonyult a modern technológia, különösen a légierő és a helikopterek ellenében.” (238. o)
Mindenesetre többen is úgy gondolják, nem szabad rögtön keresztet vetni a szerzőre: 1991-ben egyszer már eljátszotta saját halálát…
Jihad! – The Secret War in Afghanistan
Írta: Tom Carew
Mainstream Publishing 2001
290 oldal
