Nolan, Bale és Ledger megint odacsap
A Batman: Kezdődik! óta vártam ezt a filmet. Nem volt kétségem afelől, hogyha ehhez is a Nolan-fivérek és Christian Bale adja majd a nevét, akkor végre méltó folytatást kapunk egy méltán elismert mozifilmhez. Az összhatás nem tökéletes, de lássuk részletesen is.
És hát itt van az új-régi főgonosz, Joker. A nemrég elhunyt Heath Ledger alakítása ebben a szerepben példaértékű, méltó párja a Bale által életre keltett denevérfigurának. Teljesen máshogy állt hozzá, mint anno Jack Nicholson – sokkal több egyéni elemet vitt bele, de a forgatókönyv is lényegesen részletesebb és emberközelibb, ennek köszönhetően Joker nem egyszerűen a gonosz karakter, hanem sikerült megalkotni a filmtörténet egyik legijesztőbb rosszfiúját, aki idegbeteg, ravasz, gyerekes és furamód ragaszkodó is.
Ez utóbbi azért fontos, mert a film ezen a téren is hű marad az eredeti történethez: Batman és Joker ugyanis nem egyszerűen ellenfelek. Aki végigolvasott pár képregényfüzetet és tanúja volt a két karakter összecsapásainak, láthatta, hogy tényleg van köztük egyfajta érzelmi szál. Ahogy Joker rámutat, kiegészítik egymást. Egyik sem ölné meg a másikat csak úgy, akármilyen veszélyesnek is tartják egymást.
A filmmel kapcsolatban tehát van miről beszélni, én azonban inkább a film elő- és utóéletéről írnék. A premiert komoly reklámkampány vezette be, s nem tagadhatjuk, Heath Ledger halála is hozzájárult ahhoz, hogy a mozinézők igenis várakozással tekintettek a film elé (vö. James Dean és a halála után néhány héttel bemutatott Haragban a világgal című filmje). Aztán az amerikai bemutató után jöttek bizony a híradások, hogy az imdb.com-on már a filmtörténet legelső alkotásai közé emelték a szavazatok alapján. Nekem ez kicsit fura volt...
Ha ennek fényében kellene értékelnem a filmet, azt mondanám, kicsit elszaladt velük a ló. Valóban igényes és izgalmas, méltó folytatás, kiváló alakításokkal, de azért álljunk meg egy percre, mert akad pár negatívum is. Először is, számomra kifejezetten befejezetlennek sejlik a film. Ez persze a majdani folytatás felé mutat, és nem lenne vele baj, de az összhatás számomra olyan volt, mintha egy fél filmet láttam volna. Harvey Dent pálfordulását összecsapottnak éreztem. Súlyos sérülés és hatalmas sokk ide vagy oda, az ő átváltozásának sebessége vetekszik Anakin Skywalkerével a Csillagok háborúja III. részében: már bocsánat, de egy ilyen emberből hogy válik egyik pillanatról a másikra gazember? (Tudom, az idegeit is megviselte az incidens, mégis úgy érzem, itt az időbeli korlátok kötötték meg a forgatókönyvírók kezét, sajnos a végeredmény rovására.) A „fehér lovag – sötét lovag” analógiát sem tudtam komolyan venni, mivel Dent és Batman tevékenysége távolról sem „csereszabatos”, inkább kiegészíthetné egymást a törvényes utat járó politikus és a saját eszközeivel küzdő denevérfigura. Lucius lelkiismereti problémája a film végén pedig már egész egyszerűen röhögnvaló (értsd: a városban pánik és zűrzavar, és ő abból csinál gondot, hogy abszolút megbízható és emberi főnöke lehallgat mindenkit egy pár óra erejéig?!) Az akciójelenetek néha olyan gyorsak, hogy látni is alig lehet valamit. Katie Holmes lecserélését (még ha elkerülhetetlen is volt) szerencsétlen fordulatnak ítélem: szegény Maggie Gyllenhall egyszerűen nem ugyanaz az alkat – innentől fogva már vitatkozhatunk arról, hogy jó vagy rossz színésznő-e, nem illett a képbe. Szerintem.
Röviden és tömören: jó film, képregényadaptációként is maradandó, de bennem komoly hiányérzetet keltett, így nálam még mindig az előző rész vezet.
Folytatásnak jó, önálló filmnek nem annyira.
Értékelés: 7/10
The Dark Knight (A sötét lovag)
Warner Bros. 2008
Akció, dráma (152 perc)
Rendező: Christopher Nolan
Szereplők: Christian Bale, Michael Caine, Gary Oldman, Morgan Freeman
Zene: Hans Zimmer, James Newton Howard
