Sztálingrád másik csatája
Alapvetően nem igazán hoz lázba egy sztálingrádi csatával kapcsolatos regény. Annak idején erről a témáról is olvastam eleget, de az ajánlók és a fülszöveg újszerű megközelítést ígértek ennek a kötetnek az esetében. Így került a kezembe a néhány hete kapható Ingókövek.
Ezúttal négy karakter szemén élhetjük át a Volga-parti város hathónapos infernóját: Galler, a német mesterlövész, Lindt, a Wehrmacht hadnagya, Vaszilij, besorozott városi polgár és Galina az orosz pilótanő sorsa a történet adott pontjain természetesen összefonódik. Egyéni látásmód, egyéni problémák, egyéni háttér, ahogy az már lenni szokott. A hosszúra nyúlt ostrom azonban átformálja mindezt, ahogy a háború menetét is megváltoztatja. És ez a háború nemcsak német és orosz közt zajlik: a város és a halál is magáénak követeli, ami az övé.
„Az Ingókövek nem dokumentum- vagy történelmi regény. Nem városi fantasy vagy mágikus realizmus, és mégis, ez így mind együtt,” írja a szerző az utószóban. Jogosan. Úgy érzem, ez a könyv akár beszámolóként is megállná a helyét, de ez nem is csoda, hiszen Lőrinczy Judit rászánta az időt, hogy gondosan tanulmányozza a csata történetét, s az olvasottakat képes volt átérezhető, átélhető formában visszaadni négy kisember szemén keresztül, reményen, reménytelenségen, őrületen és kitartáson át, hozzáadva ehhez némi földöntúli ízt is. A város ugyanis – ahogy arra hőseink is rádöbbennek – ugyanúgy él, érez és pusztul, mint az ember. Így tehát nem pusztán a holtak és a túlélők mementója ez a könyv, hanem a szimbolikus névvel felruházott Sztálingrádé is.
Az Ingókövek hatásos, kidolgozott, nyelvileg magával ragadó munka. Az előzetesek alapján mondjuk több fantasys elemet vártam tőle, de ez nyilván az én prekoncepcióimat minősíti… Egyes belső dialógusok talán a kelleténél többször ismétlődnek, és érzésem szerint a történet a kelleténél jobban elhúzódik, de valószínű, hogy az ott szenvedők ugyanúgy éreztek magával a csatával kapcsolatban, más szóval ez is segíthet az átélésben (és ezt nem iróniából írom). Aki végigolvasta Sven Hassel életművét, esetleg Solohov vagy Szimonov vonatkozó regényeit, talán nem fog érte annyira lelkesedni, de mindenképpen értékes könyv ez, Lőrinczy Judit nevét pedig megjegyeztem. Róla még muszáj elmondani, hogy jogászként dolgozó író, akinek fantasztikus novellái már évek óta jelennek meg különböző folyóiratokban. Érdekes lenne ezek után kézbe venni egyéb munkáit is…
Ingókövek
Írta: Lőrinczy Judit
Ad Astra 2013
456 oldal
