2014. ápr 23.

FILM: Szerelmes Shakespeare

írta: Monty H.
FILM: Szerelmes Shakespeare

A szerelem az egyetlen múzsa

Régi adósságomat törlesztve mutatom most be az ezredvég szerintem  egyik legcsodásabb filmjét, mely 15 évvel ezelőtt finoman szólva is tarolt a BAFTA-, az Oscar- és a Golden Globe-gálán is és joggal. John Madden rendezése egyszerre romantikus vígjáték, emberi dráma és hiteles, de szórakoztató korrajz. Nem mellesleg Shakespeare születésének 450. évfordulóján amúgy is aktuális a téma...

shakespeareinlove01.jpg

London, 1593. Will Shakespeare, színész és drámaíró alkotói válságban szenved: a megrendelt darabból még egy betűt sem vetett papírra, múzsája láthatóan elhagyta, a jövő pedig semmi jót nem tartogat. Színházigazgatója, Henslowe viszont csak rá számíthat, mivel a hitelbehajtók már a szó legszorosabb értelmében szorongatják, és egyetlen reménye, hogy hamarosan színpadra kerül a Rómeó és Etelka, a kalóz lánya. A helyzet közel reménytelen, ám Will ekkor beleszeret egy nemesi származású leányba, aki bár egy lecsúszott arisztokrata féreg kényszerjegyese, még viszonozza is érzelmeit, vagyis legalább a múzsa-probléma ki van ezzel pipálva. A történtek azonban nem várt fordulatot vesznek újra és újra és újra…

shakespeareinlove03.jpg

Azt hiszem, a Szerelmes Shakespeare minden lehetséges oldalról kiérdemelte a közönség, a kritikusok és az én dicséretemet. Leginkább azért, mert ha már egy közhelyekig idézgetett drámaíró élete a téma, nem elégedtek meg klisékkel, hanem egy újszerű, jópofa, emberi, hiteles és meglehetősen kiszámíthatatlan szkriptet dolgoztak ki, mely Marc Norman és Tom Stoppard (Brazil, A nap birodalma) munkája, s utóbbiról illik tudni, hogy világhírű drámaíró. Egyszerre idézték meg a késő 16. század hangulatát, számtalan shakespeare-i utalással, de néhol azért kikacsintottak a jelenkor felé is, nem egyszer ügyesen felhasználva a két korszak közötti párhuzamokat.

shakespeareinlove02.jpg

Az előbbiről szólván, Stoppardék korántsem tolakodóan illesztették be a korabeli hivatkozásokat, melyek egy része az átlagnéző számára is könnyen érthető (például a Rómeó és Júliában felhangzó átok  "dögvész mind a két családra/házra" melyet itt először egy pap szájából hallhatunk, de Will láthatóan felkapja rá a fejét és később fel is használja), egy része viszont csak a beavatottaknak lehet ismerős: ilyen a meghallgatásról kicsapott suhanc, John Webster, aki elpanaszolja, hogy jobban kedveli a véres drámákat, és ha majd felnő, olyanokat ír majd. Nos, Webster figurája nem kitalált, mert valóban dolgozott Londonban nem sokkal később egy ilyen nevű drámaíró és műveiben bizony valóban folyt a vér rendesen…

shakespeareinlove07.jpg

Utóbbihoz pedig az akkori időszak, az angol dráma fénykora ma már hihetetlennek tűnő atmoszférája szolgáltatta az alapot, mely Szerb Antal szerint az irodalomnak „olyan magaslata volt, mint a periklesi Athén”. Ebben a miliőben a színház az egyszerű emberek számára olyan volt, mint manapság a televízió, és az irodalmi élet olyannyira pezsgő, hogy még az egyszerű evezős (a mai taxisofőr korabeli elődje) is eljárogathatott a teátrumba, mi több, előfordulhatott, hogy ő maga is próbálkozott drámaírással (lásd a film vonatkozó jelenetét, ahol ezzel a mókás kis túlzással idézték meg a köznép irodalmi vonzalmát). A protestáns polgárság és a londoni városvezetés egyébként nem nézte jó szemmel a színház népszerűségét, de a nemesség és a királynő odavolt érte, ezért egy ideig még megtűrték. A virágzásnak aztán az angol polgári forradalom vetett véget…

„Akik megszokták az angolt flegmatikusnak tartani, azoknak különös elgondolni, hogy ez a nép a XVI. században az európai kultúra legszenvedélyesebb, legeruptívabb népe volt: hogy az angolok olyanfajta lélekkel mentek a színházba, mint a spanyolok a bikaviadalra, hogy az angol költészet érte el az igazi páthosz és kifejezésbeli erő legmagasabb lehetőségeit.”
Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre

shakespeareinlove08.jpg

Ugyanakkor egy kedves, romantikus történetről van szó, melyben viszont soha nem tudunk teljesen elszakadni a realitások talajáról, ami pedig egy egészében véve hihető eseménysort ad ki, hogy a hollywoodi sablonok ne, de a korszellem azért érvényesülhessen. És ez így van jól. Emellett a film virtuóz módon egyensúlyozik a többször is finom eszközökkel dolgozó komédia és a tragédia határán is, ami újfent a kiszámíthatatlanságot erősíti, egyben azt az érzetet, hogy a Rómeó és Júlia születése talán éppen így esett a valóságban is (noha az alaptörténet állítólag már ismert volt akkoriban)...

shakespeareinlove04.jpg

A 16. századi angolsággal megírt mondatokat pedig kiváló színészek szájába adták, úgyhogy a sztárparádé házhoz jött. Joseph Fiennes (Ellenség a kapuknál, Goodbye Bafana) számomra talán legmeghatározóbb szerepe ez: a hol szenvedélyes, hol végsőkig elszánt, hol elkeseredett színész-szerző megtestesítőjeként végig ott van a szeren. Gwyneth Paltrow (Szép remények, Sky kapitány) is bele tudta vinni karakterébe az irodalmi érdeklődésű úri kisasszony minden pajzánságát és ifjonti lelkesedését. Láthatóan megtalálták a közös hangot, de nem csak ők érdemelnek említést. Geoffrey Rush, Colin Firth, Ben Affleck, Judi Dench, Rupert Everett vagy Tom Wilkinson is kihozza hosszabb-rövidebb szerepéből a maximumot. (Érdekes belegondolni, hogy mit kezdett volna ezzel az alapanyaggal a többi szóba került színművész, Julia Roberts, Nicole Kidman, Kate Winslet, Winona Ryder, Meg Ryan, Jodie Foster, Helen Hunt, illetve Kenneth Brannagh, Russell Crowe és Daniel Day-Lewis).

shakespeareinlove05.jpg

És ha már 16. század, a készítők a hitelességről a látvány terén sem feledkeztek el. A korabeli londoni épületeket a Shepperton-stúdióban húzták fel alig két hónap alatt. Ezek közül a Rózsa színház annyira jól sikerült, hogy Judi Dench-nek komolyan megtetszett, és a forgatás végeztével a stúdió nekiadományozta. A jelmezek Sandy Powell munkái voltak, és a végén Oscart hoztak neki.

Persze a zenét is lehet dicsérni, hiszen Stephen Warbeck kitett magáért. Dallamai soha nem tolakodóan egészítik ki a látottakat, és a lemez önállóan hallgatva is nagy élmény. Az alábbi klipet azonban nem ebből az alapanyagból készítettem, hanem a Roxette együttes egy klasszikus számának felhasználásával. 

Méltatlanul sokáig kellett várni arra, hogy megérkezzen a magyar DVD-kiadás. Olyan sokáig, hogy először az angol változatot szereztem be, és csak évekkel később a hazait. Az angol és magyar hangsávhoz sajnos csak magyar feliratot kapunk, de az extrák legalább nem maradtak le: van itt egy lényegre törő, húszperces werkfilm, kisfilm a jelmezekről, törölt és alternatív jelenetek tíz és fél percben (köztük egy picit másféle lezárás) és egy előzetes - mindez váltakozó minőségű magyar felirattal.


Egyszerűen kiváló.
Értékelés: 10/10

Szerelmes Shakespeare (Shakespeare in Love)
Miramax 1998
Dráma, vígjáték (119 perc)
Rendező: John Madden
Szereplők: Gwyneth Paltrow, Joseph Fiennes, Geoffrey Rush
Zene: Stephen Warbeck

Szólj hozzá

vígjáték dráma gwyneth paltrow colin firth joseph fiennes