Nagymenők nagymenője
Dühöng a nyár, kéne valami igazán laza, kikapcsolódós film… Most jött el tehát az ideje, hogy írjak egy olyan 1990-es amerikai vígjátékról, ami főleg az érettebb férfikorosztály képviselőinek szívét dobogtatja meg. De az övékét nagyon.
Ford Fairlane nem egyszerű magánnyomozó, őt bizony joggal titulálják Rock ’n’ Roll-detektívnek, bár ő maga már igencsak rühelli ezt a címet. A popszakma jeles tagjainak ügyeit általában ő vállalja el, és ezen a jogon szabad bejárása van a legmenőbb klubokba, a legmenőbbek öltözőibe és a legmenőbb csajokhoz. Legújabb megbízatása azonban rosszul kezdődik, mikor régi barátját – a megbízóját – rövid úton hidegre teszi valaki. Az ügy megoldásában láthatóan mások is érdekeltek, de Ford helyzetét ez csak nehezíti…
Tipikusan olyan könnyed krimiről van szó, amelyre huszonhárom (mit huszonhárom, három!) év távlatából már a kutya sem emlékezne ideát, ha nem olyan szinkron készült volna hozzá, amilyen. Nyugodtan kijelenthetjük, ez adta el akkor és most is a filmet. A főszereplő magyar hangja Nagy Feró, de hallhatjuk még Balázs Pétert, Tahi Tóth Lászlót vagy Szombathy Gyulát is. És persze a magyar szöveg is frenetikus – ennek összeállításában állítólag még Nagy Ferónak is komoly szerep jutott, bár egyes mondatait mégsem merték beletenni a végső változatba. Mindenesetre, amit előad, az ízesen pajzán szabadszájúság magasiskolája, nem véletlen hát, hogy a mai napig idézgetik őt olyanok is, akik valószínűleg nem is látták a filmet. Ez emeli ki a Ford Fairlane-t a többi közül és teszi örök klasszikussá, miközben számos klasszikus vagy épp korabeli könnyűzenei szám is elhangzik, ami egy ilyen témájú alkotásban persze nem véletlen.
A színészekről is illene szót ejteni. Az 1957-es születésű Andrew Dice Clayről megjegyzendő, hogy a hetvenes évek végétől kezdve dolgozik komikusként, színpadon, filmekben és sorozatokban, s az évek során az amerikai stand-up comedy elismert sztárjává nőtte ki magát. Szókimondó, politikailag nem mindig korrekt stílusa miatt 1989-től 2011-ig valóban ki volt tiltva a Music TV-ből – ez a filmben is elhangzik és nem vicc –, s számos alkalommal bojkottálták a szereplésüket más sztárok, mikor meghallották, hogy vele egy műsorban kellene fellépniük.
Clay mellett játszik jó pár ismerős arc is. Ed O’Neillt a többség Al Bundyként ismerheti az Egy rém rendes családból; Robert Englundot az Elm utca Freddie Krügereként láthattuk; Priscilla Presley a Csupasz pisztoly-szériában és a Dallasban is látható volt, míg Lauren Holly A sárkányban vagy a Minden héten háborúban. Az itt még igencsak tejfelesszájú Brandon Call pedig a Baywatch-ban vagy a Vak végzetben tűnt fel. A rendező egyébként Renny Harlin (Halálhegy, Még drágább az életed, Háborgó mélység).
A film az Egyesült Államokban hatalmasat bukott. Nem volt pénzügyileg sikeres, a politikai korrektség jegyében pedig sok helyen betiltották. Az Arany Málna-díjból többet is begyűjtött, többek közt a legrosszabb rendezésért és a legrosszabb főszereplőért. Európában viszont több országban is kultstátuszt nyert: Norvégiában tarolt, jóllehet, tőlünk eltérően ott csak videón adták ki, 1992-ben. Spanyolországban Pablo Carbonell, akkoriban nagyon népszerű énekes, színész és humorista szinkronizálta Clay-t, és a szinkron emiatt ott is megragadt a köztudatban, csakúgy, mint Nagy Feró magyar hangja minálunk.
Sokáig csak VHS-en volt elérhető a film, aztán 2007-ben végre megérkezett a klasszikus szinkront is tartalmazó DVD-változat, sokunk nagy örömére. (Addigra persze a PECSA bolhapiacán már rég beszerezhető volt egy olyan kalózváltozat, amelyre meglepően jó minőségben magyar szinkront és magyar menüt is felcsempésztek.) Sajnos semmilyen extra anyaggal nem örvendeztet minket a lemez, de ez a külföldi verziók esetében sincs másképp. Az Indavideón mindenesetre megtekinthető a film, lásd fent.
Örök klasszikus ezzel a szinkronnal.
Értékelés: 10/10
Ford Fairlane kalandjai (The Adventures of Ford Fairlane)
20th Century Fox 1990
Krimi, zenés, vígjáték (98 perc)
Rendező: Renny Harlin
Szereplők: Andrew Dice Clay, Priscilla Presley, Ed O’Neill
Zene: Yello
