Most legyetek hősök, a háborúnak hamarosan vége!
Manapság egyre nehezebb újszerű filmet készíteni a második világháborúról - egyesek viszont nem is próbálják meg, csak előhúznak egy agyonhasznált sablont és újra feldolgozzák, címként pedig egy nagy sikert aratott PC-s stratégia nevét használják fel... Oké, ez utóbbi lehet, hogy csak a véletlen műve.
1944. december 16. A 2. amerikai hadosztály katonái az Eisenborn-gerincen állomásoznak. A fejesek szerint a háborúnak lényegében vége, a napi feladat pedig nem ígérkezik túl nehéznek: két rakomány élelmet kell kísérniük. Teherautóik azonban nem jutnak el a célig, az erdőben pedig az induló német offenzíva részeként ellenséges harckocsioszlop bukkan fel. Jármű nélkül az amerikaiak kénytelen gyalog nekivágni, és nemsokára fura látványban lesz részük, majd kicsivel később azon kapják magukat, hogy egy igen-igen fontos hadititkot bíztak rájuk, és ennek birtokában Stuttgart felé veszik az irányt...
Aki úgy sejti, hogy amerikai hőseink megint csak irdatlan túlerővel szemben állnak helyt és a végén persze jelentősen hozzájárulnak a győzelemhez, még ha beledöglenek is, az nem jár messze az igazságtól. Az ötletgazda valószínűleg imádta a Kémek a sasfészekbent, illetve sokat játszhatott a Medal of Honorral és a Commandos-szal. Ez a mű pedig egy alacsony költségvetésű akciófilm lett, amibe annyi mindent bele akartak préselni, hogy a hitelesség csorbítása nélkül már meg sem lehetett tenni. Kapunk a szokásos – de kissé irreális – heroizmusból, kémkedésből, rosszarcú náci tisztből, titokban átállt német tudósból, aki egy csodafegyvert tervez, amely persze nemsokára bevethető lesz... Aki jobban ismeri a második világháborút, vagy egyáltalán a világ és a katonaság működését, garantáltan komolytalannak érzi majd az egészet.
Technikailag a film nem nyújt többet, mint a nagy átlag. A zene nem rossz, bár elég diszkrét; az akciójelenetek – köztük a bunyók – pörögnek és többnyire jól vágottak, bár összességében nem kiemelkedők, és a digitális robbanások és repülők néha kissé bénák; a díszletek megteszik. Azt viszont nem értem, hogy ha a kellékesek már szereztek Thompsont, akkor miért nem tudtak keríteni egy rendes amerikai mesterlövészpuskát a Gewehr 43 (vagy FN-49?), és mondjuk egy Springfieldet az amúgy brit Lee Enfield helyett... Ez elég amatőr, és nem hinném, hogy sokkal magasabb lett volna a költségvetés, ha kicsit utánamennek a dolognak. A német páncélosok T-34-esből és talán SZU-85-ösből lettek átalakítva, de igazi Tigrist szerezni persze ezerszer nehezebb. 
A szereplőgárda a háborús filmekből jól ismert nevekből többet is felsorakoztat: Tom Sizemore (Ryan közlegény megmentése), Neal McDonough (Az elit alakulat, A dicsőség zászlaja), Chad Michael Collins (Lopakodók: Újratöltve), Jürgen Prochnow (A tengeralattjáró), Richard Sammel (Becstelen brigantyk), de itt van még Vinnie Jones (Blöff, Eurotrip) is. Legtöbbjük veterán színész, ezért nem is értem, hogy adhatták a nevüket ehhez...
A magyar DVD-változat mostanában jelenik meg, rajta angol és magyar hangsáv, illetve ugyanilyen feliratok. Extraként két kisfilm jár.
Ennyi jó színész egy ilyen gyenge filmben...
Értékelés: 4/10
Company of Heroes (Hősök szakasza)
Destination Films 2012
Háborús (100 perc)
Rendező: Don Michael Paul
Főszereplők: Tom Sizemore, Chad Michael Collins
Zene: Frederik Wiedmann
