Soha ne add fel a reményt
Mikor nemrég egy könyv kapcsán legutóbb nyúltam az első világháború témájához, néhány napig ezen járt az agyam. Talán ezért is vettem elő ezt a filmet, mely már az első alkalommal is nagy hatással volt rám, és újranézve is teljesen magával ragadott…
Mathilde és Manech, a két bretagne-i fiatal gyermekkoruk óta elválaszthatatlanok. Bimbózó szerelmüket azonban kettévágja az első világháború. Manech a nyugati fronton igyekszik túlélni a lövészárkok borzalmait. Mikor szánt szándékkal megsebesül, hadbíróság elé állítják és büntetésből négy másik elítélttel a senkiföldjére űzik, ahol biztos halál vár rájuk. Mathilde viszont évekkel a fegyverszünet megkötése után is vár a fiúra, sőt, nyomozni kezd, hogy szerelme egykori bajtársai segítségével kiderítse, mi történt. Biztos abban hogy kedvese nem halt meg…
Hát kérem, ez az egyik legkülönlegesebb és legnagyobb hatású film, amit valaha láttam. A romantikus alaptörténet nyilván nem mindenkit ejt rögtön rabul, ám a forgatókönyvíró és a vágó tett róla, hogy ne lehessen ennyivel elintézni: igazából épp az a film legnagyobb erőssége, hogy kissé bizarr, de nagyon hatásos módon elegyít számos műfajt, és még így is működik. A szerelmi szál kellően érzelmes; a háborús vonal abszolút realista, itt-ott húsbavágóan durva; a családi rész szinte idillikus és finom humorral átszőtt; a történet itt-ott pedig majdhogynem krimiszerű, de az izgalmasabb fajtából. Közben pedig történelmi filmként is megállja a helyét, mivel a huszadik század első éveinek hiteles korrajza. Mindez a filmzenében vagy a képi világban is tetten érhető. Ez a koktél olyan frenetikus összhatást eredményez, ami filmtörténeti szempontból jó eséllyel egyedi. Egyetlen igazi gyengesége, hogy a történet néhol nehezen követhető, elsősorban a sok különböző név miatt. Mivel azonban amúgy is a nyomozás története hangsúlyos, ez a problémát nehezen lehetett volna megkerülni.
A színészgárda is szót érdemel. Audrey Tautout nem kell bemutatni, de a mellékszerepekben feltűnnek más ismert arcok is, például Jodie Foster, Marion Cottilard (Eredet, Piaf) Clovis Cornillac (Tigris brigád, Vadászpilóták), Julie Depardieu (Kémnők) vagy Tcheky Karyo (Jeanne d’Arc, Dobermann, Forces Spéciales). Az Angelo Badalamenti-féle filmzenét is csak dicsérni tudom, akárcsak az operatőri munkát és vágást. Egyes jeleneteknél fontos szerepet kapott a CGI-technika, de érdekes, hogy bizonyos részeket hagyományos módon készítettek, holott a látvány mást sejtet.
Kíváncsi voltam arra is, milyen lehet az eredeti regény, melyet az 1931-es születésű Sébastien Japrisot vetett papírra. A szerző számos nagy sikerű és sokszorosan díjazott kötetet írt már (például Csapda Hamupipőkének és A hölgy az autóban, szemüveggel és puskával), mire 1991-ben megjelentette a Hosszú jegyességet. A forgatókönyv megírásában még segédkezett, de a premiert sajnos már nem érhette meg: 2003-ban elhunyt. Nos, a történet könyv alakban is magával ragadó, bár a nevek (melyekhez ezúttal nem párosítható arc) megint csak megkavarják az olvasót. Összességében hitelesnek tartom a filmváltozatot mint feldolgozást, sőt, javaslom annak, aki mindkét verzióval szemez, hogy nyugodtan kezdje a filmmel.
A Hosszú jegyesség évek óta kapható nálunk is DVD-n. 5.1-es francia és magyar hang mellé magyar, angol, dán és szerb felirat jár. Az egylemezes kiadáson mindössze rendezői audiókommentár szerepel extraként, magyar és francia hangsávval, illetve magyar és angol felirattal. A kétlemezes változat már valamivel meggyőzőbb: az extra lemezen három dokumentumfilm, kimaradt jelenetek (választható rendezői kommentárral) és előzetesek.
Felejthetetlen és mesteri.
Értékelés: 10/10
Hosszú jegyesség (Un Long dimanche de Fiancailles)
Warner Bros. 2005
Háborús, romantikus, krimi, dráma (128 perc)
Rendező: Jean-Pierre Jeunet
Szereplők: Audrey Tautou, Gaspard Ulliel, Dominique Bettenfeld
Zene: Angelo Badalamenti
Hosszú jegyesség (Un Long dimanche de Fiancailles)
Írta: Sébastien Japrisot
Fordította: Till Katalin
Konkrét Könyvek 2004
296 oldal
