Véres valóságshow
A nyolcvanas évek végén látott, magánúton másolt és persze hangalámondásos külföldi filmek közül kiemelkedett egy 1987-es darab. Akciófilm volt ugyan, de abból a fajtából, amire még jóanyám is azt mondta, hogy érdekes és van üzenete. Akkoriban persze még hírből sem ismertük a később sajnos hozzánk is begyűrűző, valóságshow-nak csúfolt kultúrmocskot, mindenesetre elgondolkodtató, hogy a média mostanra miféle úton jár…
2017-re a világgazdaság összeomlik. A természetes erőforrások elapadása folytán az életszínvonal drasztikusan csökken. A félkatonai zónákra osztott Egyesült Államokat egy keménykezű rezsim uralja, mely természetesen az agymosást vezető médiát is irányítja, miközben a művészetek és a másként gondolkodás tiltott. A televízió legnépszerűbb műsorai életre-halálra menő valóságshow-k, melyek résztvevői a kétségbeejtő nyomor elől menekülve próbálnak szerencsét. Ben Richards a rendfenntartó erők tisztje; nem hajlandó fegyvertelen tüntetőkre tüzet nyitni, ezért viszont életfogytiglani kényszermunka jár és nemsokára ő lesz A menekülő ember című műsor ágyútölteléke.
A produkcióról sok minden elmondható. Először is, mai szemmel nézve meglehetősen minimalista a filmbéli jövőkép, legalábbis a díszletek és a jelmezek alig-alig állnak távol az 1980-as évek stílusától; az akciójelenetek egy része kissé összecsapott, más része átgondoltabb, de összességében picit rövidek – talán nem akarták túlhúzni a játékidőt. Ugyanakkor sikerült közérthető és szórakoztató módon figyelmeztetni a nézőt a média hatalmára és módszereire, illetve a kegyetlenség iránti közöny veszélyeire. Az átlagnéző persze valószínűleg az akcióra koncentrált, mégis, visszatekintve minden ismerősöm a film üzenetét emelte ki. És egy-egy momentum mindmáig kiemelkedik a többi közül: minden benne van például abban a jelenetben, ahogy a show elején bevezetik a kék rabruhát viselő Richardsot, akit a közönség egy emberként fújol, mint tömeggyilkos elítéltet – azonban ahogy letépik róla ezt az öltözéket és láthatóvá válik a fényes, sárga menekülő szerkó, mindez átmegy ujjongásba, ahogy ő is egy csapásra átalakul a műsor sztárjává, akiért lehet izgulni és akit majd úgyis jól kicsinálnak...
Schwarzenegger szerint az eredeti történet drámaisága óhatatlanul csorbát szenvedett a forgatás alatt és ez részben annak volt köszönhető, hogy az eredeti direktort, Andy Davist a stúdió kirúgta és helyére Paul Michael Glaser lépett. A Starsky és Hutch sorozat egyik címszereplője rendezett már tévésorozat-epizódokat korábban és később is, de játékfilmek terén ez volt az első jelentős munkája és meglehetősen készületlenül állított oda. Érdekes belegondolni, hogy mire lett volna képes egy másik direktor, esetleg egy kicsit hosszabb, kidolgozottabb forgatókönyv. Mivel azonban mostanság nagy divatja van az újrafeldolgozásoknak – és nemrég épp egy klasszikus Svarci-mozi, az Emlékmás felújítása is mozikba került –, előfordulhat, hogy valaki újra előveszi ezt a sztorit. Aktuálisnak ma is aktuális a téma…
Arnold természetesen most sem hagyott ki egyetlen ziccert sem, ha beszólásokról van szó – de ez végül is az ő védjegye. Ezek közül viszont kiemelkedik a máshol is hallott „I’ll be back”, ami nemcsak Terminátorként hangzott jól a szájából, melyben időnként egy testes szivar is feltűnik, a rá jellemző módon. Aki újra látni szeretné Schwarzeneggert fénykorában, ne hagyja ki ezt az élményt.
A színészgárda emlékezetes összetételt nyújtott Svarcin túl is. A női főszerep a latinos temperamentumot nemcsak hírből ismerő Maria Conchita Alonsóé lett (lásd feljebb), aki előbb modellként és énekesnőként futott be, de akit sajnos csak kevésbé ismert filmekben láthattunk utána (például Robin Williams oldalán a Moszkva a Hudson partján című bevándorlós drámában, vagy a Ragadozó második részében), pedig elnéztem volna őt még jó sokáig… A Ragadozóban is látott Jesse Ventura és A nyolcadik utas: a halálban, illetve az Élni és halni hagyniban látott Yaphet Kotto is feltűnik, a tenyérbemászóan markáns műsorvezetőt pedig Richard Dawson alakítja.
A filmzene minden ízében a nyolcvanas éveket idézi, de ez nem kimondott hátrány. Harold Faltermeyer (Top Gun, Beverly Hills-i zsaru) valóban emlékezetes dallamokat alkotott és a főtémát azóta nem feledtem, hogy először végignéztem a filmet. Az igazi ász mégis a könnyűzenei stílusú végefőcím, a Running Away With You, melyet John Parr énekelt fel, de sajnos nem került rá az eredeti CD-re (ezt később szerencsére kibővítették), és csak sok évvel később, a YouTube jóvoltából szerezhettem meg. Érdemes végighallgatni.
This is no game No pain, no gain Shouting from the highest steeple No more lonely nights Human again Shouting from the highest steeple No more lonely nights Theres a new horizon Running away |
Ez nem játék Valamit valamiért A legmagasabb toronyból üvöltöm szét Nincs több nyugtalan szívvel töltött Ismét emberként A legmagasabb toronyból üvöltöm szét Nincs több nyugtalan szívvel töltött Új kilátások Menekülünk |
Csak nemrég és véletlenül tudtam meg, hogy a film alapjául szolgáló regényt Stephen King követte el, aki 1982-ben még Richard Bachmann néven is dolgozott, mivel akkoriban nem volt ildomos egy évben több bestsellerrel is jelentkezni – márpedig King ezt a könyvet pár nap alatt vetette papírra. A 250 oldalas kötet minimalista, de összességében realistább módon vezette végig Ben Richards menekülését. Szó sincs elkerített területről, vagy csili-vili ruhát viselő vadászokról; hősünk bárhova mehet Észak-Amerikában, továbbá bárki és mindenki üldözheti, bár természetesen hivatásos fejvadászok is a nyomában vannak. King sokkal mélyebben elmerült a fiktív jövő nyomorúságos világában és több mellékszereplőt is bevont a történetbe. Ugyanakkor – bár a szerzőtől csak egyetlen másik könyvet olvastam eddig – úgy éreztem, ez még nem az a King, akit ma olyannyira kedvelnek. A párbeszédek valahogy nem ülnek és nem csak a film után szabadon gondoltam úgy, belefért volna még némi izgalom vagy csavarás a sztoriba. Mindenesetre jó hír az érdeklődőknek, hogy a regényt a magyarul is kiadták.
Nagy szívfájdalmam, hogy ez a klasszikus azóta sem vásárolható meg nálunk DVD-n. Pedig lenne rajta hely a kiváló magyar szinkronnak, melyben Vass Gábor, Orosz Helga és Gruber Hugó hangját hallhattuk viszont – szerencsére a YouTube-on megtalálható, lásd fent. Az angol DVD-változat pedig semmiféle extrát nem tartalmaz, még feliratot sem és mind a képminőségre, mind a hangsávra ráférne egy kis frissítés.
Intelligensebb akciófilm a nyolcvanas évekből.
Értékelés: 8/10
A menekülő ember (The Running Man)
Tristar 1987
Akció, dráma (101 perc)
Rendező: Paul Michael Glaser
Szereplők: Arnold Schwzarnegger, Maria Conchita Alonso
Zene: Harold Faltermeyer