Mikor legutóbb Buddy Hollyról írtam, említettem, hogy a magyar Mystery Gang együttes emlékestet is szentelt neki a Művészetek Palotájában, A mi Buddy Hollynk címmel. Erről ott és akkor sajnos lemaradtam, de egy-két héttel ezelőtt véletlenül értesültem arról, hogy előadásukat megismétlik. Nosza, több sem kellett…

Ezúttal az Erzsébet téri Gödörben lépett színpadra a banda, április negyedikén este. A nem túl nagy nézőtér szépen megtelt, mire az együttes – sajnos majdnem egyórás késéssel – rákezdte. Jubileumi emlékest lévén természetesen Buddy utolsó, iowai koncertje szolgáltatta az alapanyagot, viszont, hogy valamiképp eredeti társulatát, a Tücsköket is meg lehessen jeleníteni, elrugaszkodva a valóságtól (hiszen régi előadótársai akkor és ott nem voltak jelen) feltűnt a színen dobosa és bőgőse is, hogy egy négytagú férfivokálról – a Rózsákról – és egy latin dobosról ne is beszéljünk. A dalok között szerepeltek többek között olyan klasszikusok, mint a Rave On, a Listen to Me, a That’ll Be The Day, vagy az Elvistől átvett Baby I Don’t Care.

Az akkori hangulatot nemcsak a zene és a korabeli öltözködésmód idézte: minden előadó szerepet játszott, és nemcsak a zenészek, hanem a műsorvezető is. Így tehát nem is visszaemlékezésre hasonlított a show, hanem kis túlzással időutazásra, ahol Buddy otthon maradt feleségének vagy a Németországban katonáskodó Elvis Presleynek üzen, ahol a londoni turné élményeit is megosztják a közönséggel, vagy ahol a Tücskök történetének fontosabb állomásai is említésre kerülnek az egyes dalok között. Az egyórás fellépést aztán rövid szünet után a Mystery Gang saját koncertje követte.

Szívből örültem a lehetőségnek, és remélem, az együttest nem utoljára láttuk ebben a szerepben. Ugyanakkor remélem, hogy a jövőben nemcsak Buddy munkásságát fogják felidézni, hanem előkerülnek majd Eddie Cochran, Ritchie Valens és a többiek dalai is…