KÖNYV: Mon débarquement (Léon Gautier)
2024. június 19. írta: Monty H.

KÖNYV: Mon débarquement (Léon Gautier)

Egy francia kommandós emlékezik

Francia katona beszámolóját még sosem olvastam, viszont A leghosszabb nap első megtekintése óta foglalkoztat a D-napon bevetett francia rohamcsapat (ezt bizonyítja a minap bemutatott dioráma és egy képregény is). Így, amikor tavaly nyáron az arromanches-i panorámamozi boltjában kiszúrtam ezt a könyvet, nem volt kérdés, hogy megveszem és elolvasom (már csak francia nyelvtudásom pallérozása végett sem). 

gautier_livre.jpg

“Visszatekintve úgy vélem, hogy a legkeményebb dolog nem a küzdelem. Hanem, amikor egy gödröt ásol – ahogy velem is megtörtént Amfréville mellett –, hogy eltemess egy bajtársat. És utána betakarod a testet a hátizsákjából kivett pokrócával, beemeled a gödörbe, rajta a dögcédulájával. Még felírod a nevét egy cetlire, azt belecsúsztatod egy palackba, amit beleteszel a sírgödörbe, hogy aztán a második vonalas katonák majd exhumálhassák és eltemethessék egy katonai temetőben. Az első lapát földet, amit rádobsz, biztosíthatlak, sosem fogod elfelejteni. Még ma is elég csak rágondolnom erre, és összeszorul a torkom.”

Léon Gautier – ahogy az már a borítón is olvasható – a D-nap utolsó francia veteránja volt. Sajnos már jogos a múlt idő, mivel tavaly nyáron, százéves korában elhunyt. Fiatalon jelentkezett a francia flottához, és miután a német hadsereg végigsöpört Nyugat-Európán, számos sorstársával együtt Angliába hajózott. Szolgált több helyen is, például a Közel-Keleten, de aztán lehetősége nyílt arra, hogy a brit szervezésű kommandós képzésre jelentkezzen. Több francia bajtársával tehát Skóciába utaztak, ahol egy embert próbáló tréningen mentek keresztül. A D-napon aztán 177 fővel szálltak partra a Sword-szektorban, kitakarították Ouistreham üdülővároskát, majd megindultak Bénouville felé, a brit ejtőernyősök felmentésére. Még heteken át harcoltak a caeni szektorban, míg vissza nem vezényelték őket Angliába… A háború után Gautier angol feleségével több helyen élt, míg végül Ouistrehamben telepedett le, ahol külföldi vendég veteránokkal és környékbeli diákokkal is találkozgatott, illetve állandó meghívottja volt az évfordulós megemlékezéseknek.

A visszaemlékezés – melynek címe magyarul Az én partraszállásom volna – elsősorban a második világháborús eseményekre fókuszál, de röviden a szerző ifjúkorát, majd a háború utáni életét is megismerhetjük. A szubjektívebb narratívát szerencsére nem fojtogatja a hazafias pátosz: Gautier idős korában vetette papírra emlékeit, és az eltelt időszak, a békeévek láthatóan jót tettek azoknak a részeknek, ahol az egykori ellenfél, esetleg a saját oldal kerül szóba. Hogy egy példát mondjak, érdekes volt, amikor Mitterand vagy Chirac elnököt és az évfordulós eseményeken tett tisztelgéseiket dicsérte, majd hozzátette, hogy de Gaulle ehhez képest ignorálta őket, mármint a francia kommandó tagjait, szerinte azért, mert nem tetszett neki, hogy egy brit szervezésű egység tagjaiként harcoltak. A szöveg történelmi részletessége számomra meggyőző volt, ráadásul a témát komolyan kutatók számára a pontos helyszínek és időpontok említése is nagy segítség lehet. A stílus néhol szárazabb, inkább dokumentarista, másutt személyesebb, anekdotázósabb. Ez utóbbit azért nem értem, mert Frédéric Letterreux, író és újságíró segítségére volt a szerzőnek, és szerkesztőként igazán kiegyensúlyozottabbá tehette volna a narratívát.

British-Paras-D-Day.jpg

A könyv tördelése kissé amatőr, vagy inkább elég egyszerűcske, de nem bántó mértékig. A borítómontázst sem szakértő csinálta (mivel az olaszországi partraszállásnál lekapott brit katonák és a Lancaster bombázó valahogy nem illik rá), nagyobb fájdalmam, hogy képmellékletet nem kapunk, pedig a francia kommandóról, a skóciai kiképzésről és a ouistrehami harcokról, vagy épp a jubileumi megemlékezésekről is számos fotó készült, amelyek szerencsére másutt elérhetők. A nyelvezet a haladó nyelvtanulók számára is kezelhető, bár örülnék annak, ha a német és amerikai memoárkötetek mellett ezt is megjelentetné valaki magyarul. 

commando_kieffer.jpgA szövegben említett hiányok pótlására, illetve a téma iránt amúgy is érdeklődők kedvéért hozzáteszem, hogy az Heimdal kiadó gondozásában elérhető (méghozzá több nyelven is) Jean-Charles Stasi képes kötete, a Commando Kieffer. A nagyjából A4 méretű, keményfedeles és 80 oldalas kiadvány önálló olvasmányként vagy Gautier könyvének kiegészítéseként is érdekes. A francia kommandó megalakításáról, kiképzéséről, majd harcairól szól. A képanyag többségében nagyon meggyőző, viszont a tördelés sajnos itt sem igazán profi munka, sőt. 

Mon débarquement 
Írta: Léon Gautier
City Éditions 2023
272 oldal

Amerikai_katona_baratkozik-Normandia1944.jpgHa érdekelnek a D-nappal kapcsolatos egyéb posztjaim – könyvekről, filmekről, makettekről, videójátékokról és képregényekről –, akkor
IDE KATTINTS.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr6018400063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása