KÉPREGÉNY: Star Wars: Sötét birodalom
2022. október 03. írta: Monty H.

KÉPREGÉNY: Star Wars: Sötét birodalom

Az uralkodó visszavág

Éppen 25 évvel ezelőtt indult meg Magyarországon a hivatalos Star Wars-képregények publikálása. A Semic Interprint, mely akkortájt a hazai képregénypiac domináns szereplője volt, sok más, már befutott címe (Garfield, Pókember és társai) mellé ekkor vette át a Dark Horse Comics vonatkozó füzeteit. Az időzítés talán annak volt köszönhető, hogy az előzménytrilógia ekkor már sínen volt (konkrétan azokban a napokban ért véget a Baljós árnyak forgatása), és pár hónappal korábban a magyar mozik is vetítették a klasszikus trilógia felújított változatát. 

dark_empire_covers.jpg

A Sötét birodalom-széria nagyjából hat évvel A jedi visszatér, illetve egy évvel a Thrawn-trilógia után játszódik. A birodalom maradéka a belső marakodások ellenére is megerősödött, támadást intézett az Új Köztársaság ellen, és többek között Coruscantot is elfoglalta. Hőseink éppen a városbolygó visszavételéért küzdenek, amikor Luke a sötét oldal hívását érzékeli. Mivel utána kell járnia a dolognak, hagyja magát elfogni, hogy aztán a Byssen kössön ki, ahol azzal szembesül, hogy Palpatine császár klónozott formában visszatért, és tanítványának akarja fogadni, nem mellékesen megszerezni Leia születendő harmadik gyermekét, a galaxist meg persze újra leigázni… 

A képregény története 1988-ig nyúlik vissza. Az író, Tom Veitch magának Lucasnak írt levelet arról, hogy Cam Kennedyvel szeretné a legendakört bővíteni egy képregénysorozattal. Lucas pár nap múlva már válaszolt is, és zöld utat adott. Az író eredetileg a két trilógia között játszódó sztorit képzelt el, amelyben Vader leszámol az utolsó jedi-lovagokkal, de erre egyelőre nem volt lehetőség, hiszen az előtrilógia akkor még legfeljebb nyomokban létezett. Így került képbe A jedi visszatér utáni időszak. A projekt közben a Marveltől átkerült a Dark Horse-hoz, de fontosabb, hogy mivel Timothy Zahn folytatásregényei is javában készültek, kontinuitás-problémák merültek fel, már csak a két szerző koncepcionális eltérései miatt. Végül úgy határoztak, hogy a Sötét birodalom a Thrawn-trilógia eseményei után fog játszódni. Az első füzet 1991 decemberében látott napvilágot. Ez indította be újra a Star Wars-képregények folyamát, ezúttal már a Dark Horse égisze alatt. Az érdeklődés hatalmas volt, és ez az eladott példányszámon is meglátszott. Míg a Marvel korábban havonta 4-5 ezer példányt adott el, a Sötét birodalom elérte a 220 ezer példányt. Ehhez nem kis részben járult hozzá Cam Kennedy képi világa, amely a nyolcvanas években általánosnak mondható képregényes stílustól igencsak elütött, illetve az a tény, hogy a nyolcvanas évek második felében nemigen készültek új alkotások a Csillagok háborúja témájában, így a rajongók többsége ki volt éhezve... 

dark_empire_cover_sample.jpg

Jelentős siker ide vagy oda, a képregény alkotói oldalról nézve sajnos igen felemás képet mutat. Tom Veitch forgatókönyve nagy vonalakban még működik – leszámítva talán a kétségkívül önismétlő jelleget, amit Palpatine feltámasztása hozott –, de részleteiben több ponton elnagyolt. Az a kisebbik gond, hogy szájbarágós módon ad át bizonyos információkat, vagy hogy egyes megszólalások primitívek, nem logikusak, esetleg közhelyesek, de az igazán fontos, fordulópontokhoz köthető dialógusoknál sem erőltette meg magát a szerző. Márpedig ha Palpatine éppen Luke-ot győzködi arról, hogy álljon mellé, akkor sokkal kidolgozottabb párbeszédet, például működő érveket vár el az olvasó, és joggal. Ja, és egyes fordulatok egyszerűen nem hihetők, márpedig szabályok, törvényszerűségek, illetve józan paraszti ész egy ilyen űrmesében is kellene, hogy legyenek (bár ezzel az új trilógia készítői sem voltak mindig tisztában). Emellett némelyik ismert karakternél sem sikerült a rá jellemző vagy a tőle elvárható stílust biztosítani (az újra feltűnő Boba Fett is áldozatául esett ennek). Az új szereplők terén már jobb a helyzet, akadnak kimondottan érdekes karakterek, bár egyes neveken lehetett volna még csiszolgatni (lásd például Tedrzn-Sha és Xecr Nist – még elolvasni is fáj, nemhogy kimondani). 

Cam Kennedy rajzstílusa valóban egyedi és hatásos, de akinek nem jön be, azt egyenesen elriaszthatja. A Csillagok háborúja témájához többször is visszatérő skót rajzolóra jellemző sötét tónusok és maga a színkezelés ugyanis illik a témához, azonban a rajzminőség igencsak csapongó. Valószínűleg nem csak én értetlenkedtem azon, hogy miért nem lehet legalább a főszereplők arcát a filmekből jól ismert színészekével összhangba hozni. Luke, Palpatine és Csubi még felismerhető, de Han és Leia, esetleg Wedge néha köszönőviszonyban sincs önmagával. Helyszínek és járművek terén is vegyes a felhozatal. A Nar Shaada például jól sikerült, van hangulata, ahogy a Byssnek is, de az például kifejezetten gyenge megoldás, hogy a szupercsillagrombolók külsőre a Birodalmi osztályú rombolók felnagyított verziói, holott már A birodalom visszavág óta tudjuk, hogy ez nem így van… A borítófestmények – melyeket szokás szerint nem az a művész követett el, aki a belívet készítette – szintén vegyes benyomásokkal gazdagítottak. 

dark_empire_figure.jpg

A széria a szokásos módon kilépett a képregények keretei közül. A játékfigurák között például megjelent négy ide köthető darab (köztük az újjászületett Palpatine és őre). 1994–95-ben rádiójáték is készült belőle. Ebben az ismert színészek közül csak Billy Dee Williams tűnt fel, természetesen Lando szerepében. (A lenti videó jóvoltából végighallgathatjuk; ez egyébként a történet bővített változata, a képregényben nem szereplő részeket is tartalmaz). Összességében az Expanded Universe alkotásai között a széria valóban komoly státuszra tett szert, és amikor a Skywalker kora 2019-ben a mozikba került, többen is úgy vélték, hogy a császár ottani feltámasztása valójában tisztelgés a Sötét birodalom előtt. 

Visszatérve a magyar kiadásra, lehetne vitatkozni azon is, hogy jó választás volt-e pont ezzel a sorozattal kezdeni az itthoni forgalmazást. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezen a ponton a Semic nem válogathatott, a Sötét birodalom így lett kötelező olvasmány az érdeklődők számára. Viszont sajnos semmiféle szerkesztői üzenetet vagy összefoglalót nem írtak arról, hogy ez csak egy a számos újhullámos Star Wars-képregény közül, így akinek ez a sztori nem jön be, az se bánkódjon, mert lesz itt még más is... Ennek az lett a következménye, hogy sokan elriadtak a magyar kiadástól, méghozzá örökre. Hasonlóan jelentős probléma volt a sokszor kifogásolt nyomdai minőség. Pontosabban annak hiánya. Mert a kiadó sajnos silány ofszetpapírra nyomta ezeket a kalandokat, ráadásul ez így is maradt még jó ideig, akkor is, amikor egyes címek, például a Garfield, már jóval szebb papíron érkeztek. Külön érdekesség, hogy egy nyomdászattal is foglalkozó barátom főnöke akkoriban leült, és kiszámolta, hogy ha csak egy olcsóbb műnyomó papírra váltanának, a nyomdai költségek akkor is csak pár ezer forinttal emelkednének (ez még az akkori árfolyamon véve se lett volna egy hatalmas érvágás egy olyan kiadónak, mint a Semic). 

dark_empire_luke.jpgA másik probléma, hogy bár az amerikai piacon a történetciklus már 1995 novemberében véget ért, a magyar változatban 1997 őszétől 1998 tavaszáig csak a Sötét birodalom I–II jelent meg, és a sztori lezárását jelentő egy szem füzet, A birodalom vége (melyet ugyancsak Veitch írt, de Jim Baikie rajzolt) csak két évvel később… Hogy ez a késlekedés minek tudható be, rejtély. Szintén bizarr volt, hogy az első számoknál az előfizetői kedvezmény mindössze nyolc forint eltérést jelentett (228 helyett 220 forintba került így), és csak a következő évben, némi áremelés után lehetett részünk valamivel barátibb, nyolcvan forintos árelőnyben (amikor 268 helyett 188 forintért lehetett rendelni). 

Sajnos a fordítási és szerkesztési színvonal terén is akadtak hiányosságok. Bár szakirodalom akkortájt még nemigen létezett, a filmek nyomán egyes szavak azért ismeretesek voltak. Éppen ezért fájó volt olyanokat olvasni, hogy “hipermotor” (“hiperhajtómű” helyett) vagy “erőpajzs” (“energiapajzs” vagy "elhárítópajzs" helyett). A szöveg itt-ott túlzottan archaikus (lásd például “Teljes gőzzel előre!”  a hiperhajtóművek korában), másutt szimplán pongyola. Az egyik bolygó nevét pedig hol Új Alderaanként, hol New Alderaanként (egy helyen pedig New Halderaanként) említették, de az sem túl profi dolog, hogy egy hosszabb dialógusban a beszélők hol magázták, hol tegezték egymást, vagy hogy “a Jedi-rend" és "a jedik" helyett sokszor "a jedit" emlegetik. Szóval az olvasószerkesztő, ha volt egyáltalán, nem dolgozott meg a pénzéért.

dark_empire_slave.jpg

Ha már itt tartunk, hadd fűzzek még néhány gondolatot a témához. Nem akarok hálátlannak tűnni, de a Semic teljesítménye a Star Wars-képregények terén – érdemeik ellenére is – nagyon rapszodikus volt. Témaválasztásaik biztosították ugyan a változatosságot (kaptunk például több adagot a Mesékből, lement az Erőpróba és a Thrawn-trilógia), de olyan sorozatokba is belekezdtek, amiknek a befejezésére esélyük sem volt, inkább belefogtak egy idő után valami újba, ami pedig komoly hiányérzetet okozott az olvasókban. (Ez történt például A Régi Köztársaság lovagjaival vagy a Vektorral.) A megjelenési gyakoriság is siralmas volt, így egyetlen hosszabb történet összegyűjtése is kétségbeejtően elnyúlt… Azt meg egyenesen szégyennek érzem, hogy gyűjteményes köteteket tizenöt év alatt mindössze négyszer voltak szívesek kiadni: három ezek közül az előzménytrilógia filmjeinek adaptációja volt (kötelező kör, de pont ezek hagyományosan nagyon gyengén sikerültek), egy pedig a Star Wars 2007-es harmincadik születésnapja apropóján A sithek aranykora, amiről szintén nem tudok dicshimnuszokat zengeni.

A Sötét birodalom összességében egy érdekes kísérlet volt a legendakör továbbmesélésére. Megfelelő időben érkezett ahhoz, hogy bizonyítsa, hogy a Star Wars iránt továbbra is van érdeklődés, azonban ekkortájt még a Lucasfilm berkeiben se figyeltek eléggé a képregényre mint médiumra, és a következetesség helyett megelégedtek a bevétellel, illetve a tudattal, hogy van még potenciál a Csillagok háborújában. Többen pedzegették, hogy lehetett volna ebből egy új filmtrilógia, de az biztos, hogy ehhez sokat kellett volna finomítani rajta, egyes történetszálakat elhagyni, de ez persze ma már  teljesen irreleváns... A széria magyarul kizárólag az említett füzetes kiadásban volt elérhető, vagyis aki most mozdulna rá, az már csak antikvár darabok beszerzésében reménykedhet. Keményfedeles, gyűjteményes változatban szívesen megvenném, de a Szukits tudtommal az Expanded Universe / Legendák vonalon már nem ad ki képregényt. Angolul kétségtelenül könnyebb beszerezni, hiszen nagy példányszámban adták el annak idején, illetve digitális változatban is becserkészhető.

Star Wars: Sötét birodalom (Star Wars: Dark Empire) & A birodalom vége (Empire's End)
Dark Horse / Semic Interprint 1991–92, 1994–95 / 1997–1998, 2000
Írta: Tom Veitch
Rajzolta: Cam Kennedy, Jim Baikie

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr3217944976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2022.10.04. 16:34:58

Meglepve látom, hogy az a marhaság, hogy Palpatine császárt felélesztették, nem a filmírók csöpp agyából pattant ki pár éve, hanem már régóta kidolgozott történetszál. Ettől még ez nem lesz jó ötlet, de lehet, hogy a filmírók már csak a képregényhívek kedvét keresték.

Monty H. 2022.10.17. 08:46:04

@Androsz: Őszintén szólva sokkal rosszabb ötleteik is voltak, lásd az egész új trilógiát, ami szintén egy utánérzés volt... A klónozás "szellemeit" szerintem jól el lehetett sütni (megjegyzem, Zahn is élt ezzel), de ahogy írtam, a szerzőnek nem volt türelme a részleteken molyolni.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2022.10.17. 15:03:32

@Monty H.: Az utánérzés legyen a legnagyobb bajunk. Már a Csillagok háborúja is egy japán film utánérzése volt, bár az igaz, hogy azt a filmet ekkor már nem sokan ismerték. Végül is sok film egy másik film utánérzése, a panelok, motívumok száma véges, nehéz mindig újat kitalálni, de ez nekem nem is nagyon szokta csípni a szememet. Én még azt is elfogadtam, hogy Az ébredő erő egy része nagyon Az új remény sémájára épült, ott viszont már tényleg rezgett a léc, amikor Rey, aki egyébként nekem egy örvendetes karakter lett, hipp-hopp megtanult a fénykarddal bánni, egy mestert megszorongatva, és később, tudjuk, mindenféle más tudást is a semmiből szív fel. Palpatine felélesztése, meg ez az unoka-dolog már a fantáziátlanság és nemtörődömség súlyos példája volt, amellett már nem lehet szó nélkül elmenni. A 8. és 9. rész igazán jól nézett ki, el lehet nézegetni, de azért amikor véget ért az utolsó film, kicsit megkönnyebbültem, hogy végre vége a szenvedésnek meg a sok aggodalomnak. A tévésorozatok engem már nem érdekelnek. A kritikusoktól végül már mindegyikről rosszakat lehet hallani, de nekem eleve nincs türelmem tizen-órákat erre vesztegetni.

Monty H. 2022.10.18. 09:24:40

@Androsz: Egyetértek annyiban, hogy ha csak Az ébredő Erő lett volna utánérzés, még lehetett volna jó az új trilógia. De hogy még a 8. és a 9. rész is másolata volt az 5. és a 6. epizódnak, ez betett (amellett, hogy mint filmek, forgatókönyvek gyengék voltak, a részletek nem hihetők stb.). Most olvastam el Az Erő titkait (lásd a legfrissebb bejegyzést), ott valaki azt állítja, hogy a Disneynél féltek, hogy ha nagyon újítanak, akkor úgy járnak, mint Lucas az előzménytrilógiával (pedig az joggal volt más, mint a klasszikus, lévén tök más korszakban játszódott stb.). Szóval gyáván lemásolták a bevált sémát, de úgy, hogy a 7. résznél még nem tudták, mi lesz a 8. és 9. részben, ami szerintem öngyilkos vállalkozás...
Palpatine felélesztését annyiban nem tartom rossz ötletnek, hogy a filmekben mégis ő a leghatalmasabb sith nagyúr (nem mintha sok lenne belőlük), és valahogy logikus, hogy ha már van klónozás, bebiztosítja magát, aztán évekkel később újra felbukkan. De nem mindegy, hogy ezt hogy tálalják. A 9. rész bevezető szövegében hirtelen azt olvasni, hogy jé, feltámadt... Hát ez nagyon amatőr volt, és az egész film se lett igazán jó.
A sorozatok kapcsán... Azért A mandalóri összességében (és szerintem jogosan) inkább pozitív kritikákat kapott, és neked is ajánlom, mert a többitől eltérően meglepően jó, izgalmas, jópofa, de érzelem és tanulság is van benne – ráadásul hagyománytisztelő. A Boba Fett könyve szerintem rövid és lapos, a Kenobi nem logikus, kihasználatlan, az új Andor pedig vontatott, bár hangulatos...
süti beállítások módosítása