Visszaszámlálás Európa felszabadításáig

Ha a világtörténelem legjelentősebb hadműveletére gondolunk, nehéz szó nélkül elmenni az előkészületek mellett, melyek hosszú hónapokat és komoly tervezőmunkát, illetve számtalan áldozatot igényeltek. Tulajdonképpen az összes jelentős vonatkozó mű kitért erre a témára Ryantől Ambrose-ig, David Stafford viszont egyenesen erre hegyezte ki saját könyvének anyagát. A kötet már jó ideje birtokomban volt, de valahogy egészen mostanáig kimaradt. A 70. évforduló apropóján azonban végre elolvastam – és nem bántam meg.

Elsősorban naplók, levelek, személyes feljegyzések és hivatalos jelentések képezték az alapanyagot, hiszen a szerző alapvetően az egyén szintjéről kívánta bemutatni ennek a tíz napnak a krónikáját. Emellett természetesen nem feledkezik el a nagy egészről sem, így aztán a háború folyását és aktuális eseményeit is nyomon követhetjük, minek következtében a laikusok is el tudják majd helyezni a történéseket a konfliktus tágabb történetében – de ahogy írtam, itt leginkább talajszintről láthatjuk a kibontakozó eseményeket. A szereplők közt pedig találunk férfit és nőt, kisembert, egyszerű katonát, politikai foglyot, kémet – csupa hétköznapi hőst –, ahogy döntéshozókat, politikusokat és tábornokokat is, ideértve De Gaulle-t, Churchillt vagy épp Adolf Hitlert.

A tíz nap keresztmetszete így elevenedik meg – és a szóhasználat nem túlzás, mert Stafford nagyon érzékletesen és szerencsére olvasmányos stílusban idézi fel ezeknek az embereknek a háborús mindennapjait. Az egyik helyszínről másikra való ugrálás szerencsére nem vágja szét a cselekményt, részben azért sem, mert több szereplő sorsa összefonódik. A személyes történetek hátterében pedig formát ölt mindaz, amit érdemes még elmondani az akkori viszonyokról, hogy reális képet kaphassunk a háború sújtotta Európa egy-egy kisebb szeletéről. Komoly szerkesztői munka lehetett mindezt összehozni, és ezt az érzésemet csak erősíti a forrásjegyzék terjedelme...

Hozzátenném még, hogy pont június hatodika bemutatása lett a többi naphoz képest kicsit felületesebb, ami egyfelől érthető, hiszen számtalanszor bemutatták már, viszont az olvasót nyilvánvalóan érdekli az is, hogy a nagy napon mi történt ezekkel az emberekkel. Ezenfelül talán csak egyetlen negatívumot tudnék még említeni, ez pedig az apró, de evidens dolgokra vonatkozó tévedések, melyek valószínűleg nem a fordító hibájából kerültek a magyar szövegbe. Például a H-óra nem a napkeltét jelentette, hanem a tengerről érkező támadóerők partraszállásának időpontját, mely ráadásul partszakaszonként különbözött is. Az amerikai ejtőernyősök egyenruhája akkoriban nem olívzöld volt (ráadásul ez a téma későbbi is előkerül, de akkor már helyesen utalnak rá, tehát nem is értem), és Bill Tucker nem vihetett magával LMG-42 géppuskát, hiszen az német fegyver volt. A szövetséges repülők inváziós sávjai – azonosító jelzései – sem csak három fehér csíkból álltak, volt ott köztük két fekete is... Furcsállottam, hogy ha valaki ilyen mélységben vizsgálja a témát, hogyan kerülhettek bele ezek a hibák. A mű értékéből szerencsére igen-igen keveset vonnak le, úgyhogy az érdeklődőknek csak ajánlani tudom.

Ha érdekelnek a D-nappal kapcsolatos egyéb posztjaim – könyvekről, filmekről, makettekről, videójátékokról és képregényekről –, akkor 
IDE KATTINTS.

TÍz nappal a normandiai partraszállás előtt
(Ten Days to D-Day) 
Írta: David Stafford
Fordította: Horváth Norbert és Novák Gábor
Gold Book 2004
320 olda