2008. okt 08.

ZENE: Sarah Brightman - Symphony in Vienna

írta: Monty H.
ZENE: Sarah Brightman - Symphony in Vienna

Nyilvános lemezfelvétel a bécsi Stephansdomban (2008. jan. 16.)

2008 januárjának elején történt, hogy a hivatalos oldalról (www.sarah-brightman.com) elektronikus levél érkezett, melyből megtudhattam, hogy Sarah Brightman január 16-án a bécsi Stephansdomban lép fel, mivel egy amerikai tévétársaság, a PBS itt rögzíti új lemezének anyagát egy látványos koncert formájában. Az oldalon regisztrált rajongók mind kaptak egy meghívót, melyre válaszolva ingyen belépőt nyerhettek az eseményre. Gondoltam, veszíteni nem lehet, hát visszaírtam, hogy szeretnék ott lenni. Este már jött is a válasz, hogy rajta vagyok a listán… Hoppá.

Nos, egy szerda este Bécsben nem akármi, főleg, ha a Zene angyalával van az embernek randevúja, de azért néhány nehézséget le kellett küzdeni: előbb az utazás terén vetődött fel pár kérdés, később pedig egy influenza kavart be… Mindezektől függetlenül január 16-án délután megérkeztem az osztrák fővárosba, és a Stephansdom felderítése után kora esti sétával ütöttem agyon az időt.

Hosszas várakozás előzte meg a belépést a katedrálisba. Közben az egybegyűlt rajongókkal csevegtünk. Volt ott egy házaspár Chicagóból (ők Sarah miatt jöttek Bécsbe, és ezt megfejelték egy európai körutazással), egy fickó Brazíliából, mások Spanyolországból és Portugáliából vagy Prágából. A bejutás után először egy viszonylag eldugott ülőhelyet kaptam, melynek egyetlen előnye a közelben elhelyezett kivetítő volt. Azonban feltűnt hamarosan egy programszervező és közölte, hogy legelöl még kell pár ember, mert foghíjas a nézőtér. Így hát néhány másik nézővel előrenyomultunk és a bal oldalhajó legelőretoltabb padsorának második sorában ültünk le.

Viszonylag pontosan kezdődött a felvétel, fél kilenc után. Az első dal előtt a nézősereg megilletődve figyelte, ahogy Sarah elfoglalja kijelölt helyét, a sminkesek és egyéb kisegítők pedig eligazgatják gyönyörű, vörös ruhája ráncait. Elsőként a jól ismert Pie Jesu volt soron. Nem tartozik személyes kedvenceim közé, de most egészen elvarázsolt. Ezt követte új lemezének bevezető dala, a Fleurs du Mal (A romlás virágai). Közvetlenül ezután a címadó Symphonyt, majd a Sanveant hallhattuk.

A bemelegítést követően Sarah azzal köszöntött minket, hogy örül, hogy itt lehet a Stephansdomban, amely szerinte a világ legszebb székesegyháza. Németül kezdte, de aztán áttért az angolra. Szokás szerint később is többször szólt hozzánk a műsor folyamán.

Számos szám sorra került, bár egy részüket akkor még nem tudtam azonosítani. Alessandro Safinával adott elő egy gyönyörű romantikus dalt, a Canto Della Terrát. Majd a Pearl Harborban hallott Faith Hill-féle There You'll Be spanyol változata (Sara Qui) következett, amelyet duettben énekelt el megint csak Alessandro Safinával. Duettet énekelt később Fernando Limával is, a Pasión című számra. A vendégek között szerepelt Chris Thompson is, akivel Az operaház fantomját és az I Will Be With You című dalt adták elő. A kivetítők képváltásai olyan profin követték az eseményeket, hogy véleményem szerint, csak ezen anyagból dolgozva már akkor össze lehetett volna rakni a majdani műsor 70-80%-át. A fantom klipje operatőri szempontból nagyon jól eltalált lett.

Engem a Running varázsolt el teljesen, pedig a Youtube-on már hallottam, de nem így. Két dalt kellett a technikusok kérésére elismételni, ezek közül az egyik a búcsúszám, a Time to Say Goodbye volt, amelyet Sarah szólóban énekelt. A művésznő szerencsére nem csak az oltár előtt szerepelt: a zenekar tagjai között, a főhajó alatt, a két padsor között és az orgonánál is felbukkant. Az Attesa című dalt éppen előttem, az oldalhajó elején, a márványkorlát mögé elhelyezett emelvényről, számos gyertya fényében énekelte el, alig 5-6 méterre.

Két rövid, 5-10 perces szünetre volt szükség, a ruhacsere és a zenekar pihenője végett. Sarah három különböző, ujjatlan egyberuhát viselt, amit az uralkodó hőmérsékletre való tekintettel igencsak csodáltam. (Ezeket viseli a promóanyagokban látható montázsokon is.) 

Negyed tizenkettőkor végződött ez a csodás koncert. Nem tudom, hogy a helyszín varázsa, az egész alkalom valószínűtlensége, vagy a régóta várt viszontlátás okozta (vagy mindhárom), de még a 2004-es budapesti Harem-koncertnél is nagyobb hatással volt rám. Kifele menet arra tudtam csak gondolni, ezt az élményt nehéz lesz kicsit is felülmúlni a közeljövőben...

A bécsi felvétel számai:

1. Pie Jesu
2. Gothica / Fleur du Mal
3. Symphony
4. Sanvean
5. Canto Della Terra (Alessandro Safinával)
6. Sarai Qui (Alessandro Safinával)
7. Attesa
8. I Will Be With You (Chris Thompsonnal)
9. Storia d'Amore
10. Pasión (Fernando Limával)
11. Running
12. Let It Rain
13. Phantom of the Opera (Chris Thompsonnal)
14. Time to Say Goodbye
15. Ave Maria
16. Time to Say Goodbye


Néhány héttel később végre megszereztem az új lemez, a Symphony amerikai kiadását, mely durván két hónappal korábban jelent meg, mint az európai verzió. Végighallgatván már értettem, miért telt el több mint négy év a legutolsó lemez óta… Volt min dolgozni, de megérte várni is.

A Symphony című lemez dalai:
1. Gothica (instrumentális)
2. Fleur Du Mal
3. Symphony
4. Canto Della Terra (Andrea Bocellivel)
5. Sanvean
6. I Will Be With You (Paul Stanleyvel)
7. Schwere Träume
8. Sarai Qui (Alessandro Safinával)
9. Storia d'Amore
10. Let It Rain
11. Attesa
12. Pasion (Fernando Limával)
13. Running
Bónusz szám: a Fleur du Mal instrumentális változata

 

 

Szólj hozzá

sarah brightman