2021. ápr 26.

KÉPREGÉNY: Romain Hugault repülős képregényei

írta: Monty H.
KÉPREGÉNY: Romain Hugault repülős képregényei

A pilótafülkétől a hálószobáig

Néhány évvel ezelőtt ismertem meg egy bizonyos francia képregényrajzoló műveit, de akkor olyannyira fellelkesültem, hogy azonnal rárepültem minden elérhető munkájára. Mivel idehaza sajnos alig ismert, fontosnak tartom, hogy bemutassam őt, hátha tudok szerezni néhány újabb rajongót a számára, neadjisten egy magyar kiadó kedvét is meghozom ezen kötetek itteni megjelentetéséhez. De kezdjük a történetet az elején.

romain_hugault_intro.jpg

Az 1979-es születésű Romain Hugault gyerekkora óta vonzódik a repüléshez, ami nem is csoda, mivel apja a francia légierőnél szolgált, később pedig civil pilóta lett belőle. Ennek köszönhetően Romain már tizenhét évesen megszerezte saját pilótajogosítványát. Amikor el kellett döntenie, hogy a repülésből vagy a rajzolásból fog megélni, utóbbi mellett határozott, noha a repüléssel azóta sem hagyott fel, sőt egyik barátjával közösen birtokol egy felújított Piper Cub futárgépet. 2005-ben jelent meg első önálló képregénye, amelyet követett hamarosan a többi, de dolgozott másféle megrendeléseken (így rendezvényplakátokon és lemezborítókon) is és másféle képtörténeteken (például az Airborne 44 szériában).

romain_hugault_01.jpg

Fiatalkorában számos repülős képregényt olvasott, amelyekben a pilóták közelebb álltak a szuperhősökhöz, mint a hús-vér emberekhez. Az ő műveiben, amelyeknek forgatókönyvét egyébként Régis Hautiere vagy Yan Lepennetier írja, azonban semmilyen téren nem akartak elrugaszkodni a valóságtól. Ennek következtében a sztorik hihetőbbek, a háború borzalmai kézzelfoghatóbbak, a főhősök sorsa pedig az utolsó pillanatig kérdéses, és a sztori nem feltétlenül zárul hepienddel. Ugyanakkor a nehézségek és szörnyűségek mellett a pilóták életének intimebb pillanatairól sem feledkezik el, vagyis minden tekintetben realista kíván maradni. A karakterek terén nem korlátozódik érdeklődése a szövetséges oldalra, hiszen a brit, amerikai, francia és orosz pilóták mellett német, sőt japán is feltűnik a különböző történetekben. A pilótatestvériség jegyében pedig nem a negatívumokra vagy az ideológiai különbségekre helyezi a hangsúlyt, noha időnként ezek az elemek is felbukkannak. Hogy még érdekesebb legyen, Hugault női pilótákat is bátran szerepeltet, akár főszerepekben is. 

romain_hugault_03.jpg

Persze a karaktereket egy ilyen témában nemcsak az emberek jelentik, hanem a repülőgépek is. A rajzoló, aki nemcsak pilóta, hanem a makettek és a szimulátorok szerelmese, jól ismeri az elmúlt száz év gépmadarait, és ezek ábrázolásában is magas színvonalú munkát végez, akár a földön, akár a levegőben mutatja meg őket. Emellett jó látni, hogy nem ragad le a sztártípusoknál, hanem ahol lehet, elsüt egy-egy kevésbé ismert repülőt. Hugault emellett láthatóan a személyi felszerelések és a földi járművek kapcsán is komoly kutatómunkát végez, és a képkockákon visszatérő részletek minden hozzáértő olvasóból elismerő bólogatást váltanak majd ki.

Röviden hadd mutassam be eddigi munkáit.

A Le dernier envol (Az utolsó bevetés) négy légierő – a japán, az amerikai, a német és a szovjet – egy-egy pilótáját állítja a középpontba, életük egyik meghatározó akciója során. Mindegyik történet rövid, de drámai, és abszolút méltó, ahogy a készítők ezen a szereplők sorsához nyúltak. Ez az a kötet, amely a minimális szövegnek hála még idegennyelv-tudás nélkül is érthető bármely olvasó számára. 

Az Au-delá des nuages (A felhők közül) már kétkötetes történet, amely a második világháború előtt kezdődik, és két, egymással rivalizáló – egy amerikai és egy francia – versenypilótáról szól, akik később a konfliktus viharában, immár a brit és az amerikai légierő kötelékében is találkoznak. Ebben a sztoriban különösen érdekes, ahogy a harmincas évek egyes versenygépeit felvonultatja, megint csak a ritkán emlegetett, ma már kevésbé ismert típusokat szerepeltetve. Ennek megfelelően különösen hangsúlyos az akkori civil környezet láttatása, amelynek terén Hugault ugyanolyan igényes, mint katonai vonalon.  

A Le Grand Duc (A nagy fülesbagoly – utalás a He-219 típus nevére, illetve a sztori baglyos vezérmotívumára) a második világháború keleti frontján játszódik, főszereplője egy német pilóta, illetve egy szovjet pilótanő, akik nemcsak a levegőben találkoznak össze… A háromkötetes sztori számos fordulatot tartogat, nem kíméli a karaktereket, közben pedig a rajzoló újfent kiélvezi a hadszíntér változatos gépfelhozatalát, így az ismert típusok mellett feltűnik az oldalakon a Me-321 Gigant vagy a Mistel is, de a szárazföldi harcokból is kapunk egy adagot, vagyis gyalogsági harceszközök és harcjárművek is láthatók dögivel. 

Az Angel Wings (Angyalszárnyak) széria jelenleg a hatodik kötetnél tart, de már készül a hetedik is. Ennek középpontjában amerikai pilóták, de leginkább pilótanők állnak, akik a távol-keleti és a csendes-óceáni hadszíntéren szolgálnak a második világháború idején. A személyes tragédiák, a tábori élet és a küldetések mellett szóba kerül az atombomba fejlesztése vagy az internált japán-amerikaiak sorsa is. És mivel ezen a fronton is hemzsegtek a különféle repülőgépek a P-40-estől a C-46-osig, megint igazi látványorgiát kapunk ezekből.

A Le Pilote á L’Edelweiss (A gyopáros pilóta) ezzel szemben az első világháborúban játszódik, és két, egymástól igencsak eltérő vérmérsékletű francia fivér sorsát követi, akik vadászpilótának állnak. Nemezisük egy német ász, aki gépére havasi gyopárt festett, de a történetből természetesen a romantikus szál sem hiányzik.

Kissé más jellegű az az öt kötet, amely Pin-Up Wings címmel került kiadásra. Hugault a szép nőket és a civil, illetve katonai repülőgépeket (néha pedig a versenyautókat) hozta össze, hogy önálló képeken szerepeltesse őket. A megközelítés sokszínű, hol játékos, hol pedig a toborzó- és reklámplakátokat idézi. Korszak tekintetében a huszadik század elejétől a jelenkorig halad. Ezen művekből már számos rendezvény szervezője válogatott, így láthattuk őket viszont például repülőnapok beharangozó poszterein, naptárokon, de a művész egy-egy évforduló vagy más jelentős esemény kapcsán is ecsetet ragadhat, így például Chuck Yeager halála után is közzétett egy festményt a híres pilóta emlékére. 

A tavaly ősszel megjelent új kiadvány, a St. Ex is formabontó, ugyanis nem képregény, hanem egy illusztrált, keménytáblás kötet, amely a valószínűleg leghíresebb francia pilóta-író, Antoine de Saint-Exupéry életét dolgozza fel. A teljes oldalas és kisebb méretben beszúrt képek mellett még kihajtható oldalakon terpeszkedő festményeket is találunk. 

Hugault műveinek egy része egyébként külön nyomatban is megvásárolható, illetve érdekes adalék, hogy most már makettként is viszontláthatjuk némelyiket. Például az Eduard nevű cseh makettgyártó cég összedolgozott vele egyszer, így adták ki 1:32-es léptékben a P-40-es vadászt, s a készletben megtalálható egy fémlapra nyomott műve. (Ezt a készletet egyébként magyarországi makettversenyen is elcsíptem már, lásd alább. A készítő nevét sajnos nem ismerem.) Egyes nőalakjai is megelevenednek nagy léptékű figurákként. 

Képregényeinek többségét egyébként már nemcsak franciául lehet olvasni, ezért aki kedvet kapott, de ezt a nyelvet nem beszéli, nyugodtan rákereshet más verziókra. 

romain_hugault_02.jpg

Megragadtam az alkalmat, és a Facebookon keresztül kapcsolatba léptem az alkotóval, hogy egy rövid interjút készíthessek vele.  

A rajzolás hogyan jött önnek? Mennyit és hol tanult? 

Gyerekkorom óta állandóan rajzoltam. Minthogy édesapám katonai pilóta volt (C-160 Transall és Twin Otter gépeken repült), hát repülőket rajzoltam. A “hagyományos” iskolák után kellett döntenem, hogy repülni vagy rajzolni fogok. Végül utóbbit választottam, és csak a szórakozás kedvéért repülök, magánban. Mivel így döntöttem, öt évig művészettörténetet tanultam, aztán 2005-ben belevágtam a képregényrajzolásba. Azóta tizenöt albumot adtam ki. 

Mennyi időt vesz igénybe egy képregénykötet előkészítése és megrajzolása? 

Egy albumhoz egy év kell. Ez elég sok munka ahhoz képest, hogy egy ilyen kötetet félóra alatt el lehet olvasni. 46 oldalról van szó, oldalanként 4-8 képpel. 

Mennyire van beleszólása egy-egy képregény forgatókönyvébe? 

A forgatókönyvírómmal, Yan Lepennetier-vel közösen dolgozunk a szkripten, aztán tíz oldalas szakaszokban végigmegyünk az egészen. A rajzaim neki is adnak új ötleteket, és a forgatókönyv engem is mindig arra ösztönöz, hogy még pontosabban és hitelesebben rajzoljak. 

Mivel ön is képregényrajongó, elárulná, ki a kedvenc alkotója és melyik műve?

Kissé önellentmondásos, de nagyon kevés képregényt olvasok. Gyerekként imádtam a Buck Danny-sorozatot [híres francia repülős képregényszéria], és nagy rajongója voltam Françis Bergèse hiteles rajzainak [az 1941-es születésű francia rajzoló készítette a fenti műveket]. Ugyanígy odavagyok Shigeo Koike japán festő munkáiért, neki köszönhetjük a Hasegawa makettgyár lenyűgöző dobozfestményeit. Kyotóban találkoztunk, ő a repülős festők legnagyobb mestere. 

Mi a helyzet a géptípusokkal? Melyik a kedvence? Melyik az álomtípusa, amelyikkel legszívesen repülne, ha tehetné? 

Természetesen a Piper Cubért vagyok oda leginkább. Lenyűgözően egyszerű gép, és katonai repülőhöz méltóan tette a dolgát. A birtokomban van egy 1942-es gyártású példány. Álomgépem a Mustang és a Spitfire. Klasszikus gépmadarak, és a legszebbek közé tartoznak. 

A makettezés mint alkotó tevékenység mennyiben egészíti ki a rajzolást? Mennyi ideje jut egyáltalán rá? 

Már gyerekként szép maketteket készítettem, aztán magazinok számára is építettem, például a Wing Mastersnek, amely neves francia folyóirat. Sajnos már nem érek rá erre, a képregényrajzolás minden időmet elveszi. Néha egyszerűen összeállítok egyet-egyet, csak azért, hogy a rajzolást megkönnyítsék, de ilyenkor nem is festem le őket. Viszont a rajzolás során ezt a hiányt ledolgozom, mert ott persze megfestem a mintákat és a koszfoltokat, és a makettezésben ezek a kedvenc fázisaim.  

Ősszel megjelent St. Exupéryről szóló kötet, amely picit más... Mennyire volt más ezzel a gyökeresen francia repülős témával foglalkozni, sőt a leghíresebb francia pilótával?

Igen, a St. Ex nem képregény, hanem képeskönyv. A szöveget egy neves repülős szerző, Bernard Chabbert írta, akinek apja együtt repült Saint-Éxuperyvel, aki az egyik legnagyobb francia író, és rengeteg gyerekkel és felnőttel szerettette meg a repülést. Az ő rendkívüli életét meséljük el ebben a könyvben. A kétfedelű Breguet postagépekkel kezdte, és a második világháborús P-38 Lightninggal végezte be pályafutását. Az egyik legolvasottabb kötet a világon, A kis herceg az ő műve.  

Mik a tervei, min dolgozik most?

Éppen az Angel Wings-széria hetedik kötetén dolgozom. Ez, illetve a nyolcadik a koreai háborúról szól. Mostanában F-9F Panther gépeket festek. Lesz ebben többek között Tigercat, Sabre, MiG-15 és Skyraider is...

romain_hugault_panther.jpg

A szerző Facebook-oldalai megtalálhatók ITT és ITT. A felhasznált képek nagy része ezekről származik. 

Szólj hozzá

repülés második világháború elso vilaghaboru 18+