2020. sze 24.

KÖNYV: Páncélostiszt (Richard Freiherr von Rosen)

írta: Monty H.
KÖNYV: Páncélostiszt (Richard Freiherr von Rosen)

Tigrisek nyergében

Újabb kötet a második világháború, egészen pontosan a német páncélos hadviselés témájában. Megjelenésére pedig egyből felfigyeltem, ugyanis von Rosen nevére jól emlékeztem A nagy csaták című, még a hatvanas-hetvenes években készült, majd nálunk is sugárzott francia dokumentumfilm-sorozat normandiai részéből. Azt viszont még nem tudtam, hogy megjárta a keleti frontot is, és a magyarországi hadműveletekben is részt vett.

pancelostiszt_3.jpg

Von Rosen 18 éves korában vonult be a német hadseregbe, ahol páncéloskiképzést kapott. Mire a Barbarossa-hadművelet megkezdődött, egy Panzer III lövegirányzója volt, de sebesülése folytán az 1942-es harcok nagyját megúszta. Mikor a vadonatúj Tigris I-esek bevetésére került sor, ő is harcba indult, immár az 502. nehézpáncélos-osztály szakaszparancsnokaként, és ott volt többek között Kurszknál is. Normandiában már az 503-asok kötelékében küzdött, ahol szintén súlyos harcokat élt át. 1944 végétől, immár Királytigrisekkel felszerelt alakulata Magyarországon küzdött az előrenyomuló Vörös Hadsereggel szemben. 

pancelostiszt_4.jpg

A narratíva kapcsán vegyes benyomások értek. A műveleti leírások néhol kimondottan részletesek, és a harckocsizók mindennapjairól is viszonylag átfotó képpel szolgál, a pihenéstől a zabráláson át a műszaki mentés idegőrlő feladatáig. A személyes benyomásokat azonban már szűkebb marokkal méri. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen nélkülöznünk kell őket (és például a magyarországi lakossággal kapcsolatos impressziói néhol kifejezetten érdekesek), de több ponton is elmaradnak: mondjuk a kiképzés hónapjai kapcsán az író megmarad a klasszikus mesélnivalóknál, a szigorú oktatók és módszereik említésénél, pedig nagyon kíváncsi lettem volna arra, hogy fiatalemberként mit érzett, amikor először vezethetett egyedül páncélost a gyakorlótéren. Politikailag nemigen foglal állást, bár időnként véleményt nyilvánít a náci rezsim kapcsán, és a kötet végén is elismeri, hogy bajtársainak egy gonosz ügyért kellett meghalniuk. Emiatt azonban kissé furán veszi ki magát, amikor a megszálló francia erőket vagy a német területen fosztogató volt lengyel és orosz hadifoglyokat kritizálja: bár kétségtelenül az ő tevékenységük is több ponton támadható, nem ok nélkül tartózkodtak Németországban a háború végeztével. Ami pedig szintén hiányérzetet kelt, hogy bár a háború után 22 évig szolgált a Bundeswehrben, erre nem utal, nem mesél róla, holott kimondottan érdekfeszítő lett volna az újjáalakuló német haderő első évtizedeiről és korszerűsítéséről olvasni egy háborút megjárt tiszttől. Az viszont határozottan pozitív, hogy ilyen komoly mennyiségű képanyagot kapunk. Míg a legtöbb hasonló visszaemlékezés beéri egy néhányoldalas képmelléklettel, itt 20–30 oldalanként szembejön egy újabb adag fotó, amelyek az adott fejezet eseményeivel párhuzamosan mutatják be, ami bemutatható; nemcsak a bajtársak portréit láthatjuk, hanem életképeket, hivatalos dokumentumokat, esetleg híradófilmek vonatkozó kockáit. Ezzel szemben térképek terén már gyengébb a felhozatal, ami sajnos visszatérő probléma számos hadtörténeti munka kapcsán. 

pancelostiszt_1.jpgA Páncélostiszt összességében ajánlott darab a téma iránt érdeklődők számára, bár a szememben Hans von Luck emlékiratát nem tudja felülmúlni. A fordítással ezúttal nincsenek gondok, és a magyar kiadás színvonalát emeli, hogy Számvéber Norbert hadtörténész is átolvasta. 

Páncélostiszt 
(Eredeti cím: Als Panzeroffizier in Ost und West / Panzer Ace)
Írta: Richard Freiherr von Rosen
Fordította: Moczok Péter
Hajja és Fiai 2020
384 oldal

Szólj hozzá

életrajz hadtörténelem második világháború d nap harcjármű