Blazkowicz ilyenkor hol van?

A háborús horror műfaját eddigi filmes élményeim alapján nem tudom túl sok dicsőítő jelzővel felruházni. Az olyan szörnyűségeket, mint például A bunker vagy az Út a sötétbe, az abszolút időpocsékolás kategóriájába kell sorolnom. Mivel viszont a D-nappal kapcsolatos filmek legismertebb darabjait az elmúlt tíz évben már kimerítettem, most kénytelen voltam a fenti kategóriából választani az évforduló kapcsán, így került a kezembe egy friss, 2018-as mű.

A D-nap hajnalán Normandiában bevetett amerikai ejtőernyősök egyik szakasza azzal a feladattal ér földet, hogy semmisítsem meg egy francia falucska templomtornyában kialakított zavaróállomást. Az ugrásnál megtizedelt és szétszóródott katonák közül csak néhány jut el a célpontig, ahol azonban hamarosan más miatt kell aggódniuk. A településen ugyanis egy titkos létesítményt találnak, ahol enyhén szólva embertelen dolgok történnek.

Az Overlord egészen bíztató módon indul. A C-47-esben szorongó deszantosok párbeszédei mondjuk a közhelyesnél is közhelyesebbek, és az is tagadhatatlan, hogy a két néger katona szerepeltetése is csak a politikai korrektség miatt szükségszerű (mert a valóságban akkor még nem léteztek kevert, szegretált alakulatok az amerikai haderőknél), ám magát az ugrást sikerült hitelesen (értsd: brutálisan) prezentálni. A klasszikusok ismerőinek itt mind Az elit alakulat, mind a Brothers in Arms, mind a Medal of Honor: Airborne beugorhat majd. Utána viszont tényleg visszasüllyedünk a sztereotip megoldások mocsarába, és viszonylag csekély izgalmi szint mellett élvezhetjük a már sokszor látott fordulatokat és kliséket, úgymint gonosz mozinácik, kis létszámú, de mindenre elszánt kommandó, sanyargatott francia civilek, esetleg a… Na jó, ezt már nem lövöm le, bár úgyis kitalálható.

Mindazon nézők azonban, akik az ilyesmit megbocsátják és tényleg csak egy könnyedebb háborús horrorra vágynak, tulajdonképpen el tudnak rajta szórakozni, mert B-filmnek még elmegy, de amúgy szerintem felesleges volt pénzt és energiát áldozni a leforgatására. Az utolsó harmadban, ahogy felpörögnek az események, mondjuk kicsit megint jobban teljesít, bár, ahogy említettem, újdonságot nagyítóval is hiába keresnénk benne, ráadásul a karakterek sem rendelkeznek annyi egyediséggel, hogy a viszonylag rövid játékidő során feltámadjon bennünk az aggodalom értük. Ugyanakkor az is igaz, hogy a közhelyek mellett legalább nem próbál toposzokat gyártani. Viszont technikai oldalról működik, ha nem is kiemelkedően, de tisztességesen, ami a díszletek és a jelmezek kapcsán tűnhet ki.

A producerek közül J.J. Abrams neve ugrik ki (aki most sem tudott meggyőzni arról, hogy tehetséges filmgyáros volna), de a színészek körében már csak az arcok révén ismertem fel egyet-kettőt. Jovan Adepo a Jack Ryan sorozat második évadában, illetve főleg más tévés szériákban szerepelt. John Magaro szintén a Jack Ryanből lehet ismerős, ahol drónpilótát alakított, de a Különleges ügyosztályban és A lélek útjában is feltűnt, míg Bokem Woodwine a Lopakodók 2-ben és számos televíziós alkotásban. Pilou Asbaeket pedig a Páncélba zárt szellemben, esetleg a Trónok harcában láthattuk.

A filmet a hazai mozikban nem mutatták be (hála Istennek), csak DVD-n jelent meg nemrég. Ezen magyar, angol, lengyel és cseh hangsávot, illetve magyar, angol és több más feliratot kapunk.

Sör mellé elmegy.
Értékelés: 4/10

Overlord (Overlord)
Paramount 2018
Háborús horror (105 perc)
Rendező: Julius Avery
Főszereplők: Jovan Adepo, John Magaro
Zene: Jed Kurzel