Japánok amerikai zászló alatt

Először Sven Hassel Monte Cassino című remekművében olvastam az amerikai haderőben szolgáló japánokról, majd a Regiment magazin idei őszi számában jelent meg róluk egy cikk. Olyan témáról van szó, melyhez az amerikai filmgyártás nemigen mer nyúlni, hiszen – ha áttételesen is, de – felvet olyan kérdéseket, amiket inkább elkerülnének. Hasonló jellegű alkotás volt annak idején A fegyverek szava, ahol is kiderült, hogy a csendes-óceáni hadszíntéren bevetett navajo kódfejtők hősies teljesítményük folytán sok-sok emberéletet mentettek meg – s ilyenkor az ember eszébe jut, hogy a navajókat az amerikaiak ugyebár majdnem teljesen kiirtották egy fél évszázaddal korábban…

Az eltűnt ezred témája is hasonló, hiszen azok a japán-amerikaiak a hősei, akikre Pearl Harbor után nemcsak hogy ferde szemmel néztek fehérbőrű honfitársaik, hanem többségüket bizony internálótáborokba zárták, miközben otthonaikat és üzleteiket a csőcselék kifosztotta. Akadt azonban közöttük nem is egy olyan férfi, aki bizonyítani akarta, hogy méltó a csillagos-sávos lobogó szolgálatára… A belőlük szervezett alakulat ötletét, mely Delos C. Emmons tábornok nevéhez fűződik, a magasabb körökben eleinte elutasították, végül azonban mégis engedélyezték. A niszei japánoknak nevezett katonák már a kiképzés folyamán bebizonyították, hogy kemény fából faragták őket, és így lassan fehér bajtársaik elismerését is kivívták. Néhányukat a csendes-óceáni térségbe irányították, a többség azonban a 100. zászlóalj és a 442. ezredharccsoport tagjaként Európába indult, ahol 1943 szeptemberében szagoltak először puskaport, az olaszországi Salernónál. Ott voltak Monte Cassino ostrománál is, ahol csúnyán megtizedelte őket a német ellenállás, Anziónál, a Róma felé tartó előrenyomulásnál, a Rhone völgyében és a francia Riviérán, de a Gót-vonal áttörésénél is segédkeztek. Az ezred több kitüntetést kapott, mint bármely más egység, többek között 21 Becsületrendet és 4000 Bronz Csillagot. Ennek ellenére a hazatérő japán-amerikai katonák nem kaptak olyan melegszívű fogadtatást, amilyet megérdemeltek volna… Alakulatuk azonban a mai napig létezik.

Ezek után nem meglepő, hogy Az eltűnt ezred rendezője és stábja nagyrészt távol-keleti gyökerekkel rendelkező amerikaiak munkája, s ahogy a Passchendaele esetében is történt, a  rendező, Lane Nishikawa az egyik főszerepet is eljátszotta. Az egyetlen ismerős arc mellesleg Jason Scott Lee-é (A sárkány – Bruce Lee élete)…

Az egységet 1944 végén a franciaországi Vogézekben vetették be, ahol a körülzárt 141. texasi gyalogezred felmentésében kellett részt venniük. A súlyos harcokban komoly veszteségeket szenvedtek… A film ennek a pár napnak a krónikája.

Sajnos nem tudok sok jót elmondani az alkotásról. A bevezetőben, illetve egy-két jelenetben tényleg megemlítik az internálótáborokba zárt emberek gyalázatos sorsát, de minden más túlontúl halvány ahhoz, hogy maradandó legyen tőle a végeredmény. A csatajelenetekből kevés van és nem nevezném őket igazán elsöprő erejűnek – inkább a néhány évtizeddel ezelőtti háborús műveket idézik. Az eseményeket állandóan félbeszakító emlékképek és látomások pedig sajnos nem teszik annyival emberközelibbé a történetet, mint amennyivel közhelyesebb lesz tőle az atmoszféra. Végig olyan érzésem volt, hogy amatőr filmesek munkájával van dolgom, ami nem feltétlenül rossz dolog, de egy ilyen téma többet érdemelt volna. Minimum egy minisorozatot, ami még 1941 előtt indul és csak a háború után ér véget, hogy ne csak a hőstetteket, hanem a honfitársak szűklátókörűségéből származó szenvedést is bemutathassák – azzal tényleg örök emléket állítanának ezeknek a katonáknak és családtagjaiknak…

A magyar DVD-kiadás először is a címével kelt felemás érzéseket. A japán-amerikaiak a főszereplők, mégis azt az egységet idézi, akik miatt be kellett őket itt vetni. A hátoldalon olvasható összefoglaló a kiadó hanyagságát dicséri: az, hogy a második világháborút nagy kezdőbetűvel írják, még elnézhető (bár nagyon utálom, hogy még a kiadók egy része sem tud helyesen írni), de az, hogy „nem sokkal a Pearl Harbor-t ért támadás után a csupa texas-iakból álló 141. ezredet bekerítették a Vosges-i erdőben 1944 októberében…” A kötőjeles hibáktól eltekintve ki az a hülye, aki a három éves időtartamra azt írja, „nem sokkal azután”? Ja, és a Vosges magyarul Vogézek. A lemez amúgy angol és magyar hangsávot, továbbá magyar feliratot tartalmaz.

Ez a téma többet érdemelne…
Értékelés: 5/10

Az eltűnt ezred (Only The Brave)
Mission From Buddha Productions 2006
Háborús (96 perc)
Rendező: Lane Nishikawa
Szereplők: Marc Dacascos, Jason Scott Lee, Lane Nishikawa
Zene: Dan Kuramoto