A Ludwig Múzeum időszaki kiállítása
Már huszonöt éves korában a világ legnagyobb háborús fényképészeként emlegették – pedig akkor még csak egyetlenegy háborúról tudósított, és a java még hátravolt… A magyar származású Robert Capa (született Friedmann Endre Ernő) nevét egyelőre talán kevesebben ismerik, mint ahányan fotóit, de most itt az alkalom, hogy munkásságának legjelentősebb képeit együtt láthassuk, a Ludwig Múzeum kiállítása jóvoltából.
Az elmúlt években volt alkalmam több releváns tárlatot is látni. 2002-ben a Nemzeti Galériában Capa spanyolországi fotóiból rendeztek kiállítást, tavaly pedig a Szépművészeti Múzeum mutatott meg néhányat világhíres magyar fényképészek – köztük Capa – munkáiból. A mostani kiállítás apropóját az adta, hogy a Nemzeti Múzeum néhány hónapja megvásárolta az 55 évvel ezelőtt meghalt fotográfus csaknem ezer fényképét. Ezekből válogatva állt össze a jelen tárlat, mely Budapest után Dunaújvárosban és Pécsett is látható lesz hamarosan.
Durván 200 fénykép, Németországtól Indokináig. Természetesen hangsúlyozott szerep jutott a spanyol polgárháború és a második világháború fotóinak. Néhány tárló is helyet kapott, bennük általában korabeli folyóiratok, nem egyszer Capa fotóival, illetve a szerző „civil életéből” származó családi képek és a róla készült portrék sem hiányoznak a falakról. A történelmi-politikai események mellett külön termet kaptak a barátokat bemutató fotók: Picasso, Steinbeck, Hemingway és a többiek. (Itt kissé furcsálltam, hogy Ingrid Bergmanról mindössze egyetlen fényképet találtam…)
A képeket a Robert Capa – Szerelemben és háborúban című, 84 perces dokumentumfilm egészíti ki, amelyet érdemes végignézni, mert egykori barátok, munkatársak és családtagok (sőt, egyes világhírű fotóin szereplő személyek) is megszólalnak benne. Ezután pedig érdemes rögtön újra végigsétálni a képek sora előtt.
A kiállítás jelentőségéhez mérten gondoskodtak a reklámról is, s külön öröm, hogy igényes és informatív, ráadásul ingyenes szóróanyag is elérhető: a múzeum által kiadott A5-ös füzetke (Páldi Lívia kurátor szerkesztésében), illetve a Műértő Robert Capa-különszáma (mely a témát remekül kiegészítő írásokat és interjúkat tartalmaz) már a belépésnél átvehető. Ezenkívül a múzeum boltjában megvásárolható a Kissé elmosódva második kiadása (az elsőnél némileg olcsóbb és kisebb méretű kivitelben), valamint a John Steinbeck-féle Orosz napló, melynek 70 fényképe Capa keze munkája (mindkettő a Park Kiadó gondozásában), továbbá az igen testes Robert Capa – The Definitive Collection és a Robert Capa – Photographs című, angol nyelvű albumok.
Mivel ez korántsem az első Capa-tárlat minálunk, és a már említett közel ezer fotó immár magyar kezekben van, adódik a kérdés, mikor nyílik valahol egy állandó kiállítás (urambocsá, múzeum) Robert Capa tiszteletére. Amely persze helyszíne lehetne a magyar fotótörténet, vagy akár a Magnum ügynökség egyéb fotósainak munkáit bemutató tárlatoknak is…
