KÖNYV: Páncélosparancsnok (Hans von Luck)
2018. május 10. írta: Monty H.

KÖNYV: Páncélosparancsnok (Hans von Luck)

A világégés hadszínterein

Olyan világhírű második világháborús veteránból, aki a konfliktus elejétől a végéig szolgált, nincs, illetve nem volt sok. Hans von Luck (1911-1997) viszont közéjük tartozott. Még a harmincas években lépett a Wehrmacht kötelékébe, majd 7. és a 21. páncélos hadosztály kötelékében harcolt Közép- és Nyugat-Európában, a keleti fronton, illetve Afrikában. Részt vett többek között a lengyelországi, majd a franciaországi villámháborúban, a Barbarossa-hadműveletben, szolgált Rommel tábornagy alatt, de a normandiai csatából, illetve a német határ védelméből is kivette a részét. 1945 után még évekig a Gulágon raboskodott, de azon szerencsések közé tartozott, akik épen és egészségesen térhettek haza. Élményeit a nyolcvanas években foglalta össze a jelen kötetben, mely most először jelent meg magyarul. (Ez utóbbit egyébként nem egészen értem, hiszen a kiadó, a Hajja és Fiai az ezredforduló környékén számos könyvet kiadott a témában, köztük visszaemlékezéseket is, vagyis nagyon furcsa, hogy ez az alapmű csak most kerülhet a hazai olvasók kezébe. Talán a magas jogdíj tehetett róla?)

von_luck_1.jpgVon Lucknak nemcsak katonai pályafutása révén van bőséges mesélnivalója. Amellett, hogy lényegretörően összefoglalja frontélményeit, itt-ott részletekbe menően kifejtve a hadmozdulatokat, talán fontosabb, hogy végig kihangsúlyozza a háború emberi oldalát: hogy magánéletét hogyan hozta összhangba karrierjével, hogy parancsnokként hogyan igyekezett törődni embereivel, hogy milyen sokszor abszurd módon találkozott és ismerkedett meg ellenfeleivel, a megszállt országok lakosaival, milyen benyomásokat szerzett az egyes nemzetek képviselői kapcsán (az angoloktól az arabokon át az oroszokig), illetve hogy közülük nem eggyel hogyan maradt kapcsolatban a háború után is. Ez azért is fontos, mert rávilágít arra, hogy a hadviselő felek képviselői több esetben is milyen tisztelettel viseltettek egymás iránt a háború viharában. Különösen megható, amikor az afrikai fronton kialakult brit-német rádiókapcsolatról beszél, mely a legnemesebb katonahagyományokat idézte fel, vagy amikor megemlíti, hogy alakulatának tagjai egy körülzárt orosz faluban kevéske maradék élemiszerüket szétosztották az éhező lakosoknak, mire az őket szorongató partizánok szabad elvonulást engedélyeztek nekik. Kitér arra is, milyen volt katonaként átélni Németország nácizálódását a harmincas években és hogyan változott a német közhangulat a konfliktus előrehaladtával. Mindennek következtében hatásos és változatos olvasmánnyal van dolgunk, mely nem csak a második világháborús megszállottaknak lehet érdekes, hanem úgy általában bárkinek, aki szeretné megismerni egy elfogulatlan frontkatona, egyben parancsnok életútját, aki a leszerelés utáni életéről, a visszailleszkedés problémáiról is készséggel mesél.

von_luck_2.jpgA mű, illetve a magyar kiadás sajnos nem hibátlan. A fordítás jól sikerült, bár elírásból jóval több van a kelleténél (egy rögtön a hátoldalon)… Ami viszont az eredeti hiányossága, hogy egyrészt nagyon szegényes, mindössze nyolc oldalt felölelő képmelléklet, másrészt néhány térkép sem ártott volna, hogy a szövegben bemutatott hadmozdulatokat követhessük. Szerkesztési oldalról is vannak gondok. Bizonyos emlékek például többször is előfordulnak (a berlini polgárok attitűdjét például háromszor is megemlíti), illetve azt sem nem értem, hogy az utolsó fejezetekben miért jelennek meg hirtelen az alfejezetek, hiszen addig az író nélkülük is boldogult. A más veteránoktól származó rövid megszólalásokat is érdemes lett volna tördelési szempontból jobban elkülöníteni a szövegtörzstől, mert időnként nehéz volt követni, hogy ki is beszél éppen. Az epilógus is egy ilyennel végződik, ahelyett, hogy a szerző saját gondolataival zárná a művet, ezért gyanakszom, hogy igazi szerkesztő nem is látta a művet a nyomdába adás előtt… Tekintve, hogy annyi sok kiadást megért annyi sok nyelven, ez azért szomorú. Mindenesetre, ha egy második világháborút megjárt német katona emlékiratát szeretné olvasni valaki, habozás nélkül ajánlhatom.

 

Páncélosparancsnok
(Panzer Commander: The Memoirs of Colonel Hans von Luck)
Írta: Hans von Luck
Fordította: Moczok Péter
Hajja és Fiai 2018

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr9813906698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása