Míg megérkezik az Alien 5...

Nemrég azon keseregtem a Rekviem bemutatása kapcsán, hogy mostanság nemigen jelent meg újabb Alien-kötet. Mintegy varázsütésre néhány nappal később már a kezemben volt Szukitsék jóvoltából a Nincs kiút, szóval bocsánatkéréssel tartozom nekik, viszont szomorú, hogy egyben ők is az olvasóknak, egyrészt mert honlapjukat nem igazán frissítgetik (bár a jövő évre új weblapot ígérnek), ami a huszonegyedik században – valljuk be – vérgáz, másrészt pedig, mert… Na, de előbb lássuk a sztorit.

A történet főhőse Anders Kramm, az idegentámadások szakértője, a Weyland-Yutani egykori alkalmazottja, és az ő szemével ismerjük meg néhány borzalommal teli nap krónikáját – szó szerint az ő szemével, mivel Alien-regényektől szokatlan módon beszámolója egyes szám első személyben olvasható. Kramm feleségét és kislányát is az idegenek miatt veszítette el, s az elmúlt harminc évet mélyálomban töltötte. Most azonban felkeltik, hogy szakvéleményét kérjék egy távoli bolygón, mely félig a Weyland-Yutani, félig a Planetus nevű cég tulajdona, s ahol nemrég az ügyeletes személyzet nagy része áldozatául esett egy állítólagos idegentámadásnak. A férfi, kiegészülve egy Frances nevű hölggyel vizsgálódni kezd, de rögtön látszik, hogy a Társaság harminc év alatt sem változott…

A könyv végére érve sokadszorra éreztem azt, hogy a Dark Horse Kiadónál nem ügyelnek eléggé az Alien-franchise jó hírére – itt egy újabb tökéletesen érdektelen, sótlan, unalmas regény, Alien-logóval és egy nagyon hatásos borítóval. Egész egyszerűen nem értem, miért nem mernek végre valami gyökeresen más alaptörténettel próbálkozni – az általam is bemutatott képregényekhez nagyon érdekes sztorikat ötlenek ki, például oly módon, hogy nem hipermodern korban élő emberekkel (például vikingekkel) eresztik össze az idegeneket. Ez azért is lenne fontos, mert az, hogy a Weyland-Yutani velejéig romlott és semmi, de semmi jót nem várhatunk tőlük, viszont garantáltan a jó fiúk után küldik a bérgyilkosaikat, szinte borítékolható, akárcsak kis kedvenceink felbukkanása.

Más szóval azoknak az Alien-rajongóknak, akik ezt a kötetet (is) szerették volna a karácsonyfa alatt tudni, javaslom, nézzenek más ajándék után. Ez a regény sajnos határozottan nem éri meg az árát… Igaz, még így is jobb, mint a Bűnös bolygó, vagy az Acéltojás, és már ez is nagy szó. Sajnos. 

Aliens – Nincs kiút (Aliens: No Exit)
Írta: B.K. Evenson
Fordította: Szente Tibor
Szukits Könyvkiadó 2010
332 oldal