KÖNYV: Hadik András (Ordas Iván)
2013. június 17. írta: Monty H.

KÖNYV: Hadik András (Ordas Iván)

A királynő tábornagya

Úgy tűnik, nem múlhat el nálam nyár huszáros olvasmány nélkül... Ezúttal is egy Ordas Iván-regényt vettem elő, s a leghuszárabb huszár élettörténete után két évvel egy nem kevésbé jelentős magyar katona, Hadik András kerül sorra.

hadik2.jpgHadik András (1710-1790) kisnemesi családból származott és a jezsuitáknál tanult, majd 22 éves korában kezdte a katonaéletet, huszárként. Tizenkét esztendő múltán már ezredes, újabb három múltán pedig tábornok. Kivette a részét többek közt az osztrák örökösödési háborúból és a hétéves háborúból. Leghíresebb haditette (vagy inkább "huszárcsínye") valószínűleg Berlin megsarcolása volt 1757 októberében, mellyel jócskán borsot tört Nagy Frigyes porosz király orra alá, egyben elnyerte vele a Mária Terézia-rend nagykeresztjét, illetve a grófi rangot is.

"- Pedig annak a csalfa, huncut nímötnek is fölibe lehet ám kerekedni!
A fia idejét érezte, hogy megkérdezze:
- Ugyan miként?
A béna lábú ember akkorát csapott öklével az asztalra, hogy a maradék leves kiloccsant, és lecsordult a földre.
- Közöttük! Közibük kell állni, különbnek lenni a legkülönbjüknél, és úgy fölibük kerekedni! Plundrában is löhet valaki derék magyar ember, és szógáhatja ezt a nípet!
- Reverendában is, de édesapám mégse engedte, hogy a jezsuiták között maradjak...
- Mert csak annyit akartam, hogy okosodjál, nem azt, hogy ott szógáljál! Most már itt az ideje, hogy egyenes emberhez, férfiúhoz illő mesterséget válasszál! Katonának mégy! Az már a te dógod, hogy miként haladsz majd előre, miként segítel magadon, hogy az Úristennek is kedve kerekedjék a megsegítésedre... Csak egyet ne feledj!
- Mit, édesapám?
- Azt, hogy mentül följebb visz a jó dógod, antul több emberen, magyaron lészen majd módod segíteni! Ráfér a segítség erre a megfogyatkozott nációra, édes hazánkra..."
- Hadik Mihály halála előtt fiához, Andráshoz

Lengyel származású feleségétől négy gyermeke született. Megfontolt, diszkrét, jó modorú ember és elemző elme volt, aki legutolsó katonájáról is igyekezett gondoskodni. Benyomásait és tapasztalatait gondosan lejegyezte hadik3.jpgjelentéseiben. Nemcsak a csatatéren tűnt azonban ki, hiszen viselt ő politikusi vénát igénylő posztokat, például budai katonai kormányzóként, négy évig Erdély katonai főparancsnokaként, később pedig Bukovina polgári kormányzójaként. Magyarországon ő volt az első, aki szót emelt a jobbágyrendszer felszámolása érdekében. 1772-ben kinevezték a Habsburg seregek főparancsnokává, s két évvel később az Udvari Haditanács elnöke lett. Viharos történelmünkben igazán kevés az olyan magyar, aki ilyen magasra emelkedhetett. Elismertségét jelzi, hogy nemcsak Budapesten, hanem Bécsben is találunk a mai napig róla elnevezett utcát és parkot, de a szlovák fegyveres erők akadémiája, illetve két bukovinai település (Hadikfalva és Andrásfalva) is az ő nevét viseli. Ugyanakkor mintha a magyarországi közemlékezetben csak és kizárólag a budai várnegyedben álló szobra kapcsán lenne helye, és az is csak a Műszaki Egyetem diákjainak csínytevése okán (akik a diplomaosztó előtt a ló egy bizonyos testrészét kifényezik)... Pedig – ahogy Simonyi József is – Hadik jóval többet érdemelne fenti teljesítményei fényében. Mondjuk, legalább egy tízrészes, koprodukciós történelmi kalandfilm-sorozatot, minimum HBO-színvonalon... (Nagy kár, hogy mifelénk, pontosabban általunk ilyesmi nem készül.)

"A visszavonulás hegyi mellékutakon, inkább ösvényeken történt. Méghozzá két napig étlen-szomjan, nem számítva a két marokra evett kökényogyókat, amelyektől ugyan mindenkin nevetnivalóan fanyar képet vágott, de fogyasztásukban Hadik járt élen a jó példával. Hitt Bordás jó tanácsának.
- Nincsen ennél különb gyógyszer, ha el akarjuk kerülni a vérhast, kapitány uram! - mondta.
Ezt ugyan a modern orvostudomány tán még máig se igazolta, de nem lehetett egészen haszontalan, mert Hadik alakulat valóban mentes maradt a hadsereget megtizedelő járványtól. Kökényből azonban még se lehetett jóllakni. Így valósággal mennyből érkezett ajándéknak tetszett, amikor egy Isten háta mögötti, elhagyott kis falu lelkészlakának karámjában néhány birkára és pulykára bukkantak. A pulykák különösen jókedvre derítették a katonákat, de aggódva néztek a kapitányra és két tisztjére.
- Meglásd, a három madárból legalább kettő a nagyétkű urak bendőjébe, nyeregtáskájába kerül! - súgta az egyik huszár a másiknak.
Nem így történt. Amikor a tüzek már jócskán lobogtak, és mennyei birkapörkölt meg sült pulyka illata lengte be a tájat, Bordás Bálint a kapitányhoz és a tisztekhez fordult.
- Méltóztassanak hozzáfogni!
A két hadnagy már mozdult volna, de Hadik leintette őket:
- Majd valamennyien együtt méltóztatunk! Őrmester, sorakoztasson vonalba! Maga osztja szét a porciókat, olyan igazságosan, mintha személyesen az Atyaúristen vezérelné a kezét!
Azzal tisztjeivel együtt beállt a sorba. Még pontosabban a sor végére..."

hadik1.jpgOrdas Iván történelmi regénye nemcsak a főszereplő miatt érdemel figyelmet: a 18. század történései amúgy is háttérbe szorulnak minálunk a 19. század és elsősorban az 1848-49-es forradalom eseményeinek jelentősége mögött. Ez a kötet tehát, amellett, hogy szórakoztató olvasmány, sokat elárul arról a korszakról, amikor a törökkel sem volt még szent a béke, és amikor a poroszok komoly aggodalmat keltettek a bécsi udvar berkeiben. Ordas stílusa persze ezúttal sem okoz csalódást: ráérős, anekdotázós mesélő ő most is, aki a cselekmény mellett mindig szán időt a háttérismeretek átadására is, amelyek a regény megírásához összegyűjtött történelmi forrásoknak hála igencsak hitelesek. A halálos ágyán fekvő Hadik emlékein keresztül idézi fel a fényes pályát befutott tábornagy életének legfontosabb állomásait, beleértve a nem kifejezetten harci tevékenységeit is. Az ifjúsági regényként kiadott kötet a mai napig élvezetes olvasmány, amit a jelenkor gyermekeinek és kamaszos lelkületű felnőtt olvasóinak is bátran ajánlok. Beszerzése antikváriumokból a mai napig megoldható. Utánnyomásra pedig feltétlenül javasolnám...


Hadik András - A királynő tábornagya
Írta: Ordas Iván
Móra Ferenc Könyvkiadó 1987
270 oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr465336570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Őrültteknos 2013.06.17. 11:06:36

Na ezt muszáj lesz elolvasnom!

peelou75 2013.06.20. 16:55:01

Gyerekkorom nagy kedvence, ráadásul év végén kaptam az osztályfőnökömtől "Jó magaviseletéért és példás tanulmányi eredményéért". Remélem a fiam is ugyanilyen nagy kedvvel forgatja majd pár év múlva.
süti beállítások módosítása