FILM: Sivatagi cápák
2011. január 24. írta: Monty H.

FILM: Sivatagi cápák

Szökevények, lázadók, rablók. Egyébként jó fejek.

Hogy lehet egy film egyszerre szórakoztató, intelligens, kritikus és emberi? Valahogy így. David O. Russell 1999-es alkotása úgy idézi fel az amerikai külpolitikai diadalát, hogy megmutatja annak árnyoldalát is, ami már önmagában nem elhanyagolható tényező.

1991 márciusa. Éppen véget ért az öböl-háború. Az amerikai katonák számára a tengernyi iraki fogoly és az unalom most már nagyobb ellenség, mint bármi más. Kéne valami kis akció, még mielőtt hivatalosan is véget vetnek a hadműveletnek, és mindenki szépen hazamehet… A foglyokat átkutató szakasz néhány tagja sokat ígérő térképet talál az egyik iraki katona hátsó felében, és ennek nyomán a Kuvaittól elrabolt aranykészlet nyomába erednek, persze feletteseik tudta és beleegyezése nélkül… Az egyszerűnek és villámgyorsan lezavarhatónak tűnő kaland azonban nem úgy alakul, ahogy eltervezték, ezért hamarosan az ellenséges területen ragadnak, oldalukon kiszabadított politikai foglyokkal, nyomukban az iraki hadsereggel, illetve az NBS egyik fanatikus riporternőjével, aki nem akar kimaradni ebből a sztoriból.

Iraki témában szinte egyedülálló ez a mű, legalábbis olyan szempontból, hogy érdekes módon elegyít több műfajt is. Ahogy elkezdődik, az a benyomásunk, hogy egy könnyed háborús, esetleg akciófilm lesz belőle, de a történet előrehaladtával aztán előkerül más is, leginkább burkolt vagy nem annyira burkolt társadalom- és politikakritika, illetve szerencsére némi humor is. Ott vannak továbbá ezek a meglehetősen groteszk snittek, amelyek például a testbe csapódó lövedék emberi szervezetre gyakorolt hatását hivatottak bemutatni, illetve a lassított csataképek, amelyek kihangsúlyozzák minden egyes kilőtt golyó hatását. Azt hiszem, ez a stílus teszi a Sivatagi cápákat igazán felejthetetlenné, amellett, hogy egyébként remekül vágott és rendezett film, illetve szereplői is megállják a helyüket.

Az amerikai szerepvállalással kapcsolatos leghúsbavágóbb kritika jelen esetben a Szaddam-ellenes felkelők cserbenhagyása. Bush elnök nem szándékozott benyomulni Irakba és megdönteni a diktátor hatalmát, szívesebben vette volna, ha a nép saját magától képes átvenni a hatalmat, ez azonban hiú ábrándnak bizonyult, és ez rengeteg ember életébe került… Ebben a történetben pedig mindössze a főszereplő négy katona tesz valamit – még ha vonakodva is – az elnyomottakért. Elgondolkodtató. Az amerikai degeneráltság felhánytorgatása („Miért akar Michael Jackson fehér lenni? Mi készteti arra, hogy kifehérítse a bőrét? Miért gyűlöli a saját faját?”) pedig telitalálat az öböl-háborús diadal bemutatásával párhuzamosan.

A film több DVD-kiadást is megért már nálunk, szerencsére a forgalmazó is eljutott végül odáig, hogy a ritka jól sikerült magyar szinkront is rácsempéssze a lemezre. Ezen kívül angol hang és magyar, angol felirat került rá. Az extrák között audiókommentárokat, videónaplót, interjúkat, reklámokat, kimaradt jeleneteket és werkfilmeket találunk.

Humoros és szórakoztató háborús társadalomkritika.
Értékelés: 9/10


Sivatagi cápák (Three Kings)
Warner Bros. 1999
Háborús, akció (111 perc)
Rendező: David O. Russell
Szereplők: George Clooney, Mark Wahlberg, Ice Cube
Zene: Carter Burwell

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr912587698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ríl 2011.01.24. 12:32:19

Valahogy ezek a háborús-aranyvadászós filmek nagyon népszerűek. Lásd még Kelly hősei vagy a Belmondó-féle Az arany bűvöletében.

tommm 2011.01.24. 15:20:27

Áhh ez a film nagyon adja, most néztem újra Karácsony körül. A cikk első mondata telitalálat.
süti beállítások módosítása