Egy sorozat háttere és utóélete

Elmondhatatlan öröm, amikor egy népszerű, de könyves vonalon nem bolygatott témáról hirtelen nem is egy, de három kötet jelenik meg, szinte egyszerre. Az általam is sokat idézgetett és itt, a blogon is érintett brit tévésorozat, a Csengetett, mylord? kapcsán íródott könyvek az elmúlt időszakban végre a boltokba kerültek.

Az finom lesz! Mabel, az okleves mosogatónő és abszolút közönségkedvenc örökérvényű mondatát minden rajongó ismeri és ismételgeti, így méltó címeként szolgál a Turi Márton által szerkesztett kötetnek. A Minden, ami Csengetett, Mylord? alcím sem túlzás, hiszen a bő kétszáz oldalon tálalt anyag sokoldalú megközelítéssel számos altémát kiveséz, méghozzá több brit és magyar rajongó vagy munkatárs hosszabb-rövidebb írásai révén. Kezdetnek rögtön ott van Jeffrey Holland nagy szeretettel megírt előszava, melyből természetesen nem hiányozhat a 2016-os londoni, majd a 2018-as budapesti közönségtalálkozó felidézése. A folytatásban tematikus írások következnek, fejezet szerinti bontásban. Az elsőben a színfalak mögé kalauzol a sorozat két oszlopos alkotója, Rob Cope, illetve Roy Gould. Előbbi a sorozat történetét foglalja össze, utóbbi pedig egy soha meg nem valósult spin-off sorozatról emlékezik meg, amely James és Ivy (meg persze néhány más ismert szereplő) további sorsát mutatta volna be. Ennek forgatókönyvéből, pontosabban a próbaepizód első néhány jelenetéből ízelítőt is kapunk, természetesen magyarul. 

A második fejezet a történet továbbgondolására épít, méghozzá öt magyar szerző által, de sajnos ingadozó színvonal mellett. Cserna-Szabó András a Mabellel 70. születésnapja alkalmából (ez 1933-ra esett) a Vörös Oroszlánban készített fiktív interjút hozta el, amely a Daily Worker című lapban jelent (volna) meg. Nem annyira átütő, de végül is kedves szösszenet. Benedek Szabolcs egészen merész alternatív történelmi sztorit kerekített, amelyben a sikeres angliai bolsevik forradalom után Ivy és James ellátogatnak egykori uraikhoz, akiket a munkáshatalom vidékre száműzött. Ez kimondottan érdekes, bár saját történelmünk ismeretében eléggé szomorkás alternatíva. Konok Péter a forgatókönyv eredetén csavar egy sztálini fordulattal. Számomra ez nagyon elrugaszkodott témaválasztás volt, és maga az írás sem tudott meggyőzni. Molnár T. Eszter ezzel szemben a fiatal Miss Cissy levelezéséből válogat. Érdekes bepillantás, de semmi több. Kerber Balázst láthatóan az enyhén hőbörödött költőzseni, Aubrey Wilmslow bővebben soha nem prezentált munkássága izgatta, így hát a magyar olvasóknak néhány fiktív Wilmslow-költeményt szállított. Nem lett nálam kedvenc, de három oldalt kibírunk belőle. 

A harmadik fejezet a sorozat kulturális hátteréből szemezget. Simon Morgan-Russell az osztályellentéteket és az akkoriban rendhagyónak számító szexualitás viselkedésformákat vizsgálja. Írása tartalmas szociológiai esszének is beillik, amely néhány szereplővel szemben kimondottan kritikus, de jogosan. Dippold Ádám a sorozatban gyakran megnyilvánuló konyhakultúrához nyújt érdekes adalékokat, kicsit megvilágítva a húszas évek Angliájának általános gasztronómiai jellegzetességeit. Szilágyi Zsófia Emma egy másik fontos témát, az akkori ruházkodást járja körül, amely a szériában is többször szóba került, de azért is érdemes erről írni, mert a sorozat hitelességéhez a jelmezek nagyban hozzájárultak. 

A negyedik fejezet a magyarországi Mylord-kultúrát vizsgálja három írás keretében. Szijj András a 2018-as budapesti közönségtalálkozót idézi fel. Turner Anna a magyar változat munkatársaival beszélgetett, ideértve Szinetár Miklós rendezőt, Tomasevics Zorka szinkonrendezőt, Pásztor Erzsit, Tahi Józsefet és másokat is. Nuszbaum Attila és Tibor pedig a széria és a politikai mémek találkozásáról értekezik. Ezután hat oldal Mylord-kvíz következik, természetesen megoldókulccsal. 

A keményfedeles kötet nagyon szép kivitelű, hangulatos színvilággal és rajzokkal megáldott (utóbbiak Szalkai Diána és Tillai Tamás munkái). A tördelés kapcsán egyetlen szívfájdalmam, hogy a sorozatból vett idézetekhez, illetve az említett próbaepizód jeleneteihez olyan változékony vastagságú írógép-betűtípust választottak, hogy kimondottan nehézkes ezen részek olvasása. A túlnyomórészt színes képanyag viszont az arányokat tekintve is jól eltalált, tényleg kiegészíti az olvasottakat. Kellemes és információdús kötetet kaptunk, amelyért hatalmas köszönet jár a szerzőknek és a szerkesztőnek. Nem tartom túlzásnak a fülszövegben említett megjegyzést, ezt tényleg minden rajongó vegye meg és olvassa el!

A másik megjelent kötet egészen más jellegű, nevezetesen egy enciklopédia. A Csengetett, Mylord?-univerzum Boromisza István munkája, amelyben nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy a széria 26 epizódjában elejtett kulturális utalások mögöttes tartalmát és jelentését megmagyarázza a hazai olvasóknak. Mielőtt azonban belevágunk a lényegi részbe, elolvashatjuk a sokszor hallott főcímdal magyar szövegét, a szinkronban résztvevő fontosabb magyar színészek rövid életrajzát, illetve pár oldalon tájékozódhatunk a forgatásról és a forgatókönyv történelmi és szociológiai előzményeiről, sőt még a Meldrum-ház alaprajzát is megtaláljuk itt.

Ezután több mint háromszáz oldalon át, epizódról epizódra ismerhetjük meg az eddig értelmezhetetlen vagy ismeretlen részleteket. Megtudhatjuk, hogy katonaként James mit értett Blighty mint helységnév alatt, miből áll a klasszikus angol reggeli, hogy miféle fegyver a kukri, hogy mi értelme van annak, hogy Teddy egy buszt vezetett az általános sztrájk idején, hogy valódi vagy kitalált figura-e a költő Aubrey Wilmslow, hogy miféle ital a sherry, hogy Lady Lavender balaclavai szóvicce valójában mire is utal, és így tovább

Nem csak a szigorúan a szkripthez kapcsolódó fogalmak, nevek és egyebek kerülnek itt sorra, mivel a szerző a potenciálisan kérdéses vagy problémás részletekbe is belemegy. Ilyen például, hogy a próbaepizódban Henry az apjától vett idézettel villant, holott, mint a későbbi részekből kiderül, ő árva, nem ismerte a szüleit. (Itt még az is kiderül, hogy a sorozatban szegény feje összesen 66 pofont szenvedett el.) Egy másik szócikk a Meldrum név eredetével foglalkozik, de a sokszor említett pénz témaköréhez az 1927-es font értékéről és átváltási arányairól is tájékozódhatunk, akárcsak az angliai szakszervezetekről, de még a fiktív dalmát himnusz megmosolyogtató (ám a magyar változatban le nem fordított, sajnos még csak nem is feliratozott) szövegét is megismerhetjük. További pozitívum, hogy a lefordíthatatlan vagy hibásan fordított dialógusokat is feloldja végre a szerző. Ezek mellett a további tájékozódást elősegítő QR-kódok is helyet kaptak egyes szócikkeknél. Egyetlen fájdalmam, hogy forrásjegyzéket nem találunk hátul, pedig illenék...

Boromisza István könyve is keményfedeles, kellően robusztus, időtálló darab. Az illusztrációkat Kvassai Tibor készítette. Ezt a címet ugyanúgy kötelező olvasmánynak nyilvánítom, mint a másikat, az egész tisztelt bagázs számára. Egy komoly kulturális háttérrel megáldott és továbbra is népszerű tévésorozat még mélyebb megismeréséhez és megértéséhez nagyban hozzájárulnak. Szóval ha sokadszorra is végignevettük ezt a szériát (márpedig így van), akkor most merüljünk el ezekben. 

A harmadik kötet, a James és Ivy – Panzió a tengerparton egészen másféle jellegű. Egy regény, amely Robin Carr és Roy Gould forgatókönyv-kezdeményéből nőtt ki, és amely nem sokkal azután veszi fel a fonalat, ahol a sorozat utolsó részének zárójelenete véget ért. Eszerint Ivy és James egy tengerparti városkában panziót nyitott Suttogó Pálmák néven. Azonban hiába a lelkesedés, a szorgalom és a tapasztalat, egy ilyen vállalkozás beindítása időt és pénzt igényel, a vágyott előkelő vendégkör pedig egyelőre várat magára. Szerencsére feltűnik Mabel, aki a maga szerény, de kitartó módján besegít a munkába. Aztán persze érkezik még néhány ismerős arc… 

A szerzők ismeretében nem meglepő, hogy a karaktervezés megbízhatóan, bár túlzottan is kiszámíthatóan működik. Ez utóbbi tényező egyes leírásoknál vagy párbeszédeknél szerintem nagyon is hangsúlyos, ami nem tett jót a kéziratnak, ahogy az sem, hogy kissé szájbarágós és picit lassú a narratíva, a poénok pedig nem igazán ülnek. A teljes kötet érzésem szerint nagyjából három-négy sorozatepizódot töltene csak meg (persze ez nem véletlen, hiszen a BBC sosem rendelte meg a teljes forgatókönyvet). Maga a körítés egyébként hitelesen idézi a húszas évek viszonyait, vagyis aki a sorozatot ezért is szerette, az nem csalódik, bár valószínű, hogy a fényes London és az ottani társaság után ez a helyszín, egy nyaralóhely és annak közönsége nem mindenkit fog lázba hozni. Külön érdekesség, hogy a kötet Jeffrey Holland rajzaival jelent meg – először nálunk, Magyarországon. Aki a sorozatot tényleg a szívébe zárta, az tehet vele egy próbát, de kár lenne olyan hatást várni tőle, mintha hirtelen kapnánk meglepetésként egy ötödik évadot. Ez egy ráadás. Kedves, de nem különösebben humoros. 

Az finom lesz! – Minden, ami Csengetett, Mylord?
Szerkesztette: Turi Márton
Helikon Kiadó, 2024
204 oldal

A Csengetett, Mylord?-univerzum – Interaktív enciklopédia
Írta: Boromisza István
Század Kiadó, 2024
352 oldal

James és Ivy – Panzió a tengerparton
Írta: Robin Carr & Roy Gould
Fordította: Hudácskó Brigitta
Helikon, 2024
304 oldal