És megérkeznek a vongok
Tavaly májusban szomorúan mutattam rá, hogy a Szukits befejezi a Star Wars-címek kiadását, pár hónappal később viszont jött a hír, hogy a Maxim kiadó átvette az ügyet, és nekik hála mind a regények, mind a képregények magyarországi publikálása folytatódhat, méghozzá a megszokott fordítók bevonásával. Ez az elmúlt évek egyik legnagyobb elismerésre méltó vállalása, úgyhogy hatalmas pacsi jár nekik mindezért.
Amellett, hogy folyatják a megkezdett sorozatokat, belevágtak valami – számunkra teljesen – újba is, egészen pontosan az Új jedi-rend (New Jedi Order) széria magyar kiadásába. A Csillagok háborúja kibővített univerzumának ez a legnagyobb terjedelmű önálló történetszála, nem kevesebb mint 19 kötettel, többek között olyan szerzőktől, mint Matt Stover, James Luceno vagy Troy Denning. Ezek angolul 1999 és 2003 között jelentek meg, érdekes módon pont akkor, amikor az előtrilógia amúgy is számtalan könyvet, játékot és képregényt termelt ki. Még így is komoly sikert arattak és több mint 4 millió példányban keltek el az egész világon, ami azért elmond valamit arról, hogy nagyjából negyedszázaddal ezelőtt hol tartott és mennyire népszerű volt a Star Wars úgy általában.
A történet 21 évvel az endori csata után kezdődik és nagyjából négy év történéseit foglalja magába. Az első kötet elején az Új Köztársaság vezetése immár nem a birodalmi maradványok ellenében küzd, hanem az ingatag belpolitikai helyzetet próbálja kezelni. Leia Organa Solo diplomáciai küldetést teljesít, de nem sok sikerrel, közben azonban a Peremvidéken egy ismeretlen fenyegetés közeleg: a yuuzhan vongok flottája feltűnik, hogy bolygórendszerenként próbálják meg hatalmuk alá vonni az ismert galaxist.
Mivel annak idején is hallottam már erről a sorozatról (sőt egyszer el is gondolkodtam, hogy angolul végigolvassam), a Maxim bejelentése után rögtön megrendeltem, majd kézhez vétel után végigolvastam az első kötetet. Lelkesedésemet viszonylag hamar letörte pár részlet, és ezek alapvetően az író felelőssége voltak… R. A. Salvatorét anno A klónok támadása regényváltozata alapján sem tartottam sokra (bár állítólag más témákkal egészen jól elvolt), és azt mondanám, itt sem erőltette meg magát. Kezdjük a jól ismert szereplőkkel, Luke-kal, Marával, Solóékkal vagy Landóval. Azok, akik tíznél több EU-regényt végigolvastak ezekkel a karakterekkel, nyilván észrevették, hogy igazán markáns változtatásokat kevés szerző mert meglépni velük kapcsolatban. Emiatt is jutottunk el oda, de már 2000 környékén, hogy A jedi visszatér utáni korszakban játszódó sztorik egy idő után rendre unalomba fulladtak. Mara a maga dacos módján próbál meggyógyulni egy súlyos betegségből, de azért kiveszi a részét az akcióból, Luke persze mindenkire tekintettel, bölcs mesterként lavírozik a történetben, Lando hozza a papírformát, Leia és Solo próbálják visszafogni túl bátor gyermekeiket, Kyp Durron meg játsza a f*sza pilótát, aztán ennyi. Tényleg úgy éreztem, az ő interakcióikat simán össze lehetett volna ollózni más, hasonló Star Wars-regények lapjairól. Ebben a kötetben ebből a szereplőgárdából inkább a jedi-növendék Solo gyerekek jelenthetnének némi változatosságot, de meglátásom szerint az ő kalandjaik vagy épp elmélkedéseik az Erő kapcsán ugyanúgy nem emelik magasabb szintre ezt a könyvet, mint semmi más. És mit mondjak, a teljesen új szereplők sem tudtak magukkal ragadni. Szimplán az a szó jutott eszembe velük kapcsolatban, hogy “érdektelenek” és “feláldozhatók”.
És hát az új ellenség… Kaptam már figyelmeztetést arra nézvést, hogy a vongok jellegük miatt profilidegenek a Csillagok háborúja univerzumától. Most, az első kötet után – bár él még bennem a remény – már értem ezt a célzást. Egy biológiai alapú technológiát használó kultúra, akikkel a megszokott módon nem lehet felvenni a harcot; egy kegyetlenségig pragmatikus civilizáció, amelyről azt kellene elhinnünk, hogy nagy erőkkel hódít és pusztít, mert csak; egy horrorisztikus külsejű (de persze emberszabású) egyedekkel bíró népcsoport, amelynek tagjai a saját arcukat csonkítják, hogy ezzel is egyértelműbb legyen, ők a rosszak. Ez így nagyon primitív. Hozzáteszem, a horror egy-egy kötetre még úgy elmegy a Star Wars világában is (lásd Halálosztag, Halálvilág), de egy hosszú szérián keresztül már veszélyes. Ráadásul az eddigiek alapján túlzottan erősre kalibrálták ezeket a lényeket, az pedig egyenesen amatőr dolog.
A szerzői ötletek egyéb pontokon is támadhatók. Például azt olvasni, hogy a jedi-rend jövője ismét bizonytalan a politikai csatározások miatt… Vagy hogy Jaina egy rövid küldetésre indul és egy szűk kabinba felveszi a halott ellenségről levett szoknyát… Minek?! Ez mire jó? Pláne úgy, hogy most láttak először vongokat, a biológiai technológia miatt pedig abban sem lehetnek biztosak, hogy az ellenség ruhadarabja nem káros-e az emberekre. Maga a cselekmény struktúrája is kiegyensúlyozatlan. Túl hosszú a bevezetés, no nem a vongok, hanem inkább hőseink oldaláról, akik Leia kudarcos diplomáciai küldetése után még megcsodálják Lando bácsi új bányászati vállalkozását és kipróbálják, hogy milyen TIE-vadászokkal egy aszteroidamezőben versenyezni. Mindez egyértelműen helykitöltésnek és késleltetésnek érződik, izgalom nem jár mellé, én legalábbis hiába kerestem. És amikor a vongok végre megindítják a támadást, hát akkor sem lettem izgatottabb. Sőt, amikor a Star Wars-idővonal egyik legmegrázóbb személyi veszteségét elszenvedjük (igen, mi is, olvasóként), azt kell mondjam, az sem volt eget rengető, noha ez lett volna a minimum. Egyszerűen az egész túl ráérős, túl sablonos és túl érzelemmentes lett (mindez majdnem 430 oldalon át). Pedig itt nem egy trilógiát, hanem egy 19 kötetes sorozatot kellene bevezetni, csúnya szóval eladni az olvasónak… Én mondjuk nyitott vagyok a folytatásra (állítólag lesz ez még jobb is), de a lelkesedésem már nem a régi.
A magyar kiadás külsőre nagyon szép lett. A Szukitsékkal megegyező formátum dicsérendő (mondjuk a címnegyed környékére beleoktrojált címlista itt is szúrja a szememet, mert nem ide való, inkább leghátra), és végre a galaxis térképét is megkapjuk egy oldalpáron. A fordítás nagy vonalakban megfelelő, de az anglicizmusokból megint több van a kelleténél. Az a szerkezet például, hogy “Harcosok támadtak ránk. A legjobbjaitok némelyike” (gondolom, “Some of your best” volt az eredeti) kimondottan fájt, ahelyett mondjuk, hogy “a legjobbaitok közül”. Másutt az igeidők egyeztetésével volt gond, esetleg a szavak megválasztásával. Én például űrhajók űrben való kergetőzése közben oda nem illőnek érzem a “lefutni” (értsd: “lehagyni”, eredetiben valószínűleg “outrun”) igét, és hát a Falcon lövegállását sem nevezném “tüzérségi kapszulának”.
A sorozat második kötete, a Sötét áradás 1: Támadás ezekben a hetekben jelenik meg.
Star Wars: Vector Prime (Új jedi-rend sorozat 1.)
Írta: R. A. Salvatore
Fordította: Habony Gábor
Maxim 2025
432 oldal
