A fehérvértesek támadása
Ahhoz képest, hogy a Csillagok háborúja nem nevesített karaktereinek toplistáján a mai napig dobogósok a rohamosztagosok, négy évtizeden át nem jelent meg kifejezetten róluk szóló bemutató kötet. Pár évvel ezelőtt azonban ez a téma is terítékre került a Star Wars-albumok között, és a könyv a magyar piacra is eljutott.
A fejezetek a Star Wars évtizedeinek logikus bontása mentén tárgyalják a rohamosztagosok, illetve a klónok fejlődéstörténetét és szerepeltetését. Ezalatt érteni kell nemcsak az eredeti koncepciót, a jelmezek tervezését és összeállítását, hanem minden lehetséges megjelenési formájukat, például a játékfigurák között és a leginkább releváns regények lapjain, természetesen kitérve az 501. légió (mármint a rajongókból álló jelmezes csoport) jótékonysági tevékenységére is. Aki hozzám hasonlóan kezdettől fogva irigykedve figyelte a spéci páncélt, és hajlandó volt figyelmen kívül hagyni, milyen kényelmetlen lehet a valóságban, aki inkább a Tantive IV lerohanását vagy a tatuini homokdűnék átfésülését és nem “a Halálcsillagon körbe-körbe rohangálnak, miközben a behatolókat keresik, és képtelenek eltalálni bárkit is”-élethelyzetet idézi fel, ha szóba kerülnek, azok biztosan érdeklődéssel, sőt szeretettel fogják kézbe venni és végigolvasni.
Nagy kár, hogy a pozitívumok mellett ilyen sok a negatívum… Mert hát szerkesztői oldalról sajnos több ponton is támadható a szöveg. Az egyik probléma (ami az utóbbi években más hasonló albumokat is fertőzött, lásd például Az ébredő erő világa című albumot), hogy többször hiányzik az idézetekből (vagyis a releváns munkatársak megszólalásaiból) az érdemi mondanivaló, esetleg túlságosan rövidre vágták őket, így a tényleges hozzáadott értékük a nullához közelít. Ugyanakkor kiszámíthatóan jönnek a kincstári lelkesedéssel és píszi állásfoglalásokkal felmondott kötelezők, amitől szintén nem lesz jobb a könyv. Emellett égbekiáltó marhaságok is elhangzanak. A 114. oldalon például Sam Witwer úgy beszél a korai rohamosztagos sisak asszimetrikus kialakításáról, mintha az Palpatine császár spórolásának lett volna a következménye. Miért nem lehet kimondani, hogy az első filmeken dolgozó jelmezkészítők időhiánya miatt lett ilyen? Vagy ugyanő lelkendezik azon, hogy a rohamosztagos haderőt azért is csodálja, mert “elkülönül a hadseregtől és a haditengerészettől, és csak az Uralkodónak tartozik felelősséggel.” Ezt honnan szopta, és a szerkesztő miért hagyta benne? A rohamosztagosok a birodalom egyszerű közkatonái, a hierarchia legalja (leszámítva talán a kantin személyzetét és a takarítókat); közvetlenül a császár alá a testőrsége, Darth Vader meg néhány ügynöke tartozik, meg persze adott politikusok és nagymoffok.
Egyes kiemeléseket sem tartok igazán érdekesnek: itt van például az a kérdés, hogy a rohamosztagosok akkor emberek, más fajúak vagy gépek. Ennek nyomán a kötetben külön szövegdobozba került egy kiemelt rész, amely megemlíti, hogy az Erőpróba című regényben fordultak elő először sisak nélkül rohamosztagosok, de arcukat nem látni, így “az olvasók csak találgathatnak, hogy emberek-e egyáltalán, vagy az arcuk látványa meglepte-e Luke-ot és Leiát.” Én azt sem teljesen értem, hogy a hetvenes évek végén ez miért volt téma, hiszen rögtön az első filmben előfordult olyan jelenet a Halálcsillagon, ahol eltérő hangon szólaltak meg, illetve olyan banális dolgokról beszélgettek, amiről egy gép nem tudna, az meg a környezetből is kiderült, hogy a birodalmiak nemigen alkalmaztak más fajú személyeket, szóval enyhe túlzásnak tartom, hogy ezen ronyózzunk.
A főszöveg sokféle altémát boncolgat, amelyek súlya, jelentősége nyilván nem egyforma, emiatt néha olyan érzésünk támadhat, hogy talán túlzottan is mellékes információkról olvasunk, olyanokról, amiket talán külön oldalakra vagy szövegdobozokba kellett volna tenni. Ez időről időre megtöri a lendületet, ráadásul amikor például rohamosztagos játékfigurák, esetleg festmények kerülnek szóba, a helyhiány miatt ezek nagy részét nem mutatják meg. Bár tudom, hogy ott az internet, utána lehet nézni, egy képes kiadvány esetében jobban elvárható lenne, hogy demonstrálják azt, amit megemlítenek.
A magyar fordítás nem rossz, de nem tökéletes – egy rajongó lektor biztosan tudott volna segíteni az olyan apróságok terén, mint a “börtöncella” és a “börtönblokk” közötti különbség. A keményfedeles borító enyhe dombornyomást kapott, maga a sisakminta pedig egyszerű, de sokatmondó – talán annyiban lehet belekötni, hogy első pillantásra inkább gyerekkönyvnek tűnik, ami a potenciális vevők bevonzása szempontjából nem előnyös (de ez már az eredetin is ilyen volt). A tördelés egyszerű, de esztétikus; csak néhol okoz gondot, hogy a külön egységet képező oldalak vagy oldalpárok elvágják a főszöveg folyását.
A képek kapcsán vegyes érzéseim vannak. A fanatikus rajongók számára szerintem kicsit kevés lesz köztük az új anyag, ráadásul egy-kettő túlzottan apró méretben került be, de olyan is akad, amely bántóan életlen. Néhány kihajtható oldalt is kapunk, bár őszintén szólva ezek létjogosultságát meg tudnám kérdőjelezni, ha nagyon akarnám, ugyanis tényleges funkciójuk ritkán van, viszont a kötet árát emelik. Ezzel szemben nagyon kellemes meglepetés, hogy a könyv hátuljába beragasztott borítékba öt extra nyomatot rejtettek: egy Kenner-gyártmányú rohamosztagos figura kartonját, egy ‘79-es Star Wars-képregénycsík másolatát, egy képet A jedi visszatér storyboardjából, egy rohamosztagos papírálarcot egy zabpehely dobozából, illetve egy halálosztagos koncepciós rajzát (lásd a fenti videóban).
Összességében szép, de tartalmában átlagos olvasmánynak tudom értékelni ezt a könyvet. Feldob érdekes adatokat, de sokszor éreztem úgy, hogy kötelességszerűen összeállított információhalmazt olvasok, és nem komoly kutatómunkával, igényesen szerkesztett elemzést. Reprezentatív albumként persze jó néha kézbe venni, de egy ilyen árkategóriájú terméknél elvárnám, hogy elég új adatot szolgáltasson. Sajnos e téren a szerzők igencsak elmaradnak mondjuk J. W. Rinzlertől, a Making of Star Wars-kötetek írójától. A Kolibri Kiadónak viszont így is jár egy hatalmas pacsi, amiért megjelentették magyarul, mert sajnos a reprezentatív Star Wars-albumok nagyja soha nem jut el hozzánk…
Rohamosztagosok a páncél mögött
Írta: Ryder Wyndham & Adam Bray
Kolibri Kiadó 2017
Fordította: Habony Gábor
