2021. máj 03.

MAKETT: K-1A1 harckocsi

írta: Monty H.
MAKETT: K-1A1 harckocsi

Academy 1:35

A nem túl ismert K-1 páncélost először műgyanta makettként láttam, méghozzá a Corée nevű cég aprócska katalógusában, valamikor a kilencvenes évek végén, és akkor még nem hagyott bennem mély nyomot. Az elmúlt esztendőkben aztán egyre többször jött szembe a Trumpeter-féle makettváltozat, amely felkeltette az érdeklődésemet, és meg is vettem volna, ha az elmarasztaló kritikák el nem riasztottak volna. Így inkább az Academy gyártmányát céloztam meg. Miután tavaly tavasszal agyban felírtam a beszerzendők közé, és szomorúan konstatáltam, hogy éppen nem kapni, alig egy hét telt el, és a makettinfo.hu fórumán egy kolléga eladásra kínált egyet, méghozzá teljesen korrekt áron… Hoppá.

k1_monty_blog_16.jpg

Az 1970-es években a dél-koreai haderőnek égető szüksége volt egy olyan páncélosra, amely eséllyel szállhat szembe a határ túloldalán várakozó T-62-esekkel. Szóba került több külföldi típus megvásárlása, végül azonban egy saját harckocsi kifejlesztése mellett döntöttek. Ehhez viszont hiányzott a tervezési tapasztalat, ezért végül az amerikai M-1 Abrams bázisán hozták létre az új járművet. A munkában a Chrysler és a General Dynamics cégek mellett a Hyundai is részt vett. A kész harckocsi külsején persze meglátszott az amerikai eredet, noha számos kisebb-nagyobb eltérést találni a két típus között. A végül 1987-ben rendszerbe állított K-1 könnyebb és alacsonyabb lett, motorja erősebb, felfüggesztése pedig hibrid. Az alaptípus 105 mm-es, a továbbfejlesztett, 2001 óta alkalmazott K-1A1 már 120 mm-es löveget kapott. A négyfős tank darabára bő kétmillió dollár, úton 65, terepen 40 km/órás sebességre képes. A koreai hadseregen és tengerészgyalogságon kívül csak Malajziában áll szolgálatban. Hídvető és műszaki változata is készült, ahogy modernizált verziói is, a K-1A2 és a K-2.

k1_field_training.jpg

Az Academy 2008-ban adta ki a K-1A1 1:35-ös makettjét (nyolc évvel később pedig a K-1A2-t is piacra dobták). A dobozfestményen kicsit csodálkoztam: a koreai cég e téren nagyon hullámzó teljesítményt nyújt, és mondhatnám, hogy egy hazai típusnál igazán jobban ügyelhettek volna erre, mert az említett festmény nemcsak hogy nem szép, de maga a jármű is szinte elvész rajta a terepminta miatt. Na mindegy, ez legyen a legnagyobb bajunk. A doboz oldalán sorakozó fotók már sokkal inkább a kedvcsináló kategóriát erősítik, és a tartalom is lenyűgözött. A kidolgozás szép és részletes, tényleg várja az ember, hogy nekiállhasson az építésnek.

k1_werk_14.jpg

Az összeállítás gyorsan megy, megkockáztatom, a festés nélkül egy hétvége alatt elkészülhetünk vele, mert az illesztés példás. A görgők megtisztítása meglepően könnyű, valószínűleg az alkalmazott műanyag kellemes puhasága folytán. Mindegyikhez kapunk belső gumigyűrűt, így a forgathatóság is garantált. A felfüggesztés összeállításánál mindenesetre legyünk óvatosak, mert az ábra sajnos elég felületes, hiányoznak a közelképek, márpedig itt aztán van hibalehetőség. 

A test és a torony viszonylag letisztult (a T-90-hez képest biztosan). A torony nyílásfedelei gyárilag mozgathatók, ehhez ráadásul nem szükséges bonyolult mechanizmus. A vezetőé ugyan nem ilyen, de a helyére téve a fedőt, teljesen stabilan áll, vagyis beragasztani nem kötelező. Az kicsit fura nekem, hogy az A42-es alkatrész (az M-60 géppuska tartója) pozícionálásánál nem ad választási lehetőséget, egy adott ponton a sín mélyítve van, és kész. Nem mintha én máshova tenném, de a mozgathatóságot ezen a szinten simán biztosíthatták volna. Az M-2-es rögzítése is lehetne automatikus (kicsit mélyebb csappal ezt megoldhatták volna), így kénytelen voltam fixen rögzíteni a tartóját. Ami igazán bánt, és szerintem ez a készlet leggyengébb pontja: az átlátszó alkatrészekhez egy vékony műanyaglapot mellékeltek, és mindegyik periszkóphoz odaírták, hogy pontosan mekkora darab kell, aztán vágjuk ki magunknak. Mindez azért fura, mert ezt a műanyaglapot könnyedén perforálhatták volna a megfelelő részeken, de egy rendes öntőkeret elkészítése se döntötte volna össze az Academy költségvetését. Ráadásul ilyen vékony, vagyis kis ragasztási felülettel rendelkező darabról lehúzni a végén a maszkolást nem is olyan könnyű. A tornyon nem is sikerült végül, így egyszerűen híg, sötét festékkel átkentem ezeket a kis felületeket. 

k1_werk_07.jpg

Néhány trükkös alkatrészünk akad. Ilyen az A54, amely a lövegpajzs tetejének billenő darabja, és a löveg későbbi mozgathatósága szempontjából fontos. Mivel nem tudtam volna átfúrni és drótozni, úgy gondoskodtam a mozgathatóságáról, hogy az A55-ös darabhoz egy maszkolócsíkkal rögzítettem az alsó oldalon, ezt pedig még átitattam pillanatragasztóval. A D32 és D33 is okozhat galibát, ezek a hátsó sárvédők; felragasztásukkal mindenképp várjuk meg a munkálatok legvégét, ugyanis elhelyezésük folytán nagyon könnyű véletlenül rájuk markolni, és ilyenkor letörnek... A gumi lánctalppal is megjártam, mert felhelyezés után kiderült, hogy túl bő. Végül kivágtam belőle néhány lánctalp-tagot, és cérnával húztam feszesre. Primitív, de hatásos megoldás. A MiG Track Washával kentem át, és később fémszínnel koptattam a megfelelő részeken, majd kicsit poroztam. 

k1_werk_09.jpg

Miután a nagyobb részegységek összeálltak, szürkével alapoztam őket. A zöld szín kapcsán viszont gondban voltam, mert a festési útmutató nagyon szűkszavú. A különböző fotókat nézegetve végül a Hobby Color 303-as színét választottam. Ezután jutott eszembe, hogy talán a K-2 füzete részletesebb. Felkerestem a super-hobby.hu weboldalt, ami sokszor nyújtott már segítséget, ugyanis minden maketthez mellékelnek képeket nemcsak a keretekről, hanem a matricáról és az útmutató oldalairól. Nos, a K-2-nél az Academy már festékgyártók konkrét  termékeit említi, és ebből kiderült, hogy a zöldhöz pont a 303-ast javasolják. Újabb hoppá. 

Felfújtam tehát a zöldet, majd világosított változatával kicsit moduláltam, ezután jött a MiG koptató folyadékának felfújása, majd a terepfoltok. A világos barnához a Hobby Color 310-esét használtam, a világos homokszínhez a 79-est, a sort pedig világosított feketével zártam. A terepminta szerintem nagyon látványos, és az összeállítás legélvezetesebb részét számomra ennek felvitele adta. Nem használtam maszkolást, alacsony nyomáson, a pisztolyt a felülethez közel tartva apránként hordtam fel a foltokat. Utána kisebb felületenként haladva vízzel nedvesítettem, majd egy régi ecsettel és fogpiszkálóval koptattam vissza. Emellett némi finom szivacsos koptatást is végeztem sötét fémszínnel. Ezt a makettet is viszonylag új, jól karbantartott, “éppen-indulunk-gyakorlatra-a-laktanyából” állapotában szerettem volna elkészíteni, ezért nem estem túlzásba; inkább a finom koptatással, és nem annyira a koszolással akartam érzékeltetni, hogy mégiscsak egy használt darabról van szó. 

k1_monty_blog_14.jpg

A festési leírás furamód teljesen megfeledkezik a matricák helyének ismertetéséről, így ehhez kutakodnunk kell a neten. Én végül csak az állatfejes jelvényt helyeztem fel, mely a viszonylag híres Tigris-hadosztályé, hivatalos nevén a fővárosi gépesített lövészhadosztályé. Ez vékony fényes lakkrétegre került, majd egynapos száradás után egy vékony mattlakk-réteggel vontam be. A különböző lámpatestek és fényvisszaverő felületek színe kapcsán is kutakodni kellett, de végül ezzel is végeztem. 

A MiG barna bemosójával folyattam be ezután a réseket, de ez még nem volt elég: hiába a terepszín, valahogy egybemosódott a szemem előtt a jármű. Nagyon sötét barnát töltöttem ezért a szórópisztolyba, és alacsony nyomáson halványan felfújva ezzel hangsúlyoztam ki a panelek széleit, illetve egyes mélyedéseket és éleket.  

Gyárilag minimális málhát mellékelnek: egy benzines és egy vizes kannát, ezeket is leszorítópántok nélkül, amit nekünk kell pótolni. (A fotók tanúsága szerint egyébként utóbbi kanna színe világos homok, előbbié olajzöld.) Hogy mégse maradjon ellátmány nélkül a legénység, műgyanta és műanyag holmikat kerestem elő a tartalékból: málhazsákot, katonai utazótáskát, összetekert derékaljat, illetve ponyvatekercseket. (Kifejezetten ehhez a típushoz egyébként kapható gyanta málhakészlet, de most nem akartam erre költeni.) A szögletes toronykosár élethű kitöltése érdekében némi gézből készült álcahálót is igénybe vettem, amelyet híg barnászölddel festettem.  

k1_werk_06.jpg

A két álló figuráról annyit, hogy mai szemmel közepes-jó kidolgozásúak, de egy vezető figurát (ami állna egy fejből és egy vállból) még igazán adhattak volna. A kézfejek kimondottan gyengék, egyikhez viszont kapunk legalább barettes fejet a sisakos mellé (más kérdés, hogy az internet segítségével sem tudtam kideríteni, hogy milyen színű kellene legyen ez a fejfedő; az alábbi csoportkép alapján vagy fekete, vagy sötétzöld lehet). Koreai harckocsizóból egyébként nincs nagy választék (és az Academy önálló, négyfigurás készletének minősége is a közepest súrolja), úgyhogy egyelőre látható legénység nélkül maradt a nagyvas... 

k1_m1.jpg

A K-1 nagyon kellemes makett, harckocsis témában pedig igazi unikum. Mivel az Academy azóta a K-2-t is gyártja, méghozzá szemenkénti lánctalppal, gyanítom valamikor még foglalkozni fogok koreai témával. 

Szólj hozzá

harcjármű