2021. már 29.

MAKETT: M-8 Greyhound

írta: Monty H.
MAKETT: M-8 Greyhound

Tamiya 1:35

Az M-8-as azóta izgatta a fantáziámat, hogy először láttam róla képet még a kilencvenes években. Nagyobb léptékű makettváltozata viszont sokáig csak álom volt nekem és a legtöbb kolléga számára. Régebben csak a Monogram gyártotta 1:32-ben, aztán 1998 körül hirtelen a Tamiya és az Italeri is kiadta 1:35-ben. A kritikák egyöntetűen állították, hogy előbbié sikerült jobban. Mivel mindkét cég rögtön két változatát is piacra dobta (az alapverzió mellett a torony nélküli M-20-ast is), lehetett válogatni, és amikor nekimentem a témának, először az M-20-ast vittem haza. További tizenhét év kellett, hogy végre az eredeti M-8-ast is beszerezzem. 

m8-m20_models.jpg

Az M-8 könnyű páncélautó a Ford Motor Company 6x6-os járműve volt. Eredetileg az M-6 önjáró löveg (egy 37 millis ágyúval ellátott Dodge teherautó) leváltására szánták, de a fegyverzet gyors elavulása és a könnyű páncélzat folytán inkább felderítő, illetve parancsnoki jármű lett belőle. 1943-tól alkalmazták, először Szicíliában, de ott volt a nyugat-európai, sőt a csendes-óceáni hadjárat színterein is. Több tábornok, köztük George S. Patton is használt ilyet. Érdekesség, hogy a Távol-Keleten páncéltörő szerepkörben is bevetették, ugyanis a gyengén páncélozott japán harckocsik ellen még a 37 mm-es lövege is hatásosnak bizonyult. A nyugati fronton legfeljebb a hasonló kategóriájú német felderítő járművek ellen vehette fel a harcot. Megbízhatósága megfelelő volt, mozgékonysága úton kiváló, terepen, pláne sáros vagy havas terepen már nem annyira, ami komolyan korlátozta felderítő szerepkörében. 

A háború alatt elsősorban az amerikai, a brit és a szabad francia erők alkalmazták (a németek pedig néhány zsákmánypéldányt üzemeltettek), de 1945 után is szerephez jutott. Indokínában a franciák, később a dél-vietnámiak használták, de rengeteg más állam is vásárolt vagy kapott belőle, így Belgium, Algéria, Kuba, Kanada, Mexikó, Norvégia vagy Dél-Korea. Nemcsak katonai, hanem rendőri alkalmazást is látott, s egyes helyeken még a huszonegyedik század elején is szolgálatban állt. Háborús játékfilmekben is látható, például a Navarone ágyúiban, német színekben, de mivel múzeumok és hagyományőrző csoportok is birtokolnak ilyeneket, “élőben” is összefuthatunk vele itt-ott (az alábbi fotó például Detlingben készült 2014 nyarán). 

2014_08_detling_by_monty.jpg

A Tamiya nemrég új összeállításban, Combat Patrol Set névvel adta ki a még ma is szépnek mondható M-8-ast. A bővített készlethez kapunk egy nagy adag málhát (a 35229. készlet felét), matricákat a ládákhoz, illetve a rendfokozati és egységjelzésekhez, egy nyomtatott lapot a kartondobozokhoz, továbbá az új harckocsizó figurakészletükből egy pakoló alakot a már ismert, távcsöves parancsnok mellé. Az alapkészletnél durván 2000 forinttal drágább változat kis utánaszámolás után egyértelműen megéri az árát, és csak abba kötnék bele, hogy a két félből összerakható benzines hordók helyett szívesebben vettem volna még egy vagy két figurát, főleg, mert az M-8 amúgy négyfős legénységgel rendelkezett. Ugyanígy növelhették volna a toronyba szánt gránátok számát, ugyanis ezeket az alapkészlet is elég szűk marokkal mérte. Mivel viszont az M-20-as dobozába is kerültek ilyenek, most azokat is elővettem. 

Az illeszkedéssel nincs gond, az összeállítást csak az lassítja, hogy a belső teret még a test teljes összerakása előtt véglegesíteni kell. Ez utóbbihoz könnyen találhatunk fényképeket az interneten. Az alkatrészek közül csak a torony oldalán húzódó íves kapaszkodók okozhatnak problémát, mert képtelen voltam őket törés nélkül leválasztani az öntőkeretről. Választási lehetőségünk is van a torony kapcsán, ugyanis eldönthetjük, hogy feltesszük-e a géppuskatartó koszorút az ötvenes Browning számára. Mivel szerintem a jármű arányait kissé megbontja, én végül maradtam a hátul rögzített harmincasnál...

A festéshez a szokásos Hobby Color-színeket használtam, ismét modulálva őket. Szivacsos módszerrel vittem fel a fémszínű kopásnyomokat, utána jött a lakkozás, majd a matricázás. Az íven második világháborús amerikai járművekhez, illetve egy francia példányhoz találunk jelzéseket 1944-45-ből. (Hozzátenném, hogy e téren is bővíthették volna a repertoárt, mondjuk egy indokínai francia darabbal.) A számsorok kapcsán a Tamiya ismét csak vastagon lakkozott darabjaira hagyatkoztam, míg a csillagokat régi Italeri-ívekről vettem. Újabb réteg lakk, majd jött a bemosás és a koszolás. A MiG Productions barna bemosóját használtam, illetve némi pigmentet a porhoz. Ez utóbbi felvitelénél nagyon óvatosan kell eljárni, hogy a léptéknek megfelelő legyen a végeredmény; nekem valamennyit vissza is kellett mosnom. 

m8_07.jpg

A mellékelt málhát, illetve máshonnan származó műgyanta csomagokat használtam a külsőleg rögzített felszerelések megjelenítéséhez. Pár korabeli fotót ellenőriztem, és ezek alapján egy olyan járművet készítettem, ahol túlnyomórészt a toronyra, illetve az oldalsó tárolórekeszekre rögzítették a holmikat, szabadon hagyva a motorblokkot.

Az M-8 nagyon élvezetes kis makett, szerintem kezdőknek is javasolható, én pedig egyszer szívesen megépítenék egy téli festésű, hóláncos példányt, nem is szólva egy átfestett német zsákmányjárműről. Mellesleg a már említett  M-20ast is elővettem a munka során, és kapott némi utólagos festést, illetve extra málhát, amiktől lényegesen jobban néz ki. Erről a releváns cikk végén közlök képeket.

Szólj hozzá

második világháború harcjármű