2021. feb 15.

KÖNYV: Ha stílus van: minden van (Bihari Ádám)

írta: Monty H.
KÖNYV: Ha stílus van: minden van (Bihari Ádám)

A stílusos férfi kézikönyve

Ideális esetben minden fiú, férfi életében eljön az a pont, amikor elkezd tudatosan foglalkozni a stílussal. Nem ideális esetben meg… hát sajnos erre is elég sok példát látunk, ha szétnézünk az utcán. Bihari Ádám pedig olyan ember, aki ez utóbbit nehezen viseli, és többféle módon is próbálja ráirányítani a figyelmet arra, hogy a stílussal foglalkozni kell. Most éppen egy könyv segítségével.

stilus_van.jpgAki esetleg nem lenne képben, elmondanám, hogy Bihari Ádám a gazdája a Stílusőrjárat című YouTube-csatornának, amelynek videóiban mindenféle vonatkozó témával foglalkozik a nyári cipőktől a téli kabátokig, a vasalástól az esküvői részvételig. Bár beszédstílusa számomra eleinte kissé... szokatlan volt, végül én is csatlakoztam feliratkozóinak táborához, mert majdnem minden videójában tud érdekességeket mondani, és ha az ember csak egy-egy kisfilmjét nézi meg, akkor is értékes tudást és tippeket tud nyerni ezekből. Emellett ő a tulajdonosa a Sprezzatura by Bihari nevű stílustanácsadó stúdiónak, szóval nemcsak beszél ezekről a dolgokról, de gyakorolja is. 

 

“A történelem folyamán az öltözködés mindig egyfajta életérzést, életminőséget és társadalmi rangot volt hivatott megmutatni. A szép ruha rangot adott, megkülönböztette az embereket. Azt látom, hogy ma ebben a nagyon fellazult, elpuhult, de írhatnám, hogy férfiatlan világban nem fordítunk kellő figyelmet a megjelenésünkre, legalábbis itthon egyértelműen ez a szomorú helyzet. Természetesen nem kell mindenkinek kézzel varrott kétsoros öltönyben masíroznia a Bazilika környékén, de az biztos, hogy ma nagyon könnyen megmagyarázzuk, miért vagyunk slamposak és igénytelenek. Mert sajnos azok vagyunk. Az a helyzet, hogy ideje lenne már kezdeni valamit ezzel a kelet-európai szégyennel, amivel a lelkünkben élünk. Mert nem tudom elfogadni, hogy a magyar férfiak gyengébbek, rosszabbak lennének, mint nyugat-európai társaik.
Talán ez az egyik oka annak, amiért megírtam ezt a könyvet. Ez a könyv tanítani akar, és nem kioktatni. Segíteni akar, és nem földbe tiporni. Ugyanakkor kellő feszességgel, humorral és néhol keményebb odamondással figyelmet is akar magának.”

Első kötete tavaly év végén jelent meg. Érdemes megjegyezni, hogy ha már stílus, a könyv külsejét tekintve is megfelel az üzenetnek. Egyszerű és elegáns sötétkék borítóval figyel a polcon, de ez az a fajta szolid megjelenés, ami ugyanúgy működik, mint egy igényes öltöny, amin amúgy semmi feltűnő nincsen, egyszerűen csak stílusos, és muszáj ránézni. Ha pedig lefejtjük a porvédő borítót, alatta egy finoma textúrázott keményfedelet találunk, ami hasonlóan tiszteletet parancsoló, akárcsak a szintén öltönyt idéző csíkos előzékpapír. (Na, újra kibukott belőlem a könyvimádó…)

Ádám az alapoknál kezdi, és már itt kiütközik, hogy a stílust nem szűkíti le az öltözködésre, hiszen az alsónadrág és a zokni mellett máris sorra kerül az egészséges életmód vagy épp a fogápolás fontossága. A fő ruházati elemekkel, majd a kiegészítőkkel folytatja, ahol sorra veszi a legfontosabb tudnivalókat az öltönyökről, ingekről, cipőkről, órákról, nyakkendőkről és sok egyébről. Ehhez kapcsolódnak a legfontosabb öltözködési helyzetek, az étteremtől a fesztiválig, és ezután következik a belső stílus, ahol aztán a közösségi média vagy az alapvető udvariasság is téma. A szerző videóiból ismert modorában tanít, figyelmeztet, néha finoman ledorongol, másutt anekdotázik, és az összefüggéseket nem feledve bizonyos dolgokat el is ismétel. Akár kamasz, akár harmincas olvasóról legyen szó, jól követhető a mondanivaló, és ami még fontosabb, szerintem a többség számára inspiráló is lesz. Azt viszont hozzátenném, hogy az itt-ott felerősödő szubjektivitása miatt érdemes más forrásokra is támaszkodniuk a stíluskeresés hosszú útján, bár ez persze minden témánál és tantárgynál kötelező.

“A testedzés nem a konditeremben kezdődik, hanem a fejedben. Előrebocsátom, hogy nem hiszek a »fogadd el önmagadat úgy, ahogy vagy« maszlagban. Ez a gyengék szlogenje. A kedvencem, amikor egy híresség, egy celebrity – nem összekeverendő az itthoni celebekkel – évekig harsogta, hogy mindenki úgy jó, ahogy van, hiszen ő is kövér volt, mert nem volt ereje lefogyni, aztán hirtelen az egészség és a vékony testalkat szószólójává válik, mert már úgy sziszegett, amikor lehajolt a cipőjét megkötni, mint egy rossz matracpumpa. [...] Én az ép testben ép lélek felfogást rendkívül igaznak tartom. Nem tudja nekem senki eladni a sztorit, hogy 20-30 kiló súlyfelesleggel boldog és egészséges életet lehet élni, mert nem! Nem az a lényeg, hogy nyolc kocka pompázzon a hasadon, és a testzsírszázalékod 10 alatt legyen. De a testünk a lelkünk temploma – édes istenem, milyen gyönyörű hasonlat ez! –, és hogy milyen állapotban van, az meghatározza, mennyi ideig és milyen minőségben fogunk élni. Fontos a genetika, abba nem tudunk beleszólni jelen pillanatban, de abba bizony igen, hogy az utolsó tíz évedben ne vérnyomáscsökkentőt szedjél, vagy ne valamilyen civilizációs betegségben halj meg tíz átszenvedett év után. 
[...] Azt kell a férfiaknak megérteniük, hogy a hason lévő túlsúly, ami a belső szerveik közötti zsigeri zsír hozadéka is, nagyon veszélyes, az tesz hajlamossá a szívinkfarktusra és egyéb civilizációs betegségekre. Megjegyzem, látványnak sem szép. Nemrég Olaszországban fejtettem meg a titkot: attól néz ki jól az olasz pasi, hogy lapos a hasa. Mindegy, hogy csapott a vállad vagy vékony a karod, esetleg rövidebb a lábad – ha a hasad lapos, akkor már nyert ügyed van. Ha nincs hordóhasad, akkor nem tudsz rosszul kinézni, ugyanis a nagy has magára irányítja a figyelmet. És hordoz még egy fontos üzenetet a lapos has: hogy kontrollálod az életedet. Amikor látok férfiakat büszkén masírozni, mint Döbrögi uraság, mindig arra gondolok, hogy ez csakis személyes döntés kérdése. A többi csak mese. [...] Alapvetően a ruha akkor mutat rajtad, ha jó a tested, ha figyelsz magadra, ha ápolt a bőröd, finom az illatod, és a személyiségeddel harmonizál. Ezek az apró, minden áldott nap megismételt tettek ötvenéves korunkra érnek be igazán. Ha jó a genetikád, akkor ötvenéves korodig megélsz belőle, viszont utána jön a mélyrepülés, és azok a bizonyos mondatok, hogy milyen kár, hogy korábban nem figyeltem erre, meg miért nem gondoltam arra, és hasonló, teljesen értelmetlen okfejtések.
Lehet azt mondani, amikor látsz egy jó karban lévő hatvanéves férfit, hogy neki könnyű volt. Nem volt könnyű, csak következetesen viselkedett az elmúlt évtizedekben.
[...]
A végére egy stílustipp: egy komoly férfi nem közlekedik az utcán melegítőben, ez továbbra is a konditermek, a sportpályák divatja és az élsportolók kiváltsága. Ahogy a Chanel ikonikus tervezőzsenije is megjegyezte: »A melegítőnadrág a vereség jele, hogy elvesztetted az irányítást az életed felett.«”

Sajnos egy-két témánál meglátásom szerint a kelleténél tömörebbre vette mondanivalóját. Az állásinterjú mint élethelyzet például még egy-két oldalt elbírt volna, főleg mert pont ennek kapcsán sok embernek lehet szüksége bátorításra és tanácsokra. Persze ezeknél az altémáknál nagyon messze vezethet, ha valaki úgy igazán beleáll, és úgy sejtem, itt nem ez volt a cél. Az illusztrációk kapcsán is volt némi hiányérzetem. A kabátokról, gallérokról, mandzsettákról és cipőkről például nagyon jó áttekintést nyújtanak Friedl-Kiss Viktor és Németh Károly ábrái, de a szövegben említett, talán sokak által ma már kevésbé ismert férfi divatikonok, mint Cary Grant vagy Gianfranco Ferré is megértek volna egy fényképet, esetleg vonalrajzos portrét. Továbbmegyek, akár egy-egy, a szövegben leírt élethelyzetet vagy férfitípust is jól vissza lehetett volna adni néhány jól eltalált grafikával (most Charles Dana Gibson szellemes, itt-ott mélyen ironikus képei ugranak be nekem, mert az amerikai mester kiválóan vissza tudta adni egy-egy arckifejezéssel vagy testtartással az adott figura karakterét, illetve egyes élethelyzetek hangulatát; hasonlók szerintem jól illettek volna ehhez a kötethez). Tudom, tudom, ott az internet egy karnyújtásnyira, de ilyen erővel a legtöbb könyvet ma már nem is kéne illusztrálni… Szerintem kell. Jár az.  

Bár én már túl vagyok a poszt első mondatában említett “ébredésen”, jó érzés volt végigolvasni ezt a könyvet. Elsősorban persze azoknak ajánlom, akik most merülnek el a stílus témájában, vagy ezen túl vannak már, de további tanácsokra van szükségük, esetleg fiúknak, öccsüknek szeretnének adni valamit, ami ebben az útkeresésben segítségükre lehet. Számukra nagyon hasznos és emlékezetes olvasmány lesz. És gyanítom, Bihari úr nem is fog itt megállni, vagyis egy bővített változattal, esetleg egy folytatáskötettel is meglep minket egy-két éven belül, már csak azért is, mert a könyvesboltokban már a megjelenés utáni első hetekben szépen fogyott ez a mű...

Ha stílus van: minden van 
Írta: Bihari Ádám
Illusztrálta: Friedl-Kiss Viktor és Németh Károly 
Jaffa Kiadó 2020
248 oldal

Szólj hozzá