2021. jan 27.

PC: Steep

írta: Monty H.
PC: Steep

Na, csússzunk egyet!

Sajnos ebben a szezonban sem tudok elmenni síelni (és mielőtt még rám zúdulnak a kommentek, igen, tudom, hogy ennél nagyobb baja is lehet egy embernek, sőt az emberiségnek, de ez van, szeretek síelni). Ez is közrejátszott abban, hogy kutakodni kezdtem egy olyan játékszoftver után, amiről még évekkel ezelőtt hallottam, és most kedvem támadt végre kipróbálni.

steep_01.jpg

A Steep a francia Ubisoft 2016-os karácsonyi meglepetése volt, és azóta kiegészítők is készültek hozzá. Az alapjáték az Alpok, majd Alaszka hegycsúcsai közé vezet el minket, ahol többféle téli sportágban próbálhatjuk ki magunkat. Ezek: sí, snowboard, siklóernyőzés és wingsuit, illetve ezek variációi. (DLC-ként még akár szánkót is beszerezhetünk.) Ezek közül választva gyűrközhetünk neki a gyakorlásnak, majd a versenyeknek, ezzel párhuzamosan pedig a síterep egyre több pályájára juthatunk el. 

steep_03.jpg

Kezdjük akkor a különböző sportokkal. A négy közül sajnos eleve csak kettő olyan van, ami szerintem hosszú távon is igazi kihívást jelent, a sí és a snowboard. A wingsuit se rossz, de azért nem kötött le igazán, a siklóernyőzés pedig túlságosan passzív ahhoz az érzéshez képest, amikor akadályokat kerülgetve száguldok le egy hegyoldalon. Maga a játékmenet érthető módon tehát egy-egy lesiklásból vagy versenyből épül fel. Bizonyos manőverekkel (ugrásokkal, szaltókkal stb.) pontokat gyűjthetünk, ezzel és a győzelmeinkkel, illetve a megtett távolságok függvényében szintet is léphetük, idővel pedig kapunk bónusz választható felszerelési tárgyakat – ez utóbbiaknak viszont nem lesz kihatása a teljesítményünkre, egyszerűen csak ráaggathatjuk külsőnézetes figuránkra ezeket, ha nekünk jobban tetszik. 

steep_05.jpg

A játék igazi erőssége a grafika és a hangulat. Nyilván négy év távlatából meg lehet szólni az előbbit, bár összhatásában szerintem ma is odaver, főleg, ha olyan ember ül le játszani vele, aki maga is a téli sportok szerelmese, mert megpendít valamit az emberben. A síterep egyes szakaszai a valóságnak megfelelően sokfélék, akadnak erdős részek, sziklás hegyoldalak, apró sífalvak, de nem marad el a funpark sem. Ráadásul kezdés előtt beállíthatunk bármilyen napszakot, így reggeli derengésben és párában, szikrázó napsütésben, kora esti szürkületben, vagy akár éjszaka (lámpával kiegészítve) is belecsaphatunk a lecsóba. Ez utóbbi megint csak azoknak jelenthet sokat, akik jártak már magashegységekben, és szívesen elnézik ezt a látványt a képernyőn is. Ugyanakkor hiányérzetem is volt ennek kapcsán, ugyanis a játékost és az eseti versenytársakat leszámítva nincs nagy élet a környéken. A falvakban nem ücsörögnek kollégák a chalet teraszán, nem kerülgethetünk a pályát elsimító ratrakokat, nem köröz felettünk helikopter, vagyis kihalt vidéken akciózunk végig. Pedig a síelés élményéhez a fentiek is hozzátartoznak, és tényleg sokat dobott volna rajta. Mindezek helyett edzőnk néha lelkesítő nagymonológokkal ajándékoz meg minket, főleg egy-egy jelentősebb verseny előtt, de ezzel alig-alig tesz hozzá az élményhez. Az már érdekesebb és méltóbb, ahogy időnként az adott hegy "szól hozzánk", bár sok játékosnak ez talán már túlzottan is művészieskedő lesz, ahogy a versenytársak beszólásai, és saját figuránk káromkodásai is kissé gyengusok.

steep_07.jpg

Maga a száguldás szerintem remekül meg van valósítva, és az élményt csak növeli, hogy nem kell sem a hó minőségével, sem a kikandikáló kövekkel és ágakkal, sem a következő letörés mögött elnyúló sziklás résszel törődnünk. Mivel jóval merészebben, nagyobb sebességgel csúszhatunk, mint a valóságban, egy-két meredek lejtőn, bizonyos fordulóknál, esetleg az esések előtt a vizuális élmény majdhogynem szédítő, így majdnem valódi síelős élményben lehet részünk. Ja igen, az esések, néha elkerülhetetlen lesz, hogy odakenődjünk valamihez, és ennél a résznél még az az adat is megjelenik, hogy hány G-vel csapódtunk oda (azért a 341 G-nél felszisszentem). Utána viszont a figura összeszedi magát, feláll, és halad tovább. A csúszások nagy részét egyébként kimondottan jól kiválogatott zeneszámok kísérik. 

steep_06.jpg

Az irányítás sajnos kissé fapados. Nagy általánosságban elegendő az a pár billentyű hozzá, néha viszont olyan fura manővereket végez emberünk, hogy nem értem. Megesett például, hogy egy kanyarnál túlságosan kicsúszott oldalra, és hiába is próbáltam menetirányba fordítani, egy ideig hátrafelé síelt lefelé. Az is nagyon fura, hogy egyes pályaszakaszokon egyszerűen nem lehet normális lecsúszásra alkalmas útvonalat találni, mert mindig a sziklás meredélyekre lyukadunk ki, ahol hó is alig van. Sőt, egyes hegycsúcsokról léccel nem is lehet egészséges módon nekiindulni – tekintve, hogy a siklóernyőzés csak egy az itteni sportok közül, azért erre figyelhettek volna. Amúgy kisebb távolságok megtételéhez gyalogos módra is válthatunk, vagyis ha olyan helyen ragadtunk, ahonnan nehéz továbbsiklani, esetleg körülnéznénk valahol, akkor váltsunk át erre. 

A Steep egy másik nagy hátránya, hogy a száguldás, a síterep fokozatos megismerése, a hegyekben való gyönyörködés és a pontszerzés mellett igazán nem nyújt semmi igazi extrát. Igaz, multiban is lehet vele versenyezni, de például mennyivel izgalmasabb lenne néha egy váratlan lavina előli menekülés. Vagy ha például hegyimentőként kellene sérültek után kimenni egy adott helyre, és irányítani a helikopteres vagy hószános mentést. De semmi ilyen nem áll rendelkezésre, legalábbis az alapprogramban.

Bár ma már ez kevésbé fontos szempont, annak idején többen anyáztak, amiért a Ubisoftt eredetileg 30 euróért vesztegette a játékot, ami igencsak nagy lehúzás annak fényében, hogy minden pozitívuma ellenére azért ez nem egy AAA-s cím. Én is azért húztam most be, mert a karácsonyi leárazásoknak hála hat euróba került a Steamen, és annyit azért megért. Egyébként néhány kiegészítő is kapható, például a kilencvenes éveket idéző csomag (ahol többek között a kísérőzene is a harminc évvel ezelőtti slágerekből válogat) vagy a Winterfest (amelyben a szőrős “állati” kezeslábasok is bekerültek a repertoárba). A verdikt az, hogy kikapcsolódásképpen nagyon jó néha elővenni és csúszni vele, pláne, míg nem nyitnak újra az alpesi sípályák, de az eredeti árat szerintem senki ne fizesse ki érte.  

Időnként jó elővenni.
Értékelés: 7/10

Negatívumok:
*Irányítási nehézségek
*Kihagyott ziccerek
*Pályaszerkesztési hiányosságok
*Eredetileg magas ár

Pozitívumok:
*Hatalmas bejárható terület
*Gyönyörű grafika
*Remek hangulat
*Többféle téli sportág
*Ma már olcsóbban is kapható

Szólj hozzá

sport