KÖNYV: A Vörös Hadsereg mesterlövésze (J. Nyikolajev)
2019. április 14. írta: Monty H.

KÖNYV: A Vörös Hadsereg mesterlövésze (J. Nyikolajev)

Egy hithű kommunista II. világháborús emlékirata a keleti frontról 

A második világháborús visszaemlékezések láthatóan reneszánszukat élik a Hajja és Fiai Kiadónál, s az elmúlt egy évben több ilyen is napvilágot látott. A legfrissebb egy szovjet mesterlövész élményeit eleveníti fel.

vhmesterlovesz.jpgJevgenyij Nyikolajev egy NKVD-alakulat felderítőjeként, majd mesterlövészeként szolgált a leningrádi fronton 1941–42-ben és aktívan kivette a részét a város védelméből. Első kézből szerzett tapasztalatait felettesei utasítására írásos formában is összefoglalta, hogy a hadsereg bővülő mesterlövész-állományának valamiféle kézikönyv is rendelkezésére álljon. Később más beosztásba került, szolgált a SZMERS-nél, illetve egy tüzéralakulat parancsnokaként. Jelen beszámoló a Leningrád környékén folyó harcokra fókuszál, elő- és utóéletét csak röviden említi.

Sajnos több okból sem tudom a könyvet dicsérni. Az egyik, hogy a csataleírások és úgy általában a leírások igencsak szemelvényesek, jellegtelenek, lényegében a keleti front bármely pontjáról származhatnának, így azok, akiket kifejezetten a leningrádi harcok krónikája érdekel, valószínűleg csalódni fognak. Ez, gondolom, részben azzal magyarázható, hogy a memoár a nyolcvanas évek közepén íródott, és bő negyven esztendő távlatából már az író sem emlékezhetett számos részletre. A hangvétel sem a kötet erőssége és emiatt, ahogy arra már az előszó is utal, a művet eleve kellő kritikával kell olvasni. A szerző teljesítményét, harctéren szerzett érdemeit ugyan nem kérdőjelezem meg, de írói stílusa sajnos az én türelmemet is próbára tette. Ezen belül is leginkább a nagy mennyiségben és kötelességszerűen előforduló, hamiskásnak érződő hazafias szólamok. És itt nemcsak az elesett bajtársaknak egy utolsó csókkal párhuzamosan tett honvédő/bosszúálló ígéretekre utalok… Mindezt kíséri az a fajta naiv és propagandisztikus hangnem, mely nem enged egyetlenegy negatív személyt sem szerepeltetni a saját oldalon. Így tehát el kellene higgyük, hogy a Vörös Hadseregnél mindenki jóindulatú, profi, szorgalmas, kitartó ember volt, különösen a komisszár elvtársak. Így egymást érik a baráti hangú eligazítások, a lelkesítő tömeggyűlések, a sodró lendületű támadások és ellentámadások, meg a többi. Csak egy rövid idézet példának: “A nácik a harmadik napon sem értek el semmit. Embereink rendíthetetlensége, parancsnokaink szakszerű irányítása, az ezred politikai vezetésének tevékenysége és a Vörös Hadsereg katonáit dicső tettekre sarkalló emberek személyes példamutatása keresztülhúzta számításaikat.” (Ha jól látom, a szerző csak Sztálint, az édesanyját és a mosodásokat hagyta ki ebből a leltárból.)

A magyar kiadás fülszövegében szereplő megjegyzés, mely szerint “A szerző bemutatja a mesterlövészet technikáját és hogy mi szükséges ahhoz, hogy valakiből sikeres katonai mesterlövész váljon,” szintén nem állja meg a helyét. Az természetes, hogy találunk utalásokat erre, de így ebben a formában a fenti mondat kifejezetten félrevezető és legfeljebb akkor szolgál ez a mű értékes részletekkel, ha az olvasó még semmit nem olvasott a témában. És ha már a hazai változat szóba került… Bár a fordítás nagy általánosságban megfelelő, egyértelmű (és az impresszum is megerősíti), hogy nyelvi és szaklektor nem látta a szöveget a nyomdába adás előtt. Bár nyelvtani hibából nincs sok, így is sokkal több, mint az elvárható lenne. A szöveg pedig ennek megfelelően egy nyersfordítást idéz, olyanokkal, hogy “háromszínű jelzőfáklya” (ez biztosan "zseblámpa" volt előző életében), “Lábra!” (ez jobb helyeken “Talpra!”), vagy “Nemzetközi utca” (mely az eredetiben valószínűleg az “Internacionálé utca” lehetett, legalábbis az akkori Szovjetunió légkörét ismerve)... Végül pedig ha valaki azt kérdezné, hogy szerintem volt-e egyáltalán értelme kiadni ezt a kötetet magyarul, miután bő négy évtizeden át ilyen szellemiségű és stílusú műveket nyomtak le honfitársaink torkán, azt válaszolnám, hogy nem. Bár természetesen mindkét oldal megérdemli a figyelmet, úgy vélem, fontosabb lenne szovjet-orosz vonalon ennél elfogulatlanabb könyveket kiemelni a kínálatból (az afganisztáni vonatkozású és egy másik kiadó által megjelentetett Fiúk cinkkoporsóban például ilyen). A Hajja és Fiai, ahogy húsz évvel ezelőtt is, láthatóan továbbra sem ellenőrzi elég alaposan előzetesen a kiadandó művek valódi értékét, azt, hogy tényleg érdemesek-e a hazai publikálásra. Ez eleve elvárható lenne, de mivel nálunk nem is jelenik meg túl sok vonatkozó kötet, különösen fontos volna. Remélem, hogy a jövőben inkább a Hans von Luck-színvonalú visszaemlékezések fognak dominálni.

A Vörös Hadsereg mesterlövésze
Írta: Jevgenyij Nyikolajev
Fordította: Moczok Péter
Hajja és Fiai 2019
256 oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr5714714111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

20. századi hadtörténet 2019.10.13. 17:19:43

Kedves Monty!

Mindig örömmel olvassuk a köteteinkről írt olvasói kritikákat - így az önét is -, melyeket egyéni véleményként elhangzóként mindig tiszteletben tartunk és soha nem vitatunk, nem kommentálunk.

A kiadónk munkáját ért, ténynek beállító téves feltételézésekhez viszont fűznénk néhány gondolatot:
- Jelen mű ugyanazon az ellenőrzési-lektorálási munkafolyamaton esett át, mint az ellenpéldaként említett Hans von Luck-emlékirat, ettől függetlenül nem vitatjuk, hogy maradhattak benne hibát. Az impresszumban a kiadók nem szokták saját dolgozóikat feltüntetni, csak ha külsős, neves szakember munkáját veszik igénybe.
- Nyikolajevnek a magyar kiadás alapjául szolgáló műve csupán két éve jelent meg a nemzetközi könyvpiacon, angol nyelven, nem propaganda kiadványként. Választásunk pontosan azért esett rá, mert hűen illusztrálja, miként képes egy illiberális rezsim a polgárai gondolkodását átformálni. A szerző pátosza, hazafisága és politikai elköteleződöttsége őszinte érezelmeit és véleményét közvetíti egykori NKVD-s katonaként, és a katonák agymosása a II. világháborúban mind a német, mind a szovjet oldalon része volt a hadviselési eszköztárnak. Jelen korunk olvasói közül ezzel nagyon kevesen szembesülhettek eddig - a többség legfeljebb hallomásból -, a kommunista propaganda túlerőltetése a 70-es évek végére lecsendesedett.
- A nem latin betűs köznévi földrajzi neveket fonetikus átírásban, vagy magyarra fordítva alkalmazzuk. Mivel a spanyol polgárháború kapcsán Nemzetközi Brigádról beszélünk és a közismert "sláger" szerint holnapra nemzetközivé lesz a világ, nem az idegen hangzású Internacionalista utca verziót választottuk. A jelzőfáklya esetében ha az adott szövegkörnyezetben valóban zseblámpáról volt szó és nem pirotechnikai eszközről, akkor az valóban tévesztés.
Baráti üdvözlettel:
a Hajja & Fiai Könyvkiadó csapata

Monty H. 2019.10.20. 21:23:03

@20. századi hadtörténet:
Kedves Kiadó!
Örülök, hogy a kritikákat olvassák, sőt reagálnak is rá. Viszont pár dolog kapcsán megint írnom kell.

- Minden műben maradhatnak hibák, ez tény, de nem mindegy, mennyi. Én pedig furcsállom, hogy se a fordító, se a lektor nem veszi észre ezeket. (Fordítóként és lektorként is dolgoztam, ergo rossz szokásom kiszúrni ezeket :-) Arról, hogy a lektor nevét egyes kiadók nem tüntetik fel, nem hallottam még, de nem vitatkozom, bár úgy vélem, jogos lenne, már csak azért is, hogy az olvasó lássa, a kiadó erre is ügyelt. Sajnos nagyon sok olyan kiadvány jelenik meg, amit láthatóan senki nem olvasott át. A fordító se nagyon...

- Az eredeti mű hangvétele már a kiadói előszóban előkerült, vagyis tény, hogy "figyelmeztették" az olvasót erre, ugyanakkor az a kérdés is felmerül, hogy ennek tudatában (illetve a kritikában említett, elég jellegtelen stílusa folytán) biztosan ezt a kötetet kellett kiválasztani? Nincs esetleg olyan szovjet-orosz vonalon, ami kevésbé pátoszos, ugyanakkor hitelesebb?

- A nemzetközi brigádokról természetesen tudok, és a "sláger" szövegét is ismerem, bár így is valószínűbbnek tartom, hogy egy utcát az Internacionáléról neveznek el (angolul több helyen "International", másutt "Internationale"), és nem egy melléknévről. De mindegy, nem én voltam a fordító. :-)

További jó munkát kívánok.

20. századi hadtörténet 2019.10.22. 16:30:05

Kedves Monty!

Való igaz, hogy sajnos sok a - többnyire kárászéletű - sufnikiadó, melynek a vezetője nem rendelkezik könyvszakmai ismerettel, és kevés olvasó veszi a fáradságot, hogy néhány kattintással utánajárjon, hogy egy három évtizedes, ezer fölötti címmel és széles kínálati palettával rendelkező szakmai műhelyről van szó, vagy pedig egy pár címes pénzügyi kalandorról.

Fordítóként bizonyára csak véletlenül kerülhette el a figyelmét, hogy az eredeti nyelvű kiadásokban a copyright-tulajdonosokon kívül más közreműködő nevét általában nem tüntetik fel a kolofonoldalon, még a felelős kiadót sem. Abban igaza van, hogy korábban, főként a rendszerváltást megelőző években, amikor összesen volt 32 (állami) gigakiadó, a gépírónő kivételével szinte mindenkinek a neve szerepelt, akinek a keze között megfordult a kézirat. Ma már, amikor a működő 1000-1500 körüli kiadó 80-90%-a évi tíz kötetnél kevesebbet jelentet meg, inkább az a tendencia, hogy a kiadóvezető egy személyben lehet a műszaki és irodalmi szerkesztő, valamint raklapot pakoló segédmunkás.

Egy mű kiválasztásának az elsődleges szempontja nálunk mindig az, hogy meg lehet-e venni a kiadási jogát, pontosabb kideríthető és elérhető-e az a személy vagy szervezet, akinek az a birtokában van. Nyikolajev memoárja úgy kerülhetett képbe, hogy a szerző örököse 2017-ben eladta a nemzetközi jogot annak az angol kiadónak, akitől két évtizede rendszeresen vásárolunk. Az angol kiadás sikeres volt, a megjelenést követően azonnal elkelt a cseh, a lengyel és a kínai jog. Ugyanennél a kiadónál azonos időben jelent meg a kevésbé pátoszos hangvételű Ljudmila Pavlicsenko-memoár Lady Death címmel, amiről sajnos lemaradtunk. Hogy milyen rögös út vezet a magyar kiadáshoz, azt jól példázza, hogy Hans von Luck örökösét egy olyan amerikai irodalmi ügynökség képviseli, amelynek van magyarországi partnere, mégis három évbe került, mire többszöri sürgetés után az aláírt szerződésig eljutottunk.

Az, hogy az International street eredetileg oroszol hogyan hangozhatott és mi lehetett a pontos jelentéstartománya akkor, amikor a kommunista időkben előszerettel neveztek el olyan köznevekről mint béke, barátság, szabadság, ifjú kommunista stb. köztereket, az én véleményem szerint kevésbé lényeges, mint az hogy a telescopic sight egy mesterlövészről szóló könyvben ne teleszkópos irányzék maradjon a megjelent szövegben, hanem céltávcső legyen.

Külső lektor közreműködését - ami értelemszerűen jelentősen megnöveli az előállítási költséget - akkor veszem igénybe a hadtörténeti munkáknál, ha a szöveg műszaki-technikai vagy nagy tömegű katonai szakkifejezései azt indokolttá teszik. A sorozat köteteinél olyan szaklektorok fordultak meg, mint a Hadtudományi Lexikon szerkesztésében részt vett Amaczi Viktor, a haditengerészti témában otthonos Csonkaréti Károly vagy a páncélos-hadviselésről sokat publikált Számvéber Norbert.

Végezetül hadd ajánljam figyelmébe a most megjelent illetve 2020 elejéig megjelenő három komolyabb stílusú és "súlyosabb", páncélosokról szóló kiadványunkat. Örömmel olvasnám azokról írt kritikáját is.

Monty H. 2019.11.24. 12:27:30

@20. századi hadtörténet: Kedves Kiadó!
Köszönöm a pontosításokat. Nemrég láttam a hamarosan megjelenő páncélos kötetről egy reklámot, örülök, hogy a sor folytatódik.

A potenciális címekhez hadd tegyek hozzá én is. Egyrészt a korábban itt bemutatott WN 62-t, amely egy német katonamemoár, és elsősorban Omaha Beach élményét taglalja német szempontból.

monty.blog.hu/2019/06/05/konyv_wn_62_heinrich_severloh

A másik, ami a hürtgeni csata 75. évfordulója kapcsán jutott eszembe, hogy erről a témáról Charles Whiting (akinek egy kötetét épp önök adták ki sok évvel ezelőtt) írt könyvet The Battle of Hurtgen Forest címmel. Kritikus hangú, olvasmányos, képmelléklettel is ellátott mű, mely egy agyonhallgatott ütközet átfogó krónikája. Erről magyarul eddig csak az Ambrose-féle Civil katonákban lehetett olvasni.
A kötetről nem, de a csatáról írtam:

monty.blog.hu/2014/11/13/foto_a_hurtgeni_csata
süti beállítások módosítása