2017. dec 22.

FILM: Star Wars: Az utolsó jedik

írta: Monty H.
FILM: Star Wars: Az utolsó jedik

A jedi nem tér vissza. Legalábbis nem akar...

Ilyenkor érzem, hogy repül az idő... Mintha csak a múlt héten léptünk volna ki a moziteremből Az ébredő Erő premiervetítése után mit mondjak, nem éppen boldogan. A hetedik részről alkotott véleményem azóta se változott, így személy szerint örültem, hogy Rian Johnson veszi át a kormányt J.J. Abramstől. Biztosra vettem, hogy annál csak jobbat fog alkotni.

A MOST KÖVETKEZŐKET CSAK ABBAN AZ ESETBEN OLVASD EL, HA MÁR LÁTTAD
A FILMET, VAGY HA NEM ZAVAR A RÉSZLETEKBE MENŐ ELEMZÉS.

the_last_jedi_01.jpg

Az utolsó jedik cselekménye ott veszi fel a történet fonalát, ahol a VII. rész befejeződött. Az Első Rend flottája lecsapni készül az Ellenállás fészkére, miközben Rey megtalálja Luke Sykwalkert egy messzi-messzi bolygón. Az idős jedi-mesternek azonban nem akaródzik tanítványául fogadni a lányt… Vagy bármi mást tenni. Márpedig erre égető szükség lenne, mert a jófiúk létszáma óráról órára apad.

the_last_jedi_02.jpg

Elsőre tulajdonképpen tetszett a film, még ha úgy is éreztem, hogy talán picit hosszabb a kelleténél. Az ébredő Erőnél szerintem mindenképp jobban sikerült, de persze ahogy utóbb elgondolkoztam rajta, megfogalmazódtak bennem a kritikai észrevételek is. Nem is kevés…

the_last_jedi_09.jpg

A forgatókönyvben értékelem, hogy mert új irányokat venni, miközben persze időről időre merített a klasszikusokból. Tényleg nem volt minden fordulat kiszámítható: lekötött és úgy hozott újdonságokat, hogy közben visszahozta a régi Star Wars-érzést is. Telibe találtak még azok a finoman vagy nem olyan finoman megfogalmazott önirónikus megnyilvánulások, melyek a korábbi filmeket, és persze Az ébredő Erőt is megcsipkedték, megkérdőjelezve esetenként a már lefektetett alapokat is. Ráadásul több ponton is tudott a szkript hatásosan érzelmes lenni... (Lehet, hogy a nosztalgia vett rajtam erőt, de időnként én magam is elmorzsoltam egy-egy könnycseppet.) És ebből a szempontból a Disney-éra három Csillagok háborúja-filmje közül ez a legerősebb. Ugyanakkor elég tömött a forgatókönyv, márpedig így is két és fél órás játékidőről beszélünk. Persze kellett a hely az újabb karakterek kibontakozásához — bocsánat, szerepeltetéséhez, mert kibontakozni nemigen tudtak...

the_last_jedi_03.jpg

Ha már szereplők... Csak némelyiknél tapasztaltam különösebb fejlődést: Luke okoz meglepetéseket ez azért is működik, mert a klasszikus trilógiában a "jó fiú" szerepében nem volt igazán mozgástere, itt viszont a megcsömörlött jedi-mesterként már mondhat és tehet, amit akar. Azt hiszem, ő valóban megkapta ezzel a végső tiszteletadást sokkal inkább, mint két évvel ezelőtt Harrison Ford, aki egy tömör huszárvágással távozott a színről. Kylo Renről kiderül pár dolog és érdekes látni, ahogy a két oldal között manőverezget, de még mindig az a véleményem róla, hogy súlytalan ahhoz képest, hogy milyen fontos funkciója van. Rey valóban fejlődik, de megint úgy éreztem, tapasztalatlanságához képest túl erősre sikerült. Snoke betölti a szerepét mint főgonosz, de amúgy nuku, ráadásul nem tudhatunk meg róla semmit. Rose úgy szimplán aranyos, de dramaturgiai feladatán túl nem sok vizet zavar. DJ legalább a maga rosszfiús attitűdjével visz egy kis fűszerezést a cselekménybe, még ha szerepe kissé közhelyes is. Se Finn, se Poe nem tud újat mutatni, csak hozzák a megszokott formájukat, bár szerintem most ez is elegendő volt. Holdo ellentengernagy átveszi a megfáradt Leia válláról a vezetés (és majdnem az egyik női főszerep) terhét: ezúttal ő hozza az erős női karaktert, s jellemének kettősségével sikerül némi feszültséget hoznia a történetbe. Leiát nemcsak Carrie Fisher sajnálatos halála okán volt jó viszontlátni: pajkosan, de öregesen vagány, miközben a galaktikus nagymama szerepét is felvállalja.

the_last_jedi_04.jpg

A készítők meglátásom szerint két téren vitték túlzásba a dolgot. Az egyik a humor. Nekem ugyan az elsütött viccek 90%-ával nincs semmi bajom, némelyik egyszerűen telitalálat, mégis úgy éreztem, a forgatókönyv végső átfésülésénél az összes potenciális ilyen megszólalást benne hagyták, ahelyett, hogy igyekeztek volna legalább néhányat kinyesni... A másik dolog a film második felében az egy négyzetméterre eső édibébi szőrmókok száma. Megértem, hogy itt-ott dramaturgiai célt szolgáltak, de nagy általánosságban inkább a Disney-logo árnyékaként tudtam őket értelmezni. Komolyan olyan hatást keltett, mintha a mittudomén milyen animációs film munkatársai átugrottak volna Az utolsó jedik effekteseihez azzal, hogy "srácok, maradt még két raklapnyi kisállat, ha esetleg kell nektek, ingyen adjuk!"

the_last_jedi_08.jpg

Ami a modern sci-fiknél már-már kötelező baki, az sajnos most is jelen volt: olyan, elsősorban technikai jellegű következetlenségek rontják ugyanis a történet hitelességét (már ha lehet ilyet számon kérni egy űroperánál), melyek tulajdonképpen minden Star Wars-epizód sajátjai, csak mindig eltérő mértékben jelentkeznek. Én például "a flotta menekül, de napokon keresztül" alapszituációval azért nem tudok kibékülni, mert az üldöző hajóhad történetesen képes lenne fénysebességre váltani és az Expanded Universe-ből azért tudjuk, hogy mikrougrást is végre lehet hajtani, ha nem akarunk messzire menni. Ezenfelül megint előjönnek az olyan képtelenségek, hogy bár a réges-régi galaxisunkban a mainál jóval fejlettebb a technika, olyan bombázókat küldenek abszolút vészhelyzetben az Első Rend flottájára, melyek nemcsak lassúak, hanem ugyanolyan elven vetik le bombáikat, mint egy földi bombázógép: tehát nem ám kilométerekről eregetik a lopakodó vagy manőverező rakétáinkat, hanem be kell repülni az ellenség FÖLÉ és gravitációs elven kiszórni a rakományt... Mindezt az űrben. Erre azt mondom, ha a III. részben már léteztek intelligens rakéták, melyek tűzön-vízen át képesek voltak egy egyszemélyes vadászt követni, akkor ez a fajta bénaság már több, mint bántó.

the_last_jedi_06.jpg

A zenét alig valamivel tartom jobbnak, mint Az ébredő Erőét. Ami igazán emlékezetes benne, az szinte kivétel nélkül korábbi opuszok újrafelhasználása. Működnek, és itt is látszik, hogy a klasszikusoktól átvett elemek milyen szépen belesimulnak a nagy egészbe. Ettől függetlenül nem tudom egy napon említeni a mester egyetlen régebbi Star Wars-albumával sem... Ez persze változhat, ha külön is meghallgatom majd, de egyelőre erősen kétlem.

the_last_jedi_05.jpg

A látványvilág nagy általánosságban most is kiváló, bár a VII. részhez hasonlóan ezúttal sem estem hanyatt az újsütetű járművektől márpedig ha az előtrilógia epizódjaitól nem sajnálták a formabontó és valóban emlékezetes hajókat és egyéb tragacsokat, nem értem, hogy itt miért nem tesznek ki magukért a látványtervezők. A helyszínek változó színvonalat képviseltek, de itt sem láttam semmi igazán említésre méltót.

Az összhatás ily módon nekem igencsak vegyes. Nagy általánosságban tetszett, amit Rian Johnson rendezőként csinált, de íróként van még mit tanulnia. Én biztosan nem rohanok megint a moziba a közeljövőben, hogy újra láthassam. Az tény, hogy az Abrams által megkezdett úton továbbhaladni nem feltétlenül hálás feladat. Sőt, biztosan nem az. Ezért sem örülök annak, hogy a IX. részhez újra a fenti direktort szerződtették. Mindenesetre reménykedem, hogy fogunk még rendezőváltásról hallani addig. Nem ez lenne az első eset…

Egy fokkal jobb, de ez se lesz kedvenc.
Értékelés: 6/10

Star Wars: Az utolsó jedik (Star Wars: The Last Jedi)
Disney & Lucasfilm 2017
Sci-fi (152 perc)
Rendező: Rian Johnson
Főszereplők: Daisy Ridley, Mark Hamill, John Boyega
Zene: John Williams

Szólj hozzá

scifi star wars