2015. okt 25.

KÉPREGÉNY: Régi jó légió

írta: Monty H.
KÉPREGÉNY: Régi jó légió


Charles Lorre munkáiból

A múlt héten tartott őszi képregénybörzén csaptam le a Linea Comics Kft. amúgy márciusban megjelent kiadványára, melynek előbb címére, majd írójára figyeltem fel. Mivel azonban úgy sejtem, a többség számára a Charles Lorre, esetleg a Charley Long név nem mond semmit, röviden be is mutatnám, kiről van szó.

regi_jo_legio_1.jpgA felsorolt álnevek ugyanazt a szerzőt takarják, aki Nagy Károly néven 1909-ben látta meg a napvilágot, és eleinte verseket írt, később dalszövegeket, de igazán a ponyvaregények műfajában tett le maradandót az asztalra. Abban az időben, amikor Rejtő Jenő már jócskán befutott saját légiós regényeivel (vagyis a harmincas évek végén), Nagy is elkezdte ontani magából a hasonló szellemben megírt filléres történeteit. Ők ketten egyébként kollégák és barátok voltak. Teljesen egyértelmű, hogy Lorre stílusát P. Howardéról koppintotta, bár ugyanazt a színvonalat sohasem érte el. Mindenesetre így is összehozott 24 regényt (például Az elátkozott erőd, Csontváz kis testi hibával vagy Az ellopott légionista), 134 kisregényt és három verseskötetet. Karrierjét és életét Rejtőéhez hasonlóan a második világháború és a munkaszolgálat törte derékba. Mesteréhez hasonlóan ő sem tért haza soha a keleti front poklából, sőt, még halálának pontos ideje és körülményei sem ismertek (valószínűleg 1943 elején, a doni áttörést követően veszett oda). Műveit a nyolcvanas évek végén újra kiadták, de pár évvel ezelőtt a Fapadoskönyv Kiadó egységes borítóval újra forgalomba hozta regényeit A magyar ponyva klasszikusai sorozatban.

 

regi_jog_legio_mintaoldal_1.jpgA most tárgyalt füzet három történetet tartalmaz, melyek nem szigorúan vett adaptációk, hanem Lorre kötetei és egyéb légiós anekdoták alapján készült, egymással nagyjából összefüggő sztorik. A figurák, a helyszínek és az élethelyzetek P. Howard rajongói számára bizonyára ismerősek (néhol túlontúl ismerősek) lesznek, de hát ki mondta, hogy a légiós műfaj tartogat még újdonságokat? A három alkotó rajzstílusa viszont érezhetően, sőt szignifikánsan különböző. Csordás László műve, a Ragyás Tom színre lép nemcsak részleteiben meggyőző, hanem hangulatában is passzol ehhez a világhoz. (Sajnálatos, hogy övé a legrövidebb képtörténet, mindössze hat oldallal.) Podmaniczky Ferenc és a Szökevények a Szaharában képi világában Korcsmáros Pál rajzai (arcok, testhelyzetek, beállítások) köszönnek vissza, ami egyáltalán nem zavaró, sőt, viszont erősen hullámzó az egyes képek és oldalak színvonala. Gergely László, illetve a Kockás Pierre kockáztat stílusát nem tudtam a szívembe zárni: a többihez képest számomra zavaróan minimalista, itt-ott karikaturisztikus, és összhatásában valahogy nagyon távol áll a mesterek (Korcsmáros, Zórád és a többiek) munkájától. Ahogy A fehér folt esetében, persze itt sem szabadna összehasonlítanom őket, hiszen minden rajzolónak joga van a saját kifejezési formához, de azt hiszem, témától függetlenül, másutt sem látnám szívesen ezeket a rajzokat.

regi_jog_legio_mintaoldal_2.jpg

A képtörténeteket Kiss Ferenc bevezetője és zárszava kíséri, összesen kilenc oldalon, kitérve Nagy Károly életére és a regényeiből készült képregények kálváriájára. A kiadvány összességében meghozta a kedvemet a Lorre-kötetekhez, úgyhogy köszönet a kiadónak és az alkotóknak! 

regi_jog_legio_mintaoldal_3.jpg


Régi jó légió
Charles Lorre regényei alapján írta: Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc
Rajzolta: Csordás László, Podmaniczky Ferenc, Gergely László
Linea Comics Kft. 2015
68 oldal

Szólj hozzá

irodalom idegenlégió