2015. ápr 24.

FOTÓ: A gallipoli ütközet 1. – A támadás

írta: Monty H.
FOTÓ: A gallipoli ütközet 1. – A támadás

Száz évvel ezelőtt vette kezdetét a gallipoli partraszállás, melynek során az antant megkísérelte a Dardanellák elfoglalását. A merész akció célja a tengerszoros biztosítása, majd Konstantinápoly elfoglalása volt, illetve Törökország kiütése a háborúból. Mint sok más haditerv a történelem folyamán, ez is jól hangzott papíron, a gyakorlatban viszont sok százezer ember elvesztésével járó kudarcot eredményezett. Itt és most elsősorban a fennmaradt fotókra, festményekre és plakátokra támaszkodva próbálom megidézni a hadjárat történetét, tisztelegve mindkét oldal elesettjei előtt. 

  FIGYELEM! A MOST KÖVETKEZŐ KÉPEK KÖZÖTT MEGRÁZÓ FOTÓ IS TALÁLHATÓ.

 

central_powers.jpg

Az Oszmán Birodalom 1914 októberében lépett hadba a központi hatalmak oldalán. A birodalmat akkoriban "Európa nagybetegének" tartották, mert belpolitikai viszályok és katonai vereségek gyengítették. A német diplomácia sikeresen utat talált az "ifjú törökökhöz", vagyis a politikai hatalmat 1908-ban magához ragadó csoportosuláshoz, ezzel is gyengítve az itteni brit befolyást. Ezenfelül a német katonai tanácsadók jelentős szerepet játszottak a hadsereg korszerűsítésében. A török hadba lépés azonban a történészek szerint teljesen szükségtelen volt...

  

turkish_army_winter_gear_1914.png

A török haderő már 1914 telén megindult a Kaukázusnak, az oroszok ellen, de a gyatrán szervezett "hadjárat" teljes kudarccal végződött: az utánpótlás akadozott, az időjárás pedig kegyetlenül elbánt a behatolókkal. 70 ezer fős veszteség után a törökök kénytelenek voltak visszavonulni... II. Miklós orosz cár ettől függetlenül antant beavatkozást sürgetett, mert félt a kétfrontos háborútól, és aggasztotta a Fekete-tenger elvágása.

 

churchill_speaking.jpg

Miután a nyugati fronton megmerevedett az arcvonal, a brit vezetésben többen is "kerülőúton" oldották volna fel a patthelyzetet. A.J.P. Taylor szerint ezek a merész elgondolások mindig a "szivarvég-stratégia" gyümölcsei voltak, vagyis valaki valahol kigondolt valamit és szivarjával rábökött a térképre, mondván, megfelelő hely lesz... Az ilyen mellékakciókhoz azonban soha nem jutott elegendő forrás, mivel uralkodó nézet volt, hogy a németeket nyugaton kell legyőzni, és persze a franciák is igényelték, hogy a britek nagyobb erőkkel legyenek jelen a kontinensen. Sir Winston Churchill (a képen jobbra), az admiralitás első lordja, illetve Lord Kitchener, a hadügyminiszter azonban látott logikát a Törökország elleni akcióban: egyrészt az Oroszország felé irányuló utánpótlást biztosítanák a Dardanellák elfoglalásával, másrészt elhárítanák a Szuezre leselkedő veszélyt (az akkori Oszmán Birodalom ugyanis határos volt Egyiptommal, és ekkor már ott is harcok folytak). Úgy vélték, mindezt kizárólag a dicső brit flotta közreműködésével is megoldhatják. 

 

british_fleet.jpg

A brit haditengerészet 1915. február 19-én behatolt a tengerszorosba, és tűz alá vette a parti erődítményeket. Egy hét alatt sikerült kiütniük a telepített ütegek egy részét és az aknaszedés is megkezdődött, illetve tengerészgyalogosok is partraszálltak két helyen, hogy megrohamozzák a török lövegállásokat. Churchill elégedetlen volt és nagyobb erőfeszítéseket követelt a flottától.

 

german_cannon_in_turkish_service.jpg

Német hajóágyú török szolgálatban, valahol a Gallipoli-félszigeten.

 

corp_seyid.jpg

Gallipoli első török hőse: Szejíd tizedes, a Kilitbahir-fennsík egyik ütegének tagja. Mikor a lőszertovábbító mechanizmus a brit hajóágyúk tüzében tönkrement, a különösen erős, favágóból lett tüzér egymaga cipelte át a 275 kilogrammos gránátokat a raktárból a lövegig. A róla készült fotó azonban csak másnap készült el: akkor, érthető módon, nem volt már csúcsformában, ezért egy fából készült gránát-utánzatot adtak a kezébe. Szejíd emlékét ma szobor őrzi bajtársai sírjai mellett.

 

entente_fleet.jpg

Mikor 1915. március 18-án 18 brit és francia hadihajó újra próbálkozott a szoroson való áttöréssel, újabb aknamezők és mobil partvédelmi lövegek várták őket. Három nagyobb hajó süllyedt a hullámsírba és további három rongálódott meg – a törökök lőszerkészlete viszont majdnem teljesen kimerült. A brit flottaegység parancsnoka, de Robeck nem volt hajlandó több hajót veszíteni, ezért visszavonulást rendelt el. Egyértelmű volt: szárazföldi erők partra tétele nélkül nem oldható meg a grandiózus terv. Ez további gondokat okozott: a brit hadsereg ekkor még mindig létszámhiánnyal küzdött és a nyugati front prioritást élvezett az utánpótlás tekintetében, holott többen is hangoztatták, hogy ott egyelőre nem várható változás. Így kerültek képbe az ausztrál és új-zélandi, illetve a francia és a brit gyarmati erők.

 

en_route.jpg

A majdani akció csupa kérdőjel volt. A bevethető alakulatok (öt hadosztály) többsége teljesen tapasztalatlannak számított; a britek tengeri fölényük ellenére nemigen rendelkeztek támadó jellegű partraszállásra alkalmas tengeri járművekkel; s mivel hirtelen döntöttek a szárazföldi egységek bevetéséről, számos logisztikai probléma is adódott, nem is beszélve a felderítési adatok hiányáról. Mindezek okán a tulajdonképpeni hadművelet, Sir Ian Hamilton tábornok vezetésével csak április végén indulhatott meg – a törökök pedig eközben tovább erősíthették védelmüket.

 

otto_liman_von_sanders.jpg

A félszigeten állomásozó hat török hadosztály egyébként a német Otto Liman von Sanders tábornok parancsnoksága alatt állt. Négy hét alatt számos védművet építettek, akadályokat emeltek, utakat javítottak, sőt, egy repteret is kialakítottak.

  

ataturk_and_his_staff.jpg

Az akkor 34 éves Musztafa Kemal alezredes, az itteni török hadosztály-parancsnokok egyike. Kemény, gyakorlatias ember, jó katona és inspiráló vezető volt — a háború utáni Törökországnak pedig vezéralakja… 

 

australian_9th_and_10th_battalions_egypt_december_1914.jpg

Ausztrál sátortábor a piramisok tövében; Egyiptomban összpontosították a támadó erők jelentős részét. A titoktartásra sajnos nem adtak: egész Kairóban beszélték, hogy az alakulatok Törökországba tartanak, a Dardanellák elfoglalására. Ha a kétszeres tengeri támadás nem szolgált volna elég bizonyítékkal, a török hírszerzésnek akkor se lett volna nehéz dolga

 

australian_light_horse_brigade_aif_gallipoli1.jpg

A hivatalosan 1901 óta önálló, de az anyaországhoz továbbra is kötődő Ausztrália számára ez volt az első lehetőség, hogy haderejét harcba vesse. Az európai hírek és a háborús fejlemények hatására nem volt hiány önkéntesekből, akik készek voltak beszállni a küzdelembe a Brit Birodalom védelmében – sokukat persze a kalandvágy hajtotta. Összesen 417 ezer katonájuk állt csatasorba. Új-Zéland bő 100 ezer katonát és ápolónőt küldött a háborúba. Az ausztrál és új-zélandi haderőt gyűjtőszóval ANZAC-hadtestnek hívták (Australian and New Zealand Army Corps). 

 

anzacs_before_gallipoli.jpg

ANZAC-katonák egyiptomi táborukban, nem sokkal behajózás előtt. Az alakulat kabalaállata természetesen erről a képről sem hiányozhat... 

  

landing_french-gallipoli.jpg

Francia csapatok érkeznek a görög Lemnosz szigetére. A franciák később a Hellész-foknál a britek oldalán küzdöttek, de a támadás első napján egy figyelemelterelő akciót is végrehajtottak Kum Kale közelében, a Dardanellák ázsiai oldalán, ahol csak rövid időre szálltak partra, majd távoztak.

 bernard_freyberg.jpg

Bernard Freyberg, a később tábornokká előlépő új-zélandi parancsnok is végrehajtott egy figyelemelterelő akciót Bulairnél a partraszállás éjszakáján, de egyes-egyedül – úgy vélte, kár lenne kockára tenni emberei életét. Ezért miután a csatahajók sortüzet adtak le a parti sávra és a csónakokat átmenetileg vízre tették, ő egymaga úszott ki a partra (ahogy a fenti, 1914-es képről is sejthető, kiváló úszó volt), zsákjában késsel, pisztollyal és fényjelző eszközökkel. A fövenyen itt meg ott meggyújtotta a fényeket, körülszimatolt, de törökkel nem találkozott. Kitüntetést kapott érte, de nagyobb érdem ennél, hogy mindezt emberei megkímélése érdekében (no meg egészséges kalandvágyból) hajtotta végre.

 

gallipoli_landing_map.jpg

A Gallipoli-félsziget térképe

 

1sd_div_signal_co_towed_to_anzac_cove.jpg

Április 25-én hajnalban megkezdődött a partraszállás… Ausztrál katonák a part felé vontatott csónakban. Az arcokon egyelőre több a lelkesedés, mint az aggodalom.

 

anzac_beach_4th_bn_landing_8am_april_25_1915.jpg

A 4. ausztrál zászlóalj partraszállása, reggel 8 óra körül Gaba Tepe mellett, az ún. Anzac-öbölben. Az első csónakok még sötétben érték el a fövenyt, természetesen nem ott, ahol eredetileg tervezték. Az egyes alakulatok is összekeveredtek, de szinte azonnal elindultak felfelé a meredélyen... 

 

charles_dixon_the_landing_at_anzac.jpg

Partraszállás az Anzac-öbölben; Charlex Dixon festménye.

 

turkish_officers_observing.jpg

Török tisztek figyelik az ellenség mozgását. Kemal alezredes a hiányos információk ellenére is biztos volt abban, hogy az Anzac-öbölbeli partraszállás nem elterelés, hanem valós támadás. Tisztában volt a magaslatok jelentőségével és kész volt hadosztályát is feláldozni, hogy a támadókat megállítsa. Híres parancsában nem kertel katonái előtt: „Nem arra utasítom magukat, hogy harcoljanak, hanem, hogy meghaljanak. Míg mi elesünk, más csapatok és parancsnokok foglalhatják el a helyünket.” 

 

new_zealand_troops_landing.jpg

Új-zélandi katonák partraszállása. Az Anzac-öbölben aznap két hadosztály ért partot, a támadók vesztesége durván 2000 fő volt. Egyes helyeken szinte csak talpalatnyi földet tudhattak magukénak és az evakuálás is szóba került. Hamilton tábornok ezt elutasította, már csak azért is, mert a flottának ehhez több napra lett volna szüksége.

  

cyrus_cuneo_painting.jpg

És megkezdődött a harc a magaslatokért... Cyrus Cuneo festménye.  

 

turkish_mg_gallipoli.jpg

Török lőállás két német gyártmányú MG08 géppuskával. 

  

v_beach_25th_april_1915.jpg

A Hellész-foknál brit erők léptek partra, őket csak később követték indiai és gurkha alakulatok. A Szedülbahir erőd géppuskái keményen megtizedelték a River Clyde nevű csapatszállítóról kiszálló brit gyalogságot. A partraszállást így sem tudták megakadályozni, viszont a tényleges térnyerés csekély volt: a magaslatokat a nap végén itt is a törökök uralták. 

 

Egy vonatkozó dokumentumfilm részlete, melyben valószínűleg a Tell England című 1931-es játékfilm képsoraival idézik meg a V-szektor poklát a Hellész-foknál.

 

sedd-el-bahr_from_river_clyde_at_cape_helles.jpg

A River Clyde hídjáról készült ez a kép, melyen jól látható az orrban letett holttestek és sebesültek tömege.

  

medical_evacuation.jpg

A sebesültek kivonása nem ment könnyen, részben, mert a brit hadvezetés nem számított ennyi áldozatra. 

 

gallipoli_beach.jpg

A nap mérlege minden partszakaszon ugyanaz volt: az antant erők megvetették a lábukat, de nem nyomultak kellő mértékben előre és a törököknek így volt elég idejük újabb csapatokat átcsoportosítani, állásaikat megerősíteni. 

  

aerial_recon.jpg

Brit felderítőgép fotója a félszigetről. A Királyi Haditengerészet légiszolgálata (akkor még nem létezett a tengerészeti légierő) a partraszállás után egyre nagyobb szerepet kapott a felderítésben, a megfigyelésben, sőt, korlátozott mértékű bombázó feladatokat is kaptak.

 

british_assault.jpg

Hellésznél május 6-án kezdődött az újabb antant támadás. A tüzérségi előkészítést követő akció során a rohamozók jelentős része eltévedt a nehéz terepen. Néhány száz méteres térnyerést csikartak csak ki és újra meg kellett állniuk. 

 

anzac_the_landing_george_lambert.jpg

Még George Lambert festményén is jól látható, hogy a terep milyen nehézségeket okozott. A félsziget változatos, a  homokos tengerpartot egyes helyeken alacsony dombság követte, másutt viszont meredély, számos apró völggyel és vízmosással. Ilyen körülmények között még a védőknek is gondot jelentett a tájékozódás.

 

turkish_counterattack.jpg

Ellenlökés. Április 27-én, majd május 19-én nagyszabású török támadások indultak az Anzac-öbölnél a támadók tengerbe szorítására. A brit hajóágyúk azonban a szó szoros értelmében megtizedelték a rohamozókat.

 

after_the_battle.jpg

Ezt követően a nagyszámú holttestet (600 ausztrál és 3000 török) mindenképp el kellett takarítani: ennek érdekében ideiglenes tűzszünet köttetett. Ez volt az első alkalom, hogy a felek megláthatták egymás emberi arcát is. Az ANZAC-katonák eddig is tisztelték a törököt, de sokan mostantól egyenesen úgy emlegették őket leveleikben, mint igazi úriembereket. Ott, ahol a lövészárkok közel húzódtak egymáshoz, az ellenfelek nem egyszer arcról is ismerték egymást és időnként leveleket vagy ajándékokat is áthajigáltak egymáshoz.

 

after_the_battle_2.jpg

Bár a fegyverszünet során tilos volt a fotózás és a rajzolás, több fénykép is készült a senkiföldjét borító holttestekről és az azokat összeszedő katonákról.

  

17_may_1915_cew_bean_s_first_report_from_gallipoli_was_published_in_the_commonwealth_of_australia_gazette.jpg

A Commonwealth of Australia Gazette 1915. május 17-i száma közölte az első hivatalos tudósítást az otthoniaknak a gallipoli akcióról.

  

german_graphics_landing.jpg

Német rajz a Gallipoli-félszigetről, rajta a Hellész-foknál végrehajtott partraszállással. 

 

Következik: Állóháború Gallipolinál 

Szólj hozzá

évforduló hadtörténelem gallipoli elso vilaghaboru anzac